Betlen János

 A Beszélő című folyóirat márciusi számában, Kőszeg Ferenc tollából - megítélésem szerint - kegyeletsértő cikk jelent meg Bence Györgyről, az október végén elhunyt filozófusról, az egykori „demokratikus ellenzék” egyik alapítójáról. Olvasatomban a szerző kenetteljes szavakba csomagolva ugyan, de alapjában véve rosszindulatú embernek állítja be az elhunytat, olyasvalakinek, aki mindent tönkretett maga körül; a demokratikus ellenzékkel is próbálkozott, de ott nem járt sikerrel. Így interpretáltam a cikket amikor még kéziratban, novemberben elolvashattam.

Először megpróbáltam eltántorítani a szerzőt cikke megjelentetéséről, hiába. Aztán a Beszélőhöz fordultam, kérvén, közölje válaszomat, hogy ugyanaz a közönség olvassa, amelyik Kőszeg cikkét. A szerkesztőség némi tanakodás után közölte, hogy mind a két írás megjelenik a novemberi számban. Az övéből kihúztak egy mondatot, s az enyémből is azt, amelyben erre a mondatra reagáltam. De azután a két írás egyike sem jelent meg novemberben. Márciusban aztán megjelent. Kőszegé. A másikat szó nélkül kihagyták. Alább olvasható.

„Kedves Feri!

Bence György © Túry Gergely

Bence Gyuriról életében sok olyasmit írtak, amit igazságtalannak tartott. Kivétel nélkül minden esetben ugyanazon csoport tagjai voltak a szerzők, és ő sohasem válaszolt. Nem tartotta volna sem okosnak, sem kifizetődőnek, sem elegánsnak. Ha élne, a Te írásodra sem válaszolna. De nem él, és Te a halott Bence Györgynek mentél neki. Mint régi jó barátod és tisztelőd, kértelek telefonon, hogy állj el szándékodtól - hiába. Azt mondtad, talán nem kellett volna elvállalnod a cikket. Még nem késő! – kérleltelek tovább. Azzal védekeztél, hogy a Beszélő olvasóinak sokkal rosszabb véleményük-képük van Gyuriról, mint ami e cikkből kibontakozik, tehát még javítasz is vele a dolgok állásán. Remélem, nemes szándékod sikerrel jár, mindazonáltal szeretném néhány „javító szándékú” tévedésedet helyreigazítani.

Méghogy mint írod, 'Bence György kivált az ellenzékből és a nyolcvanas években távol tartotta magát az efféle tevékenységtől!' Nem értett egyet a Beszélő elindításával, ez igaz. Attól tartott, egy elszigetelt klikk képzeli majd magáról, hogy diktálhat az országnak, s ha az nem hallgat rá, annál rosszabb az országnak. Igaz. Szerinted tévedett. Lehet. Bár ha most kinyitod az ablakot és kinézel az utcára egy percre, talán más is eszedbe jut erről.

De hogy ő vált volna ki? Én Hamburger Mihálytól akkor úgy hallottam, hogy nem hívták többet az őáltala önirónikusan Központi Bizottságnak nevezett társaság összejöveteleire. És amikor Miska megkérdezte, hol a Gyuri, azt a választ kapta, hogy a szarkazmusa rossz hatással van a fiatalokra. (Elnézést kérek azoktól, akik abból a társaságból most fájdalommal meggyászolták Gyurit: nem jó szívvel tépek ezekbe a régi sebekbe. Nem akarom őket megbántani, őrültségnek tartottam mindig, hogy ennyi év után is van még harag köztük, és bár temetésen nem sok ok van örömre, jól esett ott látnom őket.)

Egyébként nem igaz, hogy ellenséges érzelmeket táplált volna a Beszélővel szemben. Sokat beszéltünk erről a

Kőszeg Ferenc © Dudás Szabolcs

nyolcvanas években: nem igaz. Nagy Bálinttól tudom, továbbá, hogy Petri Györggyel elvitték Gyurihoz a Beszélő friss első számát és a második szám kéziratát, ő úgy felkészült belőlük, mint egy nagydoktori opponensi véleményre, és lelkesülten, elmélyülten elemezte a formát, a tartalmat s adott tanácsokat. Soha senkitől olyan alapos baráti véleményt nem kaptak, mint Gyuritól – mondta Nagy Bálint. Kérdezd meg, ő még él. (Egyúttal szépen kérlek, hogy ha túlélnéd, róla ne írj nekrológot.)

Ferikém, hogy képzeled, hogy csak az számít ellenzéki tevékenységnek, ami a „Központi Bizottság” kebelében folyt? (Minden igyekezeted ellenére nem Gyuri 81-es balsejtelmeit igazolod-e ezzel?) Talán kormánypárti megmozdulás volt a Duray Bizottság, pusztán mert nem a „Központi Bizottság” határozata hívta életre?

De írásod más adalékokkal is szolgál ahhoz, hogy Gyuri aggályai az olvasó szemében utólag próféciává nemesüljenek. Hiszen a rendszerváltás hónapjairól írva el sem tudod képzelni, hogy valakinek valamiféle kényszeren kívül más oka is lehetett rá, hogy ne az SZDSZ-t válassza.

Kőszeg Bence-emlékezése

Néhány részlet Kőszeg Ferencnek a Beszélő márciusi számában Bence Györgyről írt megemlékezéséből.

És hát annyiban a rendszerváltozás sem hozott változást, hogy a tényekre ki-ki másképp emlékszik. A Helsinki Bizottsággal (HB) kapcsoltban például azt az álláspontot, amellyel Gyurit vádolod, hogy tudniillik valamely párt kezére akarta játszani a HB-t, legmélyebb sajnálatomra Magad képviselted. A Helsinki Bizotttság első kiadása azért volt működésképtelen, mert az MDF és az SZDSZ képviselőinek harca megbénította. Szerinted ezt a patthelyzetet úgy volt helyes feloldani, hogy az MDF-esek tűnjenek el, és az SZDSZ egy parlamenti képviselője vegye át az ügyeket (vagyis Te). Ő viszont olyasvalakit akart a HB élén látni, akinek semmi köze a sok évtizedre visszanyúló áldatlan acsarkodáshoz (és az nem az ő saját személye volt). Hogy egy parlamenti ciklussal később létrejön az ORTT és hogy még egy parlamenti ciklussal odébb az illető, azaz Körmendy-Ékes Judit, az elnöke lesz, továbbá hogy egyáltalán miképp alakul a Fidesz szerepe a politikai színtéren, Te nyilván előre tudtad, ő nem. De ezek után Bence javaslatának megtagadását párhuzamba állítani azzal, hogy 1957-ben, a Gyorskocsi utcai börtönben is nemet tudtál mondani a politikai rendőrségnek, amikor be akartak szervezni, - finoman szólva – háborodott gondolat még normális időkben is, nemhogy két héttel Gyuri halála után. A szerkesztőség ezt kihúzta cikkedből: köszönet érte, azért említem mégis, mert éppen e passzus segít megsejteni, miféle lelkiállapotban voltál írás közben.

A legszebb azonban mind között a Helsinki Watch-ügy. Magad is írod, hogy ezzel az emberjogi szervezettel az a Gyuri vette fel és tartotta a kapcsolatot a nyolcvanas években, aki ugyenezen idő alatt szerinted nem folytatott ellenzéki tevékenységet. Írod, hogy őneki köszönhető a 85-ös alternatív kulturális fórum, amelyből tavaly, a huszadik évfordulón nemes egyszerűséggel kihagytad őt is és a szervező Kovács Máriát is. (Még a helyszínt is megváltoztattad húsz év után. Budáról áttetted Pestre, a Serleg utcából a Belgrád rakpartra.) Igaz, az utolsó pillanatban, mikor már mindeki megkapta a díszes meghívókat, amikor megérkezett Jeri Laber, az Emberi Jogok Nemzetközi Helsinki Szövetsége (IHF) főtitikára, és persze Gyuri felől érdeklődött, nos akkor fölhívtad telefonon, és közölted vele, hogy elmehet és tapsolhat Neked és más kiváló embereknek, akiknek húsz év után az egészet nagylelkűen odaadományoztad. Hát nem volt igaza Gyurinak, amikor a bolsevik párttal példálózott huszonöt évvel ezelőtt? Hisz a dicsőséges októberi forradalomból kiretusált Trockij elvtárs sorsára juttattátok…

A Láthatatlan Kollégium-ügyről nem sokat tudok. De annyit igen, hogy a pénz elapadása miatt lett vége: megszűnt a fő szponzor. Te ne tudnád, hogy nem elég egy forrásból tájékozódni?

Ferikém, kétségkívül formabontó művet alkottál, őszintén gratulálok a merész újításhoz. Új szél kél, új erkölcs hajnala virrad: gyalázzuk meg halottainkat.”

Betlen János