A bizonytalanság leginkább a bevett, az establishment pártoknak szól. A baloldal szavazói, kivéve azok, akiket végképp elkeserített és feldühített az MSZP nyolcéves működése, és ezért a Jobbikra szavaznak, legszívesebben otthon maradnának. A hagyjatok békén szomorúságát és reménytelenségét nem tudta felrázni a félresikeredett kampány: félni akkor is lehet, ha az ember elmegy, és akkor is, ha nem. Pozitív alternatívát nem kínáltak. Nem látszottak levonni a következményeket hibáikból és bűneikből. Az egyetlen, aki megtette, Bajnai Gordon, tudatában annak, hogy mennie kell. „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.”

Az MSZP nem adott kellő lehetőséget a tisztességes halálra, az állva meghalni túlélésére. Ennek ellenére bíznak abban, hogy a meggyötört és mindent megtapasztalt nyugdíjasok és az orrukat befogó racionális baloldali szavazók elmennek, és rájuk szavaznak – megmentve őket a beláthatatlan jövőnek. És megismétlem, amit már korábban is írtam: aligha lesz más kormányképes alternatíva a Fidesszel szemben, mint a választások után megváltozott, korrupciót és kalandorságot levetett (hagyótlanított és gyurcsánytalanított) MSZP.

A Fideszt sújtja, hogy már kormányoznak, anélkül, hogy valóban megtennék. Már saját szavazóik és ellenfeleik egyaránt kormányzó pártként kezelik. Miért menjek el, úgyis győztünk? – kérdi magától az egyszerű szavazó. Neki semmit nem jelent a kétharmad. Többet mond, hogy mikor jut több bérhez, mikor kapja vissza az elvett szociális juttatásokat, mikor jut kórháza, iskolája, faluja többlettámogatáshoz, mikor részesedik vállalkozása előnyökben, mikor rúgják ki főnökét, hogy a helyére lépjen. Most bizonytalan, mert az elmúlt hónapokban azt hallja vezetőitől, hogy nincs forrás, nincs forrás, nincs forrás – ugyanazt, mint a szocialistáktól. Bízik Orbán Viktorban, de azért már szeretné tudni, hogy merre vezetik.

Ugyanezt a szavazót megzavarja a jobboldalon támadt háború, a Jobbikkal folytatott élethalálharc: lesz akkor radikális változás, ahogy korábban a Fidesz hirdette és most a Jobbik harsogja, vagy nem, ahogy most a Fidesz nyugalomra int, és a Jobbik figyelmeztet az ígéret elsikkasztására? Nyugodt polgárok vagyunk, vagy egy harcias és őszinte, magyar és antikommunista, antiliberális, antiszemita mozgalom aktivistái? Az „elithez”, a mindig kormányzókhoz tartozunk vagy az alul lévőkhöz, a „néphez”? S végül, gyanú ébredezik a jobboldali elitekben, hogy fel vannak-e igazán készülve a kormányzásra, tudják-e, hogy mit hogyan kell tenni a válságban? (A Fideszt sújtja, hogy nem engedte be az új és új szakmai csapatokat, ugyanazokkal vág neki, akikkel tíz évvel ezelőtt.)

A Jobbik szavazói alighanem elmennek szavazni. Az alacsony részvétel nekik kedvez. Elszántak, hisznek a pártjukban és a pártjuknak. Nem érdekli őket, hogy ki a jelölt – a mozgalomra, az újra, a másra szavaznak. A megelégelt korrupt, ellenséges eliteket, a felnőtteket, az iskolát, a fennálló rendet itt és a világban kívánják eltüntetni. Teli mindentudással, világösszeesküvések leleplezésével, gyűlölködő gondolattal és szóval. Szörnyű, hogy mit tesznek ezzel a jobb sorsra érdemes országgal.

A "belgák" egy fiatal, másságában félő, a nagyvilág elvesztésétől rettegő nagyvárosi csoportja alighanem rátalált az LMP-re, amely új, a legkevésbé félelmetes, leginkább megengedő, amibe bármi beleképzelhető. Olyan mozgalom ez, amelynek nincsenek, minden program ellenére, világos körvonalai, amely alakítható, minden különösebb elkötelezettség nélkül vállalható. Ebben az erőszakos, minden másságot, különösséget, el-nem-fogadottat számkivető magyar társadalomban, ahol hinni kell és elfogadni – vezért, hitelvet, hatalmat –, ahol a többséggel kell lenni, hogy lenni lehessen, az LMP védhelyet kínál. Kikkel szeretnél kisebbségben élni? – ez ma a korábbi többség minden reggeli kérdése. Az erkölcstelen és élettelen szocialistákkal? A torzsalkodó és szigorú gazdasági liberalizmust szektaként hirdető MDF-fel? A többség sarkában meghunyászkodva a Fideszben? Vagy olyanokkal, akikben sohasem csalódhatok, mert soha nem kerülnek hatalomra?

A jobboldalnak nyolc év alatt sikerült valamiféle civil világot, otthonosságot intézményesítenie. A baloldal is megtanulja, hogy milyen kisebb lakásba, szedett-vedett, levetett bútorok közé költözni, rezsit kiizzadni. A jobboldali többségnek felelősséget kell tanulnia, illetve egyben tartania közösségét a hatalomban. És hozzászoktatnia magát, hogy a győzelem pillanatától megkezdődik a készülődés a távozásra. Nincs öröklét, csak alkalmi fent és alkalmi lent van.