© Fazekas István

Ezen a ponton alighanem mindenki felkapja a fejét, aki kicsit is odafigyel a lengyel választások utáni hatalmi harcokra, a koalíciót alakítani képtelen, jelenleg kisebbségben kormányzó Jog és Igazságosság parlamenti manőverezéseire. Ahogy kijátssza egymás ellen lehetséges partnereit, ahogy sorra megszegte a választások előtti szövetségesének, a Polgári Platformnak tett ígéreteit, s ahogy képtelen előállni olyan kormányprogrammal, amely alapot szolgáltatna az érdemi koalíciós tárgyalásokhoz, miközben egyfolytában a szélsőséges populista erőkkel kokettál. Lapzártakor még az is kétséges, lesz-e időben költségvetése az országnak.

Orbán zökkenőmentesnek nevezte a lengyelországi hatalmi váltást. Pedig attól eltekintve, hogy a vesztes baloldali erők nem követelték a szavazatok újraszámlálását, tavaly október óta Varsóban az összes ilyenkor lehetséges zökkenő bekövetkezett. Kezdve onnan, hogy - miután a korábban inkorrektségükről és kalandorpolitikájukról ismert Kaczynski ikrek kétszeresen is megnyerték a választásokat: egyikük a parlamentit, másikuk az államelnökit -, a Jog és Igazságosság alkalmatlannak bizonyult arra, hogy leüljön tárgyalni a második helyen végzett jobboldali-liberális Polgári Platformmal, holott a választások előtt megállapodtak a jövendő koalícióról. Ráadásul az ikrek közt is egyre nyilvánvalóbb konfliktus körvonalazódik: az államfő még mindig a Polgári Platformmal kötendő koalíciót forszírozza, a pártvezér inkább a kis populista szélsőségek támogatására épít. Aznap, amikor Orbán testvérpártnak kijáró dicséretben részesítette a Jog és Igazságosságot, "lengyel útvesztőről" cikkezett a Le Monde, amely szerint "a lengyel konzervatívok a tűzzel játszanak". Nem kellene-e figyelmeztetni őket - kérdi a francia lap -, hogy miközben szeretnék, ha Lengyelország európai középhatalomként hallatná hangját az EU-ban, az unióhoz tartozás bizonyos alapvető demokratikus értékek betartását is jelenti? "Pontosan azon értékekét, amelyeket a Kazimierz Marcinkiewicz kormányába most beszállni készülő erők sosem védelmeztek túl hevesen."

A Fidesz elnökének a jelek szerint az jelenti a partitúrát, hogy a Marcinkiewicz-kormány foggal-körömmel ragaszkodva a stratégiai fontosságúnak tartott nagyvállalatok állami irányításához, sorban meneszti azok piacbarát vezetőit, legutóbb például a LOT légitársaság vezérigazgatóját és munkatársait, mert a részvények egy részét tőzsdére akarták vinni. És az lenne a minta, hogy a Lengyel Bankszövetség legutóbb gyakorlatilag leállította a lakossági devizahitelek felvételét? Netán az európai normák szerint amúgy is túl merev lengyel abortusztörvény szigorítását, a szexuális kisebbségek jogainak erőteljes megnyirbálását célzó terveket tekinti forgatókönyvnek a volt kormányfő? Pedig igencsak tanulságos a lengyel Alkotmánybíróság állásfoglalása, amely a miatt a panasz miatt született, hogy Lech Kaczynski jelenlegi államfő tavaly, Varsó főpolgármestereként betiltotta a melegek Másság Parádéját. "Nem a hatalom erkölcsi nézetei határozzák meg a közerkölcs kánonját, és így azok nem szolgáltathatnak okot a gyülekezés betiltására" - mondják az alkotmánybírák, hozzátéve, hogy "a hatalom, bár a demokratikus választásokból ered", akkor sem "alakíthatja át életünket az alkotmánnyal ellenkező módon, ha ezt tartaná helyesnek és üdvösnek".

Három hónappal a választások után Varsóban ma már naponta szóba kerül az új választások kiírásának szükségessége. Ennyire vonzó lenne a politikai stabilitás hiánya a magyar ellenzéki vezér számára? Bízzunk abban, hogy csak súlyos ismerethiányban szenved.

PÁLYI ANDRÁS

(A szerző író, műfordító)