hvg.hu: Milyen a viszonya Wolfgang Ruttenstorferrel, az OMV vezérével azóta, hogy az osztrákok eladták a Szurgutnyeftyegaznak a Mol 21,6 százalékát? 

Hernádi Zsolt:. Nem változott semmi az elmúlt két évben. Miután 2000-ben megvásárolták a MOL 10 százalékát, állandóan felmerült, hogy mit akarnak. Ők azt mondták, “toljuk össze” a két céget, és én állandóan mondtam neki, hogy ez nem olyan jó ötlet. Aztán újra feldobta ezt az ötletet, és újra csak az volt a válaszom, hogy ez az ötlet nem igazán szerencsés. Aztán, amikor utoljára előjött vele, már lehetett érezni, hogy jár valami a fejében. 

hvg.hu: Miből?

H. Zs. : A kommunikációjában olyan szavak jöttek elő, amiket korábban nem használt. Érzékeltem, hogy valami megváltozott.

hvg.hu: Egyébként sem lehet könnyű ezt az óriás céget menedzselni. Mi motiválja? 

H.Zs.: Nem mondanám, hogy a fizetés motivál. Talán soha nem is motivált. Inkább gondoltam úgy, hogy jobb, ha a főnökeimnek hiányzom, semmint hogy a fizetés miatt kelnék fel reggelente. A siker nyilván jobban motivál. Ha valamit eltervezek, és az úgy alakul, ahogyan terveztem. S ha ezt egy csapattal csinálom, s a sikernek mindenki örül, akkor ezért sokan szeretnek. És biztos, hogy az alkotás is számít. Ebben a méretben már lehet alkotni, s ez olyan, mint amikor egy hadsereget irányít egy tábornok. Az alkotónak ezt jó néznie. Az alkotás folyamata az, ami nagyon izgalmas. Az eredeti tervtől mindig rengeteg az eltérés, s olyan sosincs, hogy minden úgy alakul, ahogyan én elképzeltem. Egy sor egyedi döntésre van szükség, és ezt nagyon élvezem. És ez a munka, azt gondolom, küldetés is. Fennköltnek hangzik, de így van. Nagyon kevés embernek adatik meg, hogy olyan eszközöket bízzanak rá, amivel olyanokat csinálhat, amit előtte senki sem tudott megcsinálni. Ahogyan például integrálni tudtuk Közép-Európát, legalábbis egy ágazat szintjén. S én mindenhol otthon érzem magam, éppúgy érdekel, hogy ki lesz a szlovákiai választások nyertese, mint az, hogy Magyarországon mi történik.   

Hernádi Zsolt © Molnár Anikó

hvg.hu: Jaksity György, a Concorde első embere a CNBC adásában azt mondta: a Mol az egyik leghatékonyabb olajcég a világon. Pontosan milyen adatok alapján a leghatékonyabb?  

H.Zs.: Jól hangzik, köszönöm. Vannak olyan iparági mutatók valóban, amelyek szerint Európában a kitermelésben és a finomításban a Mol a leghatékonyabb olajcég. S ebben a Mol évek óta vezeti a mezőnyt, ami egy időre most nyilvánvalóan leromlik, amiatt, hogy olyan vállalatokban vettünk részesedést, három, beruházások előtt-alatt álló finomítójukkal, amelyeket először rendbe kell tennünk, de mutatóinkban már szerepelnek. 

hvg.hu: Jaksity hozzátette: a Molban sem feltétlenül zárultak még le a felvásárlási sztorik.  Legutóbb a Szurgutnyeftyegaz vásárolta be magát a Molba, éspedig úgy, hogy a piaci ár duplájáért megvette az OMV tulajdonában lévő részvényeket. Ellenséges felvásárló-e a Szurgutnyeftegaz? 

H.Zs.: Nem tekinthetem annak, mert a Szurgut sosem tett olyan nyilatkozatot, hogy fel kívánja vásárolni a Molt. Az OMV viszont igen. Ahhoz, hogy valakit ellenséges felvásárlónak tekintsünk, az kell, hogy a Molt fel akarja vásárolni. Bár feltételezhető, hogy csak úgy magától senki nem vásárol 21,6 százalékot, ha szakmai befektető. Tehát az igazgatóság egyet tehet, hogy pénzügyi befektetőnek tekinti a Szurgutot. Hiszen ahhoz, hogy valaki stratégiai befektető legyen, tárgyalni kellene. Meg kellene beszélni, hogy mit akarnak, hogy közösek-e az értékeink, az érdekeink. Hol van lehetőség az értékteremtő együttműködésre? Hol tudunk egymásnak segíteni? A tranzakció előtt semmiféle kommunikáció nem volt erről a Szurguttal. Én életemben egyszer találkoztam Bogdanov úrral: 2008 őszén, Szlovákiában. 

hvg.hu: Azóta nem volt kommunikáció?

H.Zs.: Levélváltás volt. A tranzakció után a Szurgut tárgyalásokat javasolt arról, hogyan tegyük hatékonyabbá a vállalatot. És kérte, hogy adjunk információkat. Amire én azt mondtam, hogy ugyanazok az információk rendelkezésükre állnak, mint a többi pénzügyi befektetőnek.

hvg.hu: Részvényesnek tekinthető így a Szurgut? Kapnak bizalmas infókat?

H.Zs.: Nem regisztrált részvényes. Élvezi a részvények közgazdasági hasznait, például az árfolyamemelkedést. De egy regisztrált részvényes  jogait nem tudja gyakorolni, leszámítva az osztalékot.

hvg.hu: Nyilván nem hagyják annyiban. Bizonyos hírek szerint a Szurgut 37 százaléka Putyin kezében van. Ez igaz?

H.Zs.: Ilyen “bizonyos híreket” még kommentálni sem vagyok hajlandó. Biztos, hogy Oroszországban sok cikk jelent meg arról, mennyire átlátható a Szurgut, ezzel én ma nem foglalkozom. Ez az Energiahivatal, illetve a PSZÁF feladatköre. Az én feladatom akkor kezdődik, amikor a Szurgut mint részvényes regisztrálni akar a közgyűlésre, mert akkor meg kell győződnöm a részvényesek összefonódási lehetőségeiről, meg kell győződnöm arról, hogy ki az utolsó tényleges haszonélvezője a részvényeknek. Ezt írják elő a jogszabályok, valamint a MOL alapszabálya, vagyis ez a részvényesek akarata.

hvg.hu: Az oroszok persze, ha akarnak, nyomást tudnak gyakorolni: a Zapadno-Malobalik (ZMB) olajmező, amely fele-fele részben a Mol és a Russznyeft tulajdonában van, a kisebb orosz mezőkről nyert olajjal együtt a cég szénhidrogén-termelésének 26 százalékát teszi ki. Az orosz hatóságok állítólag  vizsgálják a kitermelési engedély visszavonásának lehetőségét. Egyszer ön mondott olyasmit, hogy a ZMB árán sem fog együttműködni a Szurguttal.

H.Zs.: Eszem ágában sincsen elveszíteni a ZMB-t. Ami Oroszországban zajlik, az normális folyamat, egy hatósági vizsgálat. Egy vegyesvállalatról van szó, a működtetés joga a Russznyefté. Azt valóban mondtam, hogy én nem látok olyan külső kényszert, ami bármilyen formában megváltoztatná a Mol igazgatóságának a Szurguttal kapcsolatos álláspontját.

hvg.hu: Ellen tud-e állni a Mol, illetve az ország az orosz térnyerésnek? Nem érzi-e ugyanazt, mint az OMV 10 százalékos kezdő lépésénél? A menedzsment bebetonozása és az alapszabály egyéb változtatásai elegendőek-e? Egyáltalán, mi lehet az oroszok szándéka: maguknak akarják a Molt, ha akarják, vagy más olajcégnek, a Rosznyeftnek vagy a Lukoilnak? Vagy csupán a Nabucco dokumentációjára kíváncsiak, s ehhez a Mol-on keresztül akarnak hozzáférni? 

H.Zs.: A kettő valahol össze is függ. A Mol rendelkezik a Nabucco dokumentációjával. De ezt olcsóbban is meg lehet szerezni, ezért nem kellett volna megvenni másfél milliárd euróért 21,6 százaléknyi részvényt. Én magamból indulok ki. És én biztos nem vásárolnék egy másik olajtársaságban 21 százalékot, főképp nem a piaci ár kétszereséért, csak azért, mert éppen az volt eladó. Épp ezért kell elkezdeni gondolkodni azon, hogy mi lehet a szándékuk. És fel is kell készülni bizonyos lépésekre, de nekem egyelőre nem kell lépnem semmit. S noha a Szurgut azt kommunikálta, hogy stratégiai befektető akar lenni a 21,6 százalékkal, ezzel még nem lesz stratégiai befektető.

hvg.hu: Az orosz politikai elittel lehet-e erről tárgyalni?

H.Zs.: Ez akkor válik külpolitikai kérdéssé, ha egy másik ország is külpolitikai kérdést csinál belőle. Egyébként pedig minden országnak joga van megmondani, hogy milyen feltételek mentén lát szívesen befektetőket stratégiai iparágakban. S azzal, hogy az Unió tagjai lettünk, ehhez még hozzájön az uniós szabályozás is. Azt a politikai felelősséget, ami az ellátásbiztonsághoz kapcsolódik, senki nem veheti el Magyarországtól. Nagyon sok országban állami kézben vannak a stratégiai vállalatok. Magyarország más utat választott, és meggyőződésem, hogy jól döntött, mert nagyon sok mindent el lehet érni szabályozás révén. És eközben a vállalat teljesen piaci alapokon tud működni. De Magyarország nem azért választotta ezt az utat, mert azt gondolta, hogy ez az egyedül üdvözítő út, hanem azért, mert szüksége volt az értékesítésből származó bevételre.

hvg.hu: Tavaly áprilisban azt mondta: az egy álom, hogy a Nabucco teljesen függetleníti Magyarországot Oroszországtól. Az orosz partnerekre szükség van, s nem ellenségként kell rájuk tekinteni. Ezt tartja még a Szurgut-ügy után is?

H.Zs.: Teljes mértékben. Én az orosz partnerekre is így nézek. Ha kinyújtott kézzel jönnek és azt mondják,  keressünk közös területeket. S nézzük meg, hogyan tudunk az együttműködésből mindketten profitálni. A Nabucco esetében mindenki látja, hogy jó esetben is milyen kapacitást bír el. Nyilvánvalóan nem tudja az érintett országok gázigényét kielégíteni. De egy alternatív gázvezetéknek nem is ez a feladata, hanem, hogy piacot teremtsen, hogy verseny legyen. Ha havária alakul ki, az más. És nem csak arra kell gondolni, hogy mi van, ha elzárják a gázcsapot. Ennél lehet kézenfekvőbb probléma. Mi történik, ha valahol természeti katasztrófa történik? Az eredmény ugyanaz. Magyarország, ahol a lakosság fűtésének 80 - 90 százaléka földgázon alapul, egy vezetéken, egy irányból kapja a földgázt.  Ezt nem szabad így hagyni. Elemi érdekünk, hogy ezen változtassunk. És ezért nagyon helyesen a kormány azt mondta, hogy igen, kell a Nabucco, kell a Déli Áramlat is, és megépült a szőregi biztonsági gáztároló is.

hvg.hu: Hírek szerint a Szurgut kivonulna a Mol-ból, ha a magyar cég átadja a horvátországi INÁ-ban lévő tulajdoni hányadát. Igaz, a horvát kormánynak állítólag elővásárlási joga van, illetve van egy eladási moratórium is. Eközben az INA-ügyletet támadják a zágrábi sajtóban: Jadranka Kosor miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy szeretné megismerni a Mollal kötött szerződés részleteit.

H.Zs.: Kosor asszony nem ezért a területért volt felelős miniszterelnök-helyettesként, így biztos, hogy a teljes szerződést, legalábbis részletekbe menően, nem ismerte. A szerződés tartalmát azonban a horvát kormány többször megtárgyalta. S ha a miniszterelnök asszony a szerződést meg akarja ismerni, akkor a szerződéskötés környezetét is meg kell ismernie. Azt, hogy miért születtek ezek a megállapodások. Egyfelől, mert a MOL egy nyilvános vételi ajánlat következtében megnövelte részesedését az INA-ban, s ennek megfelelően módosítani kellett a fő részvényesek közötti irányítási modellt. Másfelől a horvát gázpiac nagyon erőteljes szubvencióval működik, amit nem bír el az INA, és közben be kell fejezni a futó fejlesztéseket. Ami a felvetés első felét illeti, kérdés, hogy lehet-e egy ilyen cseréről beszélni, a másik, hogy akarunk-e ilyen cserét. Nyilvánvaló, hogy nem, mert mi is tudjuk, és a horvát partnereink is tudják, hogy ez az integráció teszi majd erőssé az INA-t, saját és közép-európai piacán egyaránt. 

hvg.hu: A támadók szerint a Mol 3 hónap alatt 950 millió dollár nyereséget kaszált, miközben az INA 67 milliárd forintnyi összeggel tartozik a horvát államnak. 

H.Zs.: A Mol nem vett ki igazán osztalékot az elmúlt hét évben az INA-ból. Eddig az INA nkább sokba került nekünk, mintsem  hozott volna. De tény, hogy az INA tartozik a horvát államnak. Tény, hogy voltak átmeneti likviditási feszültségek, s ezt rendezni kell. Tény, hogy januárban kötöttünk a horvát állammal bizonyos megállapodásokat, amelyekben bizonyos pontok még nyitva vannak.

Hernádi Zsolt © Molnár Anikó

hvg.hu: Okozott-e érdeksérelmeket a Mol bejövetele az INA-ba? 

H.Zs.: Természetes, hogy minden váltás érdeket sért, de minden az INA érdekében történt. Az INA már most jobb vállalat, mint fél éve, s egyre jobb lesz. Hiszek abban, hogy az államnak mint tulajdonosnak és az államnak mint szabályzóhatóságnak a feladatait markánsan szét kell választani. Nekünk épp ezeket a diszfunkciókat kell megszüntetnünk. 

hvg.hu: Leállítják-e az eddig több tízmilliárd forintba került gázkutatást a makói medencében? A Mol tavaly áprilisban a kutatásokról azt közölte, hogy sikeres program esetén a Makói-medencében a gázmező kitermelése 2012-2014 tájékán várható. A kutatásban részt vevő Exxonmobil azonban jelezte, hogy leállítja a fúrásokat, mert a vártnál rosszabb eredményeket hoztak. Vége egy álomnak? 

H.Zs.: A végső eredmények teljes körű értékelése még nem zárult le, de annyival ma már többet tudunk, hogy a medence valamivel kevésbé perspektivikus, mint ahogy ezt a kutatási program elején hittük. Ez egy “nem-konvencionális” kutatási program, ami lefordítva azt jelenti, hogy az eddigi gyakorlatunktól eltérő szakmai és technológiai megoldásokat kíván. A gáz ott van, ezt tudjuk harminc éve. A probléma az, hogy nem tudjuk, hogyan hozzuk fel, s hogy megéri-e. Ha a döntés mégis az, hogy egyelőre nem hozzuk fel, az nem azt jelenti, hogy soha nem hozzuk fel, hanem azt, hogy a mostani technikai tudásunk szerint, a mostani piaci környezetben még nem szabad. Makón ott a földgáz, és előbb vagy utóbb fel fogjuk hozni.

hvg.hu: “A legnagyobb probléma ma Magyarországon nem gazdasági, hanem morális. Az elmúlt tizenöt év nem egy sikertörténet” - mondta egy konferencián. Az elmúlt 15 év alatt volt jobboldali és baloldali kormány. Akkor ki alkalmas arra, hogy morálisan helyrehozza, amit elrontottak? 

H.Zs.: Alapvetően az a probléma, hogy elhitettük az emberekkel, hogy valaki majd helyettük megoldja   a problémáikat. Elvettük az emberektől a legnagyobb erőt: az öngondoskodást. Azt, hogy felelősek a családjukért, a cégükét, a közösségért, önmagukért. A morális válságba beletartozik, hogy mindannyian azt gondolnánk, jó a piacgazdaság addig, amíg nem saját magunkról van szó. S abban a pillanatban, ahogy kiderül, hogy rólam van szó, elkezdek küzdeni azért, hogy nagyobb legyen a mindenféle formában szétosztott támogatás. De nincs mit szétosztani, s amíg ez a morál nem változik meg, addig még sokat fogunk küszködni. Ez az ország 1990-ben nagyon nagy előnnyel indult a többi volt szocialista országhoz képest. Ez két bázison állt: az egyik az ország nyitottsága, befogadóképessége, a másik pedig, hogy nálunk volt vállalkozói kultúra. Ez hallatlan előny volt. S ahogy megnőtt az állami gondoskodás mértéke, ez az előny elmúlt. Jó lenne eljutni oda, hogy ne az legyen a menedzseri siker mércéje, hogy ki tud az állammal szemben jobb alkupozíciót elérni. Nemrég megjelent egy tanulmány, mely szerint a lakosságnak csak 40 százaléka szeretne kapitalizmust. Akkor a maradék szocializmust akar? Nem gondolom, hogy ez túl prespektívikus út lenne, ezt már kipróbáltuk.

hvg.hu: Egyetért-e azzal, amit Hankiss Elemér mondott egy korábbi interjúban, hogy   Magyarország 'kliensállammá' vált? Amin az értendő, hogy a kormány saját klienseinek és magánérdekeiknek rabjává lett. Többnyire úgy táncolt az elmúlt években, ahogy kliensei fütyültek? 

H.Zs.: Betegesen rossz gondolatok vannak a magyar gazdaságban arról, hogy mi is az állam szerepe. És ebben nagyon határozott állami irányváltás kell. Meg kellene szabni, hogy mit lehet elvárni az államtól, s a többit vissza kell adni az embereknek, hogy oldják meg a kisebb vagy nagyobb közösségben. Ez nem klientúra kérdése. Mert a megvesztegetett és a megvesztegető feltételezi egymást. A korrupcióhoz mindkettő kell. A kliensek akkor fognak máshol megélhetést keresni, ha az állam megszünteti a forrásokat. Nagyon komoly tanulmányok vannak arról, hogy a korrupció mértékét az újraelosztás mértéke határozza meg. A morál kérdése azonban nem a politikától indul, hanem tőlünk, állampolgároktól.

Molnár Anikó