hvg.hu: Ön minek tulajdonítja az EP választás kimenetelét?

Pokorni Zoltán.: A június 7-i EP választás az igazság pillanata volt. A magyar társadalom ráébredt a riasztó valóságra, melyet eddig elfedtek előle a modern politikai marketing eszköztárát ügyesen forgató szocialisták. Gyurcsány Ferenc mesteri módon építette fel és dobta piacra a szocialisták termékét, Őszödön maga figyelmeztette párttársait: ne higgyék el, amit a pártjukat győzelemhez segítő politikai marketing sugall. De ezek után sem volt képes változtatni a politikáján, erről tanúskodott az utóbbi három év.

hvg.hu: A politikai marketinget sokfelé használják a pártok, mitől volna ez hatásosabb  éppen Magyarországon?

P.Z.: Itt jóval kiszolgáltatottabbak az emberek a politikai kommunikációnak, mert mi jóval individualizáltabbak, magányosabbak, de emellett önállótlanabbak is vagyunk más népeknél. Ennek kialakulásában a Kádár-korszak nagy szerepet játszott, pedig ekkoriban a politika kiemelten kezelte a közösségteremtést. Mivel azonban rögtön rá is telepedett a közösségekre, az emberek elfordultak ezektől a formáktól, lényegében bojkottálták azokat. Az elmagányosodásban nagy szerepe volt az elmúlt két évtized versengő, piacosodó társadalmának is. Nálunk tehát nagyon gyengék a hagyományos és az új közösségek, ezért az emberek elszigeteltebbek és kiszolgáltatottak.

De a  politikai csomagolóipar lehetőségei mostanra így is kimerültek. Rendkívül gyorsan, a szemünk láttára omlott össze a virtuális világ, ez a hatalmas építmény, melyet szorgos munkával, sok milliárd forintból, manipulációval, szemfényvesztéssel, hirdetésekkel, kommunikációs trükkökkel építettek fel. És ennek a groteszk építménynek a romjai máris maguk alá temették az SZDSZ-t. Az uniós választások eredménye megsemmisítette az MSZP-nek azt a státuszát is, ami 1994-ben alakult ki. Ekkor emelte ki Horn Gyula a rendszerváltás politikai karanténjából a szocialistákat, és az MSZP ekkor vált természetes váltópárttá. A mostani választási eredmények jelzik, hogy a soron következő országgyűlési választásokon az MSZP nagypárti, kormányzóképes státusza alapjaiban rendülhet meg.

hvg.hu: És felzárkózik a Jobbik? 

P.Z.: A Jobbik váratlan, és mindenkit meglepő eredményének titka éppen ez: a valóság lázadása a média ellen. Vona Gábor pártja valóságos problémákról beszélt, igaz, politikailag vállalhatatlan módon. A politikai korrektség, a nevezetes PC bizonyos értelemben gúzsba kötötte a magyar politikai elit kezét, mely szinte lehetetlenné tette, hogy néven nevezzenek létező, égető, az embereket foglalkoztató gondokat. A Jobbik a szőnyeg alá söpört problémákkal kapcsolatos kérdéseivel ért el sikert, és nem is ezekkel van baj, hanem a válaszaival. Ezek közül az első így hangzik: miért képtelen Magyarország a cigányság integrációjára? Tudjuk, ezzel más országokban sem boldogulnak, de ez nem enyhíti azoknak a falusi nyugdíjasoknak a gondjait, akik félnek a sorozatos betörésektől és lopásoktól.  Hasonló kérdés, melyre szintén nem tudjuk a választ: miért nem vagyunk képesek egy növekedés-orientált gazdaságot létrehozni, és új munkahelyeket teremteni? Miért nem vagyunk képesek enyhíteni a magyar munkavállalók kiszolgáltatottságát? Felzárkóztatni a leszakadó, a recesszió által erősen sújtott területeket? Olyan programokat alkotni, melyek nemcsak az újságok címlapjain jelennek meg, de valóságosan is javítanak az ott élők lehetőségein? Ugyanakkor a Jobbik leegyszerűsítő, fekete-fehér, sokszor indulatoktól és gyűlölködéstől sem mentes, egy régi, feudális világfelfogásból táplálkozó megoldási javaslatait a Fidesz elutasítja.

hvg.hu: Ám ha a Jobbik a következő választáson bejut a parlamentbe, kínos helyzeteket teremthet a Fidesz számára, nem így látja?

P.Z.: A magyar politikának a rendszerváltás óta mindig volt egy radikális, szélsőjobboldali szelete. Először az MDF-en belül, aztán a MIÉP és a Torgyán József vezetette Kisgazdapárt, illetve a Ghiczy György vezette KDNP táborában tömörültek ezek az hullámok. A radikálisok általában a választók mintegy 10-12 százalékát teszik ki, és most a Jobbikban megtalálták a pártjukat. Ezzel az erővel szemben a Fidesznek, mely egy erős centrumpárt, árnyalt, körültekintő politikát kell folytatnia. Nekünk nem az a fő kérés, hogy „el kell érnünk a jobboldalon a szavazóbázis széléig, vagy sem. Számunkra azt a legfontosabb, hogy megpróbáljuk ebből a mély gödörből kivezetni az országot és ehhez egy kormányzóképességhez szükséges és elengedhetetlen, stabil centrumpozíciót alakítsunk ki. Ezt nem lehet kockáztatni arra hivatkozva, hogy tőlünk jobbra, a radikális mezőben létezik, vagy nem létezik politikai irányvonal.

Természetesen, elsősorban Magyarország nemzetközi megítélése miatt jobb lenne, ha nem létezne egy ilyen kirekesztő, szélsőséges nézeteket valló politikai erő. De hogy ezt elérjük, nem a most Jobbikra szavazó embereknek kell udvarolnunk. Nem a nekik tetsző beszédmódot kell használnunk, hanem, majd jó kormányzással kell bizonyítanunk és meggyőzni őket is. Erre azonban ellenzéki pozícióban nem nyílt lehetőségünk. Amikor a Fidesz ellenzékben volt, 1994 és 1998 között, a MIÉP megerősödött, és bejutott a parlamentbe. Ugyanez történik most a Jobbikkal is, amellyel ugyanúgy nem fogunk koalíciót kötni, mint a MIÉP-el az első Fidesz kormány alatt. Amikor a Fidesz európai, demokratikus válaszokat képes adni a szélsőjobboldal által felvetett kérdésekre, a szélsőséges pártok tere beszűkül. Nem véletlen, hogy a MIÉP 2002-ben már nem tudott bejutni a parlamentbe.

hvg.hu: Mit kezdenek a Magyar Gárdával?

P.Z.: Ennek a militáns, megfélemlítő, provokáló alakulatnak nincs helye egy demokratikus országban. Viszont a gárda megjelenése egyértelmű, és erős figyelmeztetés: a lehető leggyorsabban meg kell erősíteni a rendkívül nehéz helyzetben lévő magyar rendőrséget. Ma a rendőrök átlagéletkora huszonhét év, képzett, a pályájuk csúcsán levő fiatal szakemberek hagyják el folyamatosan az állományt, élve a korai nyugdíjazás lehetőségével. A fluktuáció óriási, a 2006. szeptemberi, októberi események súlyos károkat okoztak a testület presztízsének.

A XII. kerületben rengeteget teszünk a saját eszközeinkkel, hogy segítsük a rendőrök munkáját, és biztonságosabbá tegyük az utcáinkat, tereinket. Második éve működik sikeresen az Önkormányzati Járőrszolgálat, amivel megdupláztuk a rendőri jelenlétet és külön rendőrlakás programot is indítottunk. Nálunk a legidősebb rendőr alig negyven éves, a vidékről felkerült, rosszul fizetett rendőreinknek nemrég GPS-eket vásárolunk, hogy ne tévedjenek el a Hegyvidéken. Ezek után joggal tehetjük fel a kérdést: milyen viszonyok uralkodhatnak a kis falvakban, ahol még rendőrőrsök sincsenek? A Fidesznek, ha megkapja a kormányzás lehetőségét, egyik első dolga lesz a rendőrség megerősítése, az élet- és vagyonbiztonság megteremtése az ország egész területén, de ebben a munkában nem lehet szerepe a Magyar Gárdának.

hvg.hu: Ugyanakkor a kerületet a Jobbiknak, illetve a radikális jobboldalnak tett engedménnyel vádolják a turulmadaras emlékmű okán.

P.Z.: Az emlékmű négy éve, amióta felállították, viták és konfliktusok kísérték. A talapzatra szabályos építési engedélyt kaptunk a fővárostól, a turul tervét pedig a fővárosi szobrok állításában illetékes Budapest Galéria hagyta jóvá. Viszont a kettőt összekötő csavarra nincs meg a hozzájárulásunk, mert ezt a Fővárosi Önkormányzat politikai okból megtagadja tőlünk. Nyilvánvalóan szimbolikus konfliktusról van szó, melynek legfőbb oka, hogy a turulmadár több száz, egyesek szerint ezer éves szimbólumát, mely végig kíséri a magyar történelmet a balliberális fővárosi vezetés szándékosan kiforgatja. A helyzet békés rendezése céljából azt javasoltam Demszky Gábor főpolgármesternek, hogy ez az emlékmű maradjon meg a kerületben elesett katonai áldozatoknak, és a civileknek emeljünk egy másikat, melynek a tervezését, pályáztatását, elhelyezését és a költségeit vállaljuk. Ezt a kompromisszumot a főváros előbb elfogadta, majd amikor szavazásra került a sor, elutasította. Az is igaz, hogy a turul sokakban rossz emlékeket idéz, elsősorban az 1919 és 1944 között működött rasszista, fajgyűlölő szervezet, a Turul Szövetség miatt. Kérdés azonban, hogy e huszonöt év miatt érdemes-e végérvényesen kidobni egy évezredes szimbólumot? Gondoljuk csak meg, Hitler harmadik birodalmában a sas, mint szimbólum mindenütt elterjedt volt, a fasiszta hadsereg ez alatt a zászló alatt követte el a borzalmakat a megszállt Európában, mégsem jutott eszébe senkinek, hogy száműzzék a Német Szövetségi Köztársaság címeréből.

hvg.hu: A lebontására most már bírósági ítélet szólítja fel az önkormányzatot. Lebontják?

P.Z.: Amíg én vagyok a hegyvidéki polgármester, nem fogom megengedni. Én egy vállalható, józan megoldást javasoltam az ügy megoldására, és nem hagyom, hogy a szobor-ügyből a baloldalon politikai konfliktust szítsanak.

Pelle János