Ahány közvélemény-kutatás, annyiféle eredmény
Még akit nem érdekel a politika, annak is feltűnik, az azonos időszakra eső közvélemény-kutatási eredmények mennyire eltérőek. Sokan vélekednek úgy – okkal-ok nélkül, hogy a Szonda Ipsos és az utóbbi időben a Századvég-Forsense az MSZP-hez, a Medián az SZDSZ-hez, a Gallup a Fideszhez húz. De joggal hihetnénk, hogy mindez nem befolyásolja a mérési eredményeket. Vagy mégis? Kovács András szociológust, a CEU professzorát kérdeztük, aki számos közvélemény-kutatást vezetett az elmúlt évtizedekben.
hvg.hu: Legutoljára december 4-ikén a Gallup jelentése látott napvilágot: elsöprő, egyre növekvő Fidesz előnyt mutat, és azt, hogy az emberek egyáltalán nem ábrándultak ki a politikából, 55 százalékos részvétel mellett juttatnák a Fideszt kormányra, ha vasárnap lennének a választások. A Századvég egy nappal korábban közzétett felmérése szerint viszont egyre szűkül a Fidesz előnye, a többség nem is látná szívesen a kormányrúdnál, a politikai elitet szinte a pokolba kívánja a közvélemény. Hogy is van ez?
Kovács András: Bár sokan kételkednek a kutatások tisztaságában, én elképzelhetetlennek tartom, hogy az intézetek csalnának, szándékosan torz mintával dolgoznának vagy megváltoztatnák a mérési eredményeket. Az eltérések - és a tévedések - okát az ilyen kutatások sajátosságaiban látom. Sok függ attól, az intézetek milyen szigorúan ellenőrzik, hogy kérdezőik valóban azzal készítenek-e interjút, akik a véletlenszerűen választott mintába bekerültek. Az sem mindegy, valóban úgy teszik-e fel a kérdéseket, ahogy a kutatók megfogalmazták azokat.
És mi a helyzet a megkérdezettekkel?
A megkérdezettek hajlanak arra, hogy az interjúhelyzetet "vizsgahelyzetként" értelmezzék, és megpróbálják kitalálni a helyes választ. Sokszor megfigyeltük, hogy ha például a kérdezők fiatalok, akkor magas az olyan válaszok aránya, amelyeket a válaszolók a fiatalok véleményének tekintenek, azaz meg akarnak felelni a kérdező vélt elvárásának. Vagy: a válaszadók véleményüket úgy alakítják, hogy az a kérdező közvélemény-kutató intézethez közelállónak vélt tábornak kedvezzen. Ez a „konform válaszadás” jelensége.
A közvélemény-kutatásokról és a kutatást végző intézetekről folyamatosan szó van a két nagy politikai tábor vitáiban, ezért szinte kiküszöbölhetetlenek a kutatások átpolitizáltságából fakadó torzító tényezők. Valószínűleg csak olyan intézet lenne képes ezeket kiiktatni, amelyről a megkérdezettek még csak nem is hallottak. És persze, amelynek terepmunkát végző kérdezői teljesen véletlenszerű mintavétel során állnak össze. Ugyanis ha a kérdezők összetétele bármely irányban elhúz, az - adott esetben – már befolyásolja a válaszadókat – ahogy az előbb a fiatalokkal kapcsolatos példánál említettem.
Érdekes módon, ahogy közeledik a választás, reálisabbak lesznek a felmérések, és az eredményt - most ne beszéljünk a Demszky hatalmas győzelmét jövendölő felmérésekről - általában egész jól megsaccolják.
Igen, maguk az intézetek is tudatában vannak a torzító tényezőknek, ezért éles helyzetekben - úgy gondolom - olyan eljárásokat is alkalmazhatnak, amelyek az eredeti mérések eredményét korrigálják.