Az 1989. október 23-án alapított Pepszolg Kft. nem csak tulajdonosainak, hanem az igazságszolgáltatásnak is egyre több fejfájást okoz. A hosszadalmas és tekervényes ügy lassan 15 éve teszi próbára a magyar bíróságokat. A négy magánszemély és a Papíripari Vállalat pesterzsébeti gyára által létrehozott társaság történetét megszámlálhatatlan per tarkítja. Az alapító és tulajdonos magánszemélyek nem nyugszanak bele, hogy cégüket az egykori állami cég nevében, majd utódaként eljárók meg kívánják szüntetni.

Az „alapügyben” már 1993. május 28-án megszületett ugyan a másodfokú, a céget megszüntető határozat, de a Pepszolg ezt azzal támadta meg, hogy a felperes, egykori tulajdonostárs valójában jogilag alkalmatlan volt bármiféle perelésre, mert nem volt önálló jogi személy.

1993 óta a Pepszolgba egykor bevitt, apportált vagyont a társaság ellenkezése dacára már többször értékesítették, számos privatizációs és kétes cégértékesítési ügylet alapját képezte, ezek közül talán a legismertebb a most már büntetőbíróság előtt zajló ún. gyémántügy.

A végelszámolóként kijelölt Nagy Lajos és Minda Zoltán, a cég alkalmazottja (egyébként az egyik cégtulajdonos fia) minden jogi eszközt bevetett, hogy a cég megszüntetését megakadályozza. Eközben – meglehet, nem éppen taktikusan – bepereltek számos bíróságot és bírát, feljelentettek ügyvédeket és nagyvállalkozókat.

Sziszifuszi harcuk újabb, előfordulhat, hogy a véghez közelítő állomása a parlament Alkotmány- és igazságügyi bizottságához írott vizsgálati kérelmük és az arra adott válasz. Idén áprilisban mellékletekkel együtt 65 oldalas levélben összegezték jogi álláspontjukat, hogyan is sértették meg többször is az alkotmányt a magyar bíróságok, milyen törvénytelenségeket követtek el az állami privatizációs szervezetek és a Pénzügyminisztérium. Szili Katalin házelnök a levelet, majd annak kiegészítéseit megküldte Vastagh Pálnak, az alkotmányügyi bizottság elnökének.

A szocialista politikus a Pepszolg többszöri sürgetésre december 14-i levelében az érdemi vizsgálatot azzal utasította el, hogy Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke tájékoztatása szerint Nagy Lajos november 10. óta a cég képviseletére nem jogosult.

Ugyan az sem teljesen világos, hogy miért ne járhatna el a parlament bizottsága egy "mezei" állampolgári panasz kivizsgálása ügyében, már ha az – legalábbis első látszatra – nagyon is érinti a magyar állam – jelesül a bíróságok és a kormányszervek – alapműködését és az alkotmányosságot. Különösen úgy, hogy az egykor „civilben” felszámoló, majd közpénzügyi államtitkár, jelenleg a parlamenti költségvetési biztosságának alelnöke, Keller László képviselő is egyik hivatalos feljegyzésében megállapította, hogy az 1993-as alapügyben, amelyre Lomnici is hivatkozik, felperes hiányában voltaképpen nem is született jogerős döntés.

De a nagyobb gond mégiscsak az, hogy Nagy Lajos a főbíró állításával szemben december 5-én még hivatalos képviselője volt a Pepszolgnak. És erről Lomnicinak is tudnia kellett, hiszen a cégbíróságok is az ő irányítása alatt állnak, naprakész adataikhoz egyetlen gombnyomással maga is hozzáférhet. Márpedig a hiteles cégjegyzékben még december 22-én is Nagy Lajos szerepelt, mint a cég képviseletére jogosult.

Hogy mennyire így van, bizonyítják maguk az eljáró bíróságok is. Perge Lajos, a Fővárosi Bíróság polgári kollégiumvezetője december 19-i levelét Nagy Lajos végelszámolóhoz címezte. E héten hétfőn pedig a Fővárosi Bíróság egyik tanácsa, amikor a Pepszolg ellenlábasai vitatták Nagy képviseleti jogát, kikérve a hiteles cégkivonatokat, elfogadta az eddigi végelszámolót.

Külön is pikánssá teszi a történteket, hogy ugyanebben a teremben néhány nappal korábban Bleier Judit bíró úgy döntött, hogy Nagy Lajos nem képviselheti cégét. Hogy aztán utólag – egyáltalán nem szokásos módon – Kiss Gábor, a Fővárosi Bíróság gazdasági kollégiumvezetőjének utasítására mégiscsak engedélyezze, hogy a protestáló pepszolgosok betekinthessenek a perük irataiba, és jegyzőkönyvet kapjanak a tárgyalásukról.

Előfordulhat, hogy a Pepszolgnak saját ügyében nincsen igaza, de viszontagságos pereskedése azt bizonyítja, a bíróságok sem mindig állnak helyzetük magaslatán, bármennyire is szeretnék ezt jogi érvek helyett hatalmi megoldásokkal bizonyítani.

Zádori Zsolt