Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!Jobbik dilemma: kettős kereszttel a dzsihád mellett
De a legfőbb gond a Jobbik politikájában az „iszlám orientáció” és a keresztény gyökerekhez való ragaszkodás összeegyeztetése. Hogyan lehet a mohamedánok számára máig „őselleneségnek” számító keresztes lovagok jelvényével kiállni a palesztín Hamasz és a Hezbollah, közvetve pedig az iszlám fundamentalizmus, és a dzsihad eszméje mellett?
Figyelemre méltó vita bontakozott ki a Jobbik külpolitikai vonalvezetéséről a radikális, jobboldali portálokon. A radikális jobboldali párt szemmel láthatóan tanácstalan, nem tud dönteni a számára kínálkozó nemzetközi alternatívák között. Nem képes megkülönböztetni magát a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Fidesz-KDNP-től, oly módon, hogy közben élesen elhatárolódjon a másik két ellenzéki párttól is. Márpedig épp a külpolitika lehetne az a terület, ahol a Jobbik politikusai megjeleníthetnék a magyar közvélemény előtt markáns másságukat, ha a már a bel- és a gazdaságpolitikában ez a törekvésük sikertelen, ugyanis semmi más nem jut az eszükbe a cigányellenességen és a globalizmus ostorozásán kívül.
A huszadik századi magyar történelem példája egyébként is arra inti a hazai radikálisokat, hogy gondoskodjanak külföldi támogatókról, különben a saját erejükből nem lesznek képesek hatalomra jutni, erőik szétforgácsolódnak, pártjaik pedig osztódással szaporodnak. De hol van napjainkban egy olyan, Magyarország belügyeire, meghatározó befolyással rendelkező „háttérként” kínálkozó nagyhatalom, mint a nyilasok mögött álló hitleri Németország, vagy a kommunistákat hatalomba segítő Szovjetunió volt?
Külpolitikai téren azonban a Jobbik keze meg van kötve, lehetőségei korlátozottak. Egyrészt azért, mert ellenzéki pártként kevés beleszólása van a magyar külpolitika alakításába. Másrészt pedig azért, mert Magyarország az Európai Unió tagja. Bár az EU-t a Jobbik „elvi alapon” ellenzi, tényként el kell fogadnia, és legföljebb szimbolikus akciókkal képes megjeleníteni a közvélemény előtt a saját álláspontját. Erre legutóbb november 10-én, „az EU és Izrael közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat” általános vitájában került sor. Várható volt, hogy a Jobbik, melynek állandóan hangoztatott anticionizmusa az 1945 után szalonképtelenné vált antiszemitizmus „egyértelműen kódolt” változata, el fogja utasítani a beterjesztett törvényjavaslatot.
Csakhogy az EU és Izrael közötti tárgyalás már 2000. június elsején hatályba lépett, négy évvel azelőtt, hogy Magyarország csatlakozott az unióhoz, és ezt a belépéssel automatikusan tudomásul vette és elfogadta. Vagyis most, novemberben a magyar parlament nem is Izrael EU-társulásáról szavazott, mert az már egy évtizede de facto megtörtént, hanem a legutolsó módosítást tartalmazó szabályozás kihirdetéséről. Amit nyíltan csak a jobbikos képviselők elleneztek „Izrael gaztetteire” hivatkozva, a többség pedig – néhány „politikailag korrekt” tartózkodás mellett – szó nélkül megszavazta a törvényjavaslatot.
Izrael bírálata, a „burkolt zsidózás” súlyos kockázatot rejt a Jobbik számára, mely miközben szeretné egyben tartani zsidóellenes szavazótáborát, mindenképpen szeretné elkerülni, hogy „antiszemita gettóba” zárják. „Anticionizmusából” logikusan következik az iszlám országok támogatása, az azonosulás a nyugat-európai arab és török kisebbségek törekvéseivel. Ezt az irányvonalat azonban nehéz elfogadtatni a hazai közvéleménnyel, s kifejezetten ellentétes Nyugat-Európa jobboldali radikális pártjainak bevándorló ellenes programjával. A tipikus Jobbik-szavazó kevéssé érdeklődik a nemzetközi politika iránt, nehéz tűzbe hozni mondjuk a Gázai övezetet sújtó izraeli blokád elleni kirohanásokkal. Számára „arab, cigány egykutya”, míg viszont a zsidók (és az izraeliek) egyfajta elvont ellenségképként jelennek meg a számára. A hazai radikális jobboldal ezt nehezen tudja tartalommal megtölteni, hiszen egy „mezei cigánygyűlölő” mit kezdjen például egy ilyen, a kurucinfón megjelent véleménnyel: „a globalista világuralom rég eldöntött célja a cionista háttérmaffiának”?
Az iszlám fundamentalisták, illetve ayatollahok Iránjának támogatásánál valamivel több perspektívát jelent a Jobbik számára Törökország EU-csatlakozásának támogatása, mondván, hogy Izrael nem európai ország, Törökország viszont az, illetve annak kell lennie, tekintettel a magyarokat és a törökökkel összekötő mély lelki kapcsolatra. Gyöngyösi Márton, a Jobbik külpolitikusa nyilatkozta 2010 májusában, közvetlenül azután, pártja a harmadik legerősebb erővé vált a magyar parlamentben: “A Jobbik legfőbb külpolitikai küldetése megteremteni az egyensúlyt Magyarország külpolitikájában, felváltva az eddigi egyoldalúságot. Több száz éve rimánkodunk, hogy egyedül vagyunk a szláv, latin, germán népek tengerében, rokon nélkül! Ideje hát 180 fokot fordulni, és rádöbbenni, hogy egy több tízmilliós turáni nemzetközösség tekint ránk rokonként. Elemi érdekünk a Törökországgal, Kazahsztánnal, Azerbajdzsánnal, Üzbegisztánnal és a többi közép-ázsiai országgal való szoros kapcsolat, amely nem csak külgazdasági értelemben jelenthet kiutat Magyarország számára, de felszabadító spirituális élményt adhat az együvé tartozás megélése.”
Csakhogy a Jobbik a „turáni gondolat” felelevenítésével sem megy sokra Ugyanis a többi hazai parlamenti párt is támogatja Törökország csatlakozását az EU-hoz, melyre azonban nincs sok esély, tekintettel arra, hogy Németország és Franciaország, a bővítés eddigi tapasztalatai alapján, továbbá tekintettel a két országban élő, már most is meglehetősen nagyszámú arab és török közösségre, ellenzi a tervet. Ellentmondás mutatkozik azonban is, hogy ha a Jobbik az EU-t életképtelen közösségnek tartja, mely gátolja a tagországok fejlődését, miért akar rosszat a számára különösen kedves törököknek?
Az iszlám szemében bűnös jelképnek számít a középkori keresztes lovagok címerében is szereplő kettős kereszt. Márpedig a Jobbik az árpádházi királyok e koronázási jelvényét mintegy kisajátította a magyar címerből. A kettős kereszt megtalálható volt a jeruzsálemi latin pátriárka, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend, a Szent Lázár Lovagrend címerpajzsán is, és viselte a Jeruzsálemet 1099-ban elfoglaló, muszlim és zsidó lakosságát kiirtó Bouillon Gottfried is. Tőle vették át utódai, a lotharingiai hercegek, s vált Franciaországban „lotharingiai keresztté,”, mely 1940 és 1944 között a De Gaulle vezette Szabad Franciaország mozgalom szimbóluma lett.
Ellenezheti-e az Európa keresztény gyökereit emlegető Jobbik az a nyugat-európai országokba irányuló arab és török bevándorlás korlátozását? A magyar jobboldali radikálisoknál a külpolitikai ellentmondások feloldhatatlannak tűnnek, és az Izrael elleni kirohanások nem sokáig képesek eltakarni a belső töréspontokat.
