„A sportban nem történt meg a rendszerváltás”
A kétszeres olimpiai bajnok öttusázó, később tanítványait szintén két olimpiai győzelemre vezető szövetségi kapitány, majd SZDSZ-es országgyűlési képviselő a kisgazdásodás jeleit látja egykori pártja körül. Borítékolja, hogy a magyar futballválogatott – tehát lényegében a mostani U20-as, U21-es csapat – nem jut ki a londoni olimpiára, a 2020-as budapesti olimpiát pedig „nevetséges törekvésnek” tartja.
hvg.hu: Ön tizenhatodik éve nem képviselő. Mi járatban a Parlamentben?
Török Ferenc: Bánki Erik, a Sport- és Turisztikai Bizottság fideszes elnöke fölkért arra, hogy a bizottság mellett szakértőként tevékenykedjem, ezért 2006 óta rendszeresen részt veszek a bizottsági üléseken. A Nemzeti Sporttanács (NST) Gazdasági Bizottságának vagyok a vezetője, továbbá a Wesselényi Sportközalapítvány elnöke. Azzal a problémával szembesültem, hogy az alapítvány által folyósított, az olimpiai fölkészülést szolgáló Gerevich-ösztöndíj adómentessége megszűnt, ugyanakkor a költségvetés által erre biztosított 565 millió forint a tavalyi szinten maradt. Miután a jogosultakat a jövőben adófizetésre kötelezik, így a sport költségvetési támogatásából több százmillió forint kivonásra került. Nyilvánvaló, hogy a kormány illetékesei figyelmetlenek voltak, így ezt a problémát orvosolni kellene. Két megoldás lehet: vagy bruttósítják a támogatást, vagy az adótörvényt módosítják. A kezelhetetlensége miatt a bruttósítás elfogadhatatlan lenne, mert a mintegy ezer ösztöndíjas versenyző, illetve edző személye – az ösztöndíj mértékével együtt – állandóan változik. Ez súlyos veszteség a sportnak, amely egyébként is a költségvetésnek mindössze két ezrelékét kapja, holott Nyugat-Európában az arány egy százalék fölött szokott lenni. Ráadásul a sportra szánt összeg fölhasználása kevéssé hatékony, gyakran átláthatatlan. Például egyes, állami tulajdonban lévő sportlétesítmények helyzete rendezetlen, nincsenek megfelelően kihasználva, s meg kellene határozni, mely olimpiai sportokat kellene támogatni. Ezen felül a sportköltségvetésből hetven százalékot kap az élsport és harmincat a tömegsport; ezt az arányt is meg kellene fordítani.
hvg.hu: Az, hogy a barcelonai olimpia után az öttusa-csapatverseny megszűnt olimpiai szám lenni, nem a magyar sportdiplomácia kudarca? Hasonló a helyzet a vívással is: a londoni olimpián két vívó csapatszám nem fog szerepelni.
T. F.: Az, hogy nem vagyunk ott a nemzetközi öttusaélet vezérkarában, önmagában furcsa, de nem ezen múlott. A sportdiplomáciánk egyébként tényleg sok kívánnivalót hagyott maga után az elmúlt években. Annak, hogy az öttusában nem vagyunk ott a technikai bizottságban, nem tudunk beleszólni a szabálymódosításokba, megvannak a személyi okai. Ami a vívást illeti, a tizenkét versenyszám közül – rotációs rendszerben – olimpiánként két versenyszám marad ki. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabályozza, hogy egyszerre csak tíz versenyszám lehet az olimpián, kettő mindig kimarad.
hvg.hu: Vannak magyar erőfeszítések, hogy az öttusa-csapatverseny ismét olimpiai szám legyen?
T. F.: Egyelőre azon kell fáradozni, hogy az öttusa egyáltalán műsoron maradjon.
hvg.hu: November végén Szabó Lajos személyében új elnököt választott a Magyar Öttusaszövetség, ráadásul úgy, hogy a másik jelölt, Simóka Bea a szavazás előtt visszalépett. Mit vár az új elnöktől?
T. F.: Tehetséges üzletember hírében áll. Remélem, hogy az ott szerzett vezetői tapasztalatait érvényesíteni fogja e területen is, ugyanis nem egyszerűen csak a Szövetség működésének finanszírozása a feladata.
hvg.hu: A pekingi olimpia…
T. F.: Waterloo volt. Az egész magyar sport leszálló ágban van. A kormány azt hangoztatta az olimpia előtt, hogy a sikeres szereplés anyagi alapjai adottak. De ez alapvetően téves hozzáállás: egy olimpiai felkészülés ugyanis nyolc év. Nem négy, nyolc.
hvg.hu: Tehát már nemcsak Londonra, hanem Rióra is gyúrni kéne?
T. F.: Igen. A Rióban versenyző sportolók felkészítésének már rég – megfelelő feltételek megteremtésével – el kellett volna kezdődnie. Ennek még a nyomait sem látom. Az pedig egyszerűen nevetséges törekvés, hogy 2020-ben olimpiát rendezzünk.
hvg.hu: Mit gondol, a pekingi olimpia után Schmitt Pálnak fel kellett volna állnia a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki székéből?
T. F.: Nem. A pekingi kudarcért nem ő a felelős, hanem azok az állapotok, amelyekről az előbb már szóltam: a teljesen átláthatatlan sportfinanszírozás. Nem világos, hogy mi az állam szerepe és mi nem. A sportban nem történt meg a rendszerváltás és nem alakult ki olyan modell, ami a sportot alkalmassá tette volna az eredményes olimpiai felkészülésre. De nemcsak az olimpiákról van szó: nézze meg a magyar focit, 1986 óta nem sikerült kijutni a világbajnokságra.
hvg.hu: Majd a fiatalok. Az U20-as csapat harmadik lett a korosztályos világbajnokságon.
T. F.: Tudtam, hogy ezzel jön. A vébén az olasz C vagy D csapatot győzték le. A korosztály legjobb olasz játékosai a felnőtt bajnokságban játszanak és nem engedték el őket a klubjaik Egyiptomba. Meglátjuk a folytatást az olimpiai selejtezőkön, de borítékolom, hogy a magyar csapat nem jut ki a londoni olimpiára. Nézze meg az U20-as válogatott sztárjátékosait: nyugati középcsapatokban játszanak és általában a kispadon ülnek. Az állítólag világszínvonalú futballakadémiákban edződő ifjú titánjaink sem élettanilag, sem mentálisan nincsenek megfelelően felkészítve. Hogy lehet az, hogy sem az agárdi, sem a felcsúti akadémián nincs atlétikai pálya? Ezek a fiúk a magyar felnőtt válogatottba sem férnek be, annak nemzetközi szintjéről pedig nem kell beszélni. A játékosaink fizikailag abszolút nem veszik fel a versenyt a nyugati kortársaikkal.
Hvg.hu: Százméteres síkfutásban?
T. F.: Kilencven percet kell futballozni. Nem kell azon csodálkozni, hogy az utolsó pillanatokban kikapnak a magyar csapatok. Fizikailag elfáradnak. Voltam a Barcelona és a Paris Saint-Germain felnőtt és ifjúságai csapatának edzésén, ahol sok mindent láttam. De láttam magyar NB I-es csapatok edzéseit is, így nem a levegőbe beszélek. Úgy gondolom, hogy a legnagyobb baj a fiatalok kiválasztásával van.
hvg.hu: A világbajnoki harmadik U20-as csapatra épülő U21-esek most győzték le 2:0-ra Európa-bajnoki selejtezőn a Serie A-ban szereplő játékosokkal teletűzdelt játékosokat. Ez sem jelent semmit?
T. F.: A legjobb korosztályos olasz játékosok most sem játszottak.
hvg.hu: Az ön sportágát sem feledve: 2012-es olimpián van-e reális esély akár női, akár férfi öttusa-aranyéremre?
T. F.: Esély mindig van, de ez a következő három évtől függ. Marosi Ádám augusztusban világbajnok lett, de a vívása nem stabil – márpedig a vívás az öttusa kulcssportja. Gyenesei Leila nagyon nagy ígéret, neki viszont a vívása kifejezetten kezdetleges. Ahhoz, hogy az arany egyáltalán szóba jöjjön Londonban, megfelelő edzőpartner kell, központi felkészülés kell – amit pedig a klubok nem szeretnek.
hvg.hu: Balczó András 1972-es müncheni elsősége óta három olimpiai aranyat nyertünk, ebből kettőnél ön volt a szövetségi kapitány. Ezt a posztot nem ajánlották fel önnek; ha igen, elvállalná-e?
T. F.: Mindkettőre nem a válasz. Az én módszereim nem éppen demokratikusak. Amikor szövetségi kapitány voltam, a tanítványaim a hátam mögött rendesen szidtak. Engem nem is annyira, inkább az anyukámat. De azt hiszem, ma már hálásak és utólag igazat adnak nekem. Az eredmények érdekében központi felkészülésre van szükség, ebben van vitám a klubokkal, mert ez sérti a klubedzők önérzetét. Úgy gondolják, hogy ők is megfelelően fel tudják készíteni a válogatottat. Nem akarom megkérdőjelezni a szakmai tudásukat, de a központi felkészítés lényegesen jobb feltételeket biztosít. Arról nem is beszélve, hogy egységes koncepció szerint tudnak a versenyzők készülni. De a korom miatt nem vállalnám már el a szövetségi kapitányi posztot, öreg vagyok én ehhez. Tizennégy évvel ezelőtt özvegy lettem, újra megnősültem, van egy hétéves kislányom, most ő a legnagyobb feladat számomra.
hvg.hu: Ha már a Parlamentben találkoztunk: ön 1994-ig SZDSZ-es képviselő és az Országos Tanács tagja volt, majd 1998-ban kilépett a pártból. Miért hagyta ott az SZDSZ-t?
T. F.: Erről nem szeretnék beszélni, de nagyon sok barátom maradt a pártban és a gondolkodásom sem változott meg.
hvg.hu: A mostani SZDSZ-ről, illetve a párt romjain létrejött különböző formációkról kifejtené a véleményét?
T. F.: Nem ártana elgondolkodni azon, hogy a pártot az elmúlt tizenhét évben vezető emblematikus figurák irányításával az SZDSZ hová jutott. Ezek az emberek úgy irányították a pártot a süllyesztőbe, hogy az egyszerű párttagoknak nem nagyon volt beleszólásuk az ügyek menetébe. Az pedig nem egészen etikus, hogy a nyáron megválasztott új pártelnököt magára hagyják, mert nekik nem tetszik. Nem új szervezetet kellene létrehozniuk, hanem le kellene vonniuk a következményeket. Az a hír járja, hogy a Szabadelvű Polgári Egyesület úgy fog bejutni jövőre a Parlamentbe, mint 2006-ban a Kereszténydemokrata Néppárt, tehát egy nagyobb párt beviszi a hátán. Azt meg egyenesen elképesztőnek tartom, hogy ketten kiléptek a pártból, közben a frakció tagjai maradtak. A pártnak kéne, hogy legyen frakciója és nem a frakciónak pártja. A kisgazdásodás jeleit látom az SZDSZ körül.
Szegő Péter