Lengyel László: Megüti-e Orbán a Jobbikot?
Most az a fontos, hogy Orbán mit mond és tesz a két forduló között Északkelet-Magyarországon. Elmegy-e és mit mond Edelényben, ahol akár győzhet is a szélsőjobb? Kimondja-e Pétervásárán vagy Tiszavasváriban, hogy nem fogja tűrni a rasszista uszítást és a törvénytelenséget, és kormányfőként megígérheti, se a magyar állam, se az EU fejlesztési pénzét nem kaphatja az, aki erre vetemedik? A világ várja és elvárja, hogy így tegyen.
A Fidesz a várakozásoknak megfelelően megnyerte a választásokat. Még kell tennie némi erőfeszítéseket a kétharmad megszerzéséért, de a valóságos feladat a kormányzás feltételeinek kialakítása. A kormány felállításáig rákényszerül, hogy eddigi stratégiáján módosítson három területen. Az első: a Csönd Országából át kell mennie a Hangok Országába. A második: a támadó, lejárató, negatív, tagadó sajtókonglomerátumát át kell formálnia építő, szakmai és állító hatásos rendszerré. A harmadik: azonnal erőt kell mutatnia a Jobbikkal szemben, hogy annak ne legyen mersze rögtön támadásra a kormányzás megkezdésekor, és kivédje a befektetők demokrácia-kifogását.
A Csönd Országából eddig csak Orbán Viktor magabiztos és pattogó, fegyelmezett és fegyelmező hangja hallatszott ki. Mindenkire szükség van. Nem kérek száz nap kegyelmet és nem adok száz napot. A hang azt állítja, hogy azonnal cselekedni fog. Csakhogy az azonnali cselekvés egy négyéves, jól argumentált növekedési pálya vízióját igényli, amelyet megnyugodva elfogad nemcsak az ország közvéleménye, hanem az IMF, az EU és a befektetői közvélemény is. Kidolgozott és bevezethető „fejnehéz” reformprogramokat jelent, amelyért cserébe nőhet a hiány: legyen az a központi és helyi közigazgatás, az önkormányzatok, az oktatás, az egészségügy reformja, a nagy közlekedési vállalatok konszolidációja és reformja. Ez tökéletesen ellentétes azzal a csodavárással, amely júniustól azonnali béremeléseket, adócsökkentéseket, a szociális kedvezmények visszaadását várja.
Halkan bújt csak ki Csendországból néhány szakértői hang, hogy ez az év már elment, 2010-ben már nincs mit tenni. Ez arra utal, hogy vannak szakértők és szakpolitikusok, akik a mozgástér kicsinységére hivatkozva vagy nem dolgozták ki a rövidtávon könyörtelen, hosszútávon tartós növekedést biztosító programokat, vagy nem hiszik, hogy politikus főnökük hozzájárul a bevezetésükhöz.
Komoly kérdés, hogy milyen lesz a hangja egy olyan Fidesz polgári-liberálisokból álló kormánynak – amelynek tagjai lesznek feltehetően Navracsics, Varga, Matolcsy, Martonyi, Fellegi, Pintér (ebbe csak Pokorni nem férhet be), és amely Orbán hanghordozásához igazodik. „Bajnai-féle szerény, de hatékony” hanghordozású lesz-e, tekintettel az ország gazdasági és politikai állapotának nemzetközi leértékeltségére, vagy „Orbán-kihívó”, enyém az ország hang? Hogyan térnek át a csend-monológról a hangos dialógusra? Tárgyilagos, szakmailag hiteles, csak azt ígérem, amit teljesíteni is tudok hangra. Előttünk, előttük a példa, hogyan fogy el pillanatok alatt a hitelesség, hogyan válik a számtalanszor becsapott, ma hívő választó újra becsapott szerelmessé.
A Fidesz jobboldali kommunikációjának nehéz dolga lesz. Eddig nem kapott anyagot program- és szereplőépítő kommunikációs kampányhoz. Nincsenek eladható pozitív történetek a különböző szakmák és területek számára. Van raktárkészlet a jellemgyilkos anyagokhoz, bármi és bárki megtámadásához, de nincs intézményépítő, a választókat mindennapjaikban befolyásoló újdonság. Baja lesz a Fidesz-vezetőknek is a saját sajtójukkal: a nyolc év ellenzéki lét és a Jobbik radikális hangnemével való versenyfutás nem tette alkalmassá szakmai programok hiteles kommunikálására. Komoly kulturális sokk, amikor az általános ideológiai kommunikációról, a fellengzős nagyotmondásról át kell térni a valóságot hitelesen és érthetően magyarázó, érvet és ellenérvet felvonultató kommunikációra. Ugyanakkor meg kell vívnia a maga harcát a hálón elszabadult szélsőjobboldallal.
Eljött az idő, hogy a Jobbikot Orbán személyesen „üsse meg”. Tudom, hogy ezt, mint kormányfő, a biztos kétharmad fedezékéből szeretné megtenni, de tudnia kell, az időhúzás csak bátorítja az ellenfelet, és veszélyezteti Orbán hitelességét, az országéval együtt. Nem lehet folyamatosan kockázatot kerülni, mert megbosszulja magát. Ráadásul volt egy furcsa mondata, talán viccesnek szánta, de annak első felébe az iránta kétséget támasztók rögtön belekapaszkodtak.
A Times tudósítójának kérdésére: „Mit tesz, ha Vona Gábor a gárda egyenruhájában ül be a parlamentbe?” - először magyarul annyit mondott: „Ruházati-esztétikai kérdésekről még nem tudok nyilatkozni, de Magyarországon vannak jogszabályok”. Majd angolul megismételte, „There are clear regulations that everybody has to keep”, és ettől kezdve angolul folytatta a választ, amit a magyar újságírók nagy része már nem jegyzetelt. Magyar fordításban: „A törvényeket mindenkinek be kell tartania, még a Parlament tagjainak is. Majd meglátjuk, mi fog történni, de a következő kormány első számú célja a törvény és a rend [helyreállítása]. Ön biztos lehet benne, ezt be fogjuk tartatni a középületeken kívül és belül egyaránt.” Máris van következmény: Vona óvatos visszavonulót fújt, a köztévé műsorában közölte, hogy mindössze a Gárda fekete, megkülönböztető jel nélküli mellényét fogja viselni az új Parlament első ülésén. A Jobbik az erőből tanul.