Keller László 2002-es működése (feladata volt az első Orbán-kormány ideje alatti elkövetett visszaélések feltárása) jogi és politikai értelemben is teljes kudarccal végződött. Most az akkor megvádolt egyik politikus, Papcsák Ferenc próbálkozik azzal, amibe Keller két ciklussal korábban belebukott. De vajon mire jó az elszámoltatás? - teszi fel a kérdést Török Gábor politológus a blogján.
Az elszámoltatás kérdése nem csupán pártérdek: ha valóban bizonyítható, hogy törvénytelenségek történtek, az egész politikai közösség számára alapvető fontosságú, hogy az igazságszolgáltatás megmutassa, van következménye a politikusok bűnözésének. Nem lett jobb vagy tisztább Magyarország levegője, amikor egy évtizeddel ezelőtt elindult a Székely-, majd a Szabadi-ügy, vagy amikor idén az év elején a Hagyó-eljárás került címlapokra, annyi hatásuk azonban mégis lehetett, hogy láthatóvá vált, nem minden tisztességtelenség marad megtorlatlan.
A politikusok tisztességes átvilágítása, döntéseik számon kérhetősége kulcskérdés. Miközben a politikát körülvevő világban nap mint nap hallani döbbenetes korrupciós esetekről, precízen kidolgozott, már-már részvényesi eljárásban működő pénzgyűjtő és pénzelosztó rendszerekről, rutinszerűen kiutalt láthatatlan összegekről, pártokon átívelő, háttérben megkötött megállapodásokról, szinte hűbéresi struktúrában üzemelő gazdasági birodalmakról, a történeteken szörnyülködő - és a naivitás vagy túlképzelés dilemmájában szenvedő - emberként egyszerűen nem tudok másban bízni, mint abban, hogy az igazság legalább időnként kiderül - írja a politológus. A teljes bejegyzést elolvashatja Török Gábor blogján.