Babarczy Eszter: Bokros tudja, mit kell tenni
Bokros Lajos az MDF-lista élén. Bokros Lajos egy új kormány élén, amelyet az SZDSZ, az MDF és az MSZP (!) közösen szavazna meg. Hát nem agyrém, mik jutnak Ibolya eszébe? – mondja a jobboldali sajtó. A gúnyos hangokkal ellentétben Dávid Ibolya lépéseit én racionális, és feltehetőleg sikeres politikai térfoglalás első állomásának tartom. Egy kis baj van csak a térfoglalással: az MDF megmaradt tagságának (nem sokan vannak) nem biztos, hogy tetszeni fog.
AZ MDF thatcherista konzervatív arculatának megerősítését leginkább ahhoz lehet hasonlítani, amikor a Fidesz átvette – 1993-ban – a rendszerváltás munkájában felmorzsolódott MDF helyét a politikai táblán. Jajongott a Fidesz „belga-liberális” tagsága? Bizony jajongott. A jajongók egyike én magam voltam, csendben ki is léptem a pártból. Sikeres volt a megmozdulás? Maximálisan. Orbán Viktor egyesítette a jobboldalt, az MDF nemzeti liberálisaitól kezdve egészen Csurka kiábrándult nyomorultjaiig.
Annak, ahogyan a Fidesz elfoglalta a jobboldalt, volt ára. A politikailag jelentős ár nem az volt, hogy a hozzám hasonló pár ezer ember fokozatosan elfordult a párttól, azok, akik 1988-ban egy liberális, a népi-urbánus vitán felülemelkedő, pragmatikus Fideszhez csatlakoztak.
Az ár az volt, hogy az MDF „borzalmas tagságát”, a jobbszélt megörökölték, de még így is néhány tízezerrel kevesebb szavazójuk volt a kelleténél. Kénytelenek voltak tehát összehalászni egykori szocialista szavazókat, akiknek vagy a Kádár-kor kényelmét ígérték, vagy az összeesküvés-elméletekre való fogékonyságukat használták ki. A Fidesz meghódította a magyar alsóközéposztályt.
Orbán Viktor és Dávid Ibolya anno 1994 © Bánkuti András |
A neokonzervatív szék tehát üres. Dávid Ibolya jól látja, hogy ha valakinek, neki van esélye e szék elfoglalására. Bokrossal talán elveszít a régi borzalmas hívőkből néhány tízezret, de ugyanennyit nyer a széteső SZDSZ szavazótáborából, és azok közül, akik csak fogcsikorgatva és jobb híján szavaztak az MSZP-re 2002-ben. Várható, hogy a következő választásokon a tiltakozó szavazatok – amelyek általában a politikai elit ellen irányulnak – nagyobb számban jelennek meg a szavazófülkében. Az MDF 2006-ban már ezekből profitált. A tiltakozó szavazatokra számító másik két formáció, az LMP és a Jobbik, nem a főárambeli politikai nézeteket képvisel – kevéssé hihető, hogy hosszú távon egy egész országot elkormányoznának. Az MDF azonban kormányzott már, és a lehetőségekhez képest tisztes eredménnyel. Most már csak azt kell elhinnünk róluk, hogy akár újra is tudnának kormányozni.
Surányi, Horn, Bokros © Müller Judit |
És ekkor jön Bokros. Bokros Lajos azon kevesek közé tartozik, akiknek van programja, és ez a program az elmúlt tíz évben keveset változott (szerintem előnyére finomodott). Bokros a programember. A kapkodó Gyurcsány és a semmitmondó Orbán ellentéte. Neki van programja. Köztudomású, most nyakig vagyunk a sz..ban, valamit csinálni kell. Valaki, aki csinálna valamit, és tudja, mit csinálna: ez Bokros Lajos.
Bokrosnak ezen túl előnye, hogy a kultúrpolitikai küzdelmekben és a szimbolikus ügyekben nem foglalt állást. Rendben, nem láttunk még olyan fényképet róla a Blikk címlapján, amelyen buzgón imádkozik, vagy kopjafát avat a csíksomlyói búcsún, de az ellenkezőjét se. A jóléti kiadásokat és a tb-járulékokat kokárdával és kokárda nélkül is lehet csökkenteni; aki nem óhajt százezreket bűvölni szép szavakkal, az jól megvan a komcsifasiszta boxmeccs szokásos díszletein kívül is. Akinek szimbolika kell, annak ott van a jóvágású Habsburg György.
Bokros üzenete: jól működő kapitalizmus, lehetőleg minél kevesebb állammal. Ezt az üzenetet ma senki nem képviseli. (Obama sem. A szerk.) Gyurcsány próbálta, de az MSZP éléről ez eleve reménytelen volt. Abban persze kételkedem, hogy Bokros miniszterelnöknek tényleg alkalmas volna (egy perc alatt kivívná minden magyar utálatát), azt meg egyáltalán nem értem, miért lenne ő jó európai képviselőnek, de médiahekk gyanánt a jelölés és a konstruktív bizalmatlansági indítvány nem rossz. Legalább konstruktív, mindenki más bármilyen megmozdulásával ellentétben.
Az MDF fordulata – ha sikerrel hajtják végre – az egész magyar pártrendszert átrendezheti. A Fidesz – az MDF és a Jobbik közé szorulva – öndefiníciós nehézségekkel küzd majd, de azért marad muníciója. Az SZDSZ elveszíti életterének legalább a felét (már amennyi maradt belőle), és kénytelen lesz az MSZP diplomás szavazóiból toborozni magának új bázist, valamint régi értelmiségi bázisát újraértékelni, ha a színpadon szeretne maradni. Az MSZP kénytelen lesz visszatérni az „elöl panelproli, hátul nagytőkés” jelmezhez, és ha lerázni nem tudja, magához asszimilálja Gyurcsány és csapata egykori ambícióit. A kép mindenesetre tisztább lenne.