A mecsetet és az államot teljesen szét kell választani egymástól. Nemcsak

Muszlim nők Indonéziában © AP

arabul, hanem helyi nyelveken is olvasni és magyarázni kell a Koránt, amelyet nem szó szerint, hanem szabadon lehet és kell értelmezni. Tolerálni kell a homoszexualitást. Az emberi jogok előbbrevalók az isteni törvényeknél. A Koránt érvként, illetve forrásul lehet használni a nők elnyomásával szemben.

Meg kell engedni a különböző felekezetűek közötti házasságot, viszont be kell tiltani a többnejűséget. Minél több találkozót és közös imádkozást kell szervezni az Indonéziában 88 százaléknyi muszlim mellett kisebbségben élő keresztényekkel, hindukkal, buddhistákkal, s egyéb helyi, illetve világvallások híveivel. A túlzott vallásosság erőszak táptalajává válhat; szent háborút, dzsihádot kell folytatni az Iszlám nevével visszaélő terrorizmus ellen.

A Jaringan Islam Liberal (Liberal Islam Network,(Liberális Iszlám Hálózat), azaz a a JIL indonéz és angol nyelven immár négy éve a fenti szellemben tesz közzé cikkeket, működtet rádióállomásokat  tart fenn internetes oldalt. Nem csoda, hogy a hálózat munkatársai naponta kapnak életveszélyes fenyegeést tartalmazó telefonhívásokat és emaileket. Dzsakartai székházukat rendőrök és önkéntes szimpatizánsok védik most is, jóllehet  október 4-én kezdődött a  muszlim naptár szerinti 1426. év Ramadán hava,  nemcsak a böjt, hanem a béke hónapja is. 

Pedig Indonéziában, ahová a Próféta vallása a 11. században indiai kereskedők, nem pedig muszlim harcosok révén jutott el, az iszlám globális mércével mérve liberálisnak számít. A nők nincsen elkülönítve, egy férfinak legfeljebb két felesége lehet, az alkotmány az iszlámon kívül bevett vallásnak tekinti a hinduizmust, a buddhizmust, a katolicizmust és a protestantizmust is. De legalizálták már más felekezeteket, például a Jehova Tanúit vagy a konfuciánusokat is.

A fenyegető telefonhívások azután harapóztak el, hogy a féllegális, de annál befolyásosabb Indonéz Muszlim Főtanács (Ulama), a MUI – júliusi kongresszusán, 11 jogi véleményt, azaz elítélő nyilatkozatot, hírhedtté vált arab szóval fatwát mondott ki. Köztük – nevek említése nélkül – azokra, akik azt hiszik, hogy joguk van a Koránt egyedül az ész fényénél értelmezni. Ám Indonéziában mindenki tudja – ezt tanúsítja a sok száz fenyegető telefonhívás – hogy kiknek is szól e fatwa valójában. „Minden tanításuk elhajló. Senki sem követheti nálunk ezeket a deviáns nézeteket” – nyilatkozta, még mindig nevek említése nélkül, Ma’ruf Amin, az Ulama fatwa-bizottságának elnöke a Jakarta Post napilapnak. Mint hozzátette: „alapfeltevéseik veszélyesek és félrevezetőek, mert azt hiszik, hogy csak az a helyes, amit ők az úgynevezett józan ész segítségével annak tekintenek”. Amin helyettese, Umar Shihab szerint „az Európában vagy Amerikában létrejött eszméknek semmi keresnivalójuk Indonéziában”.

A fatwa-bizottság elnöke ugyan azt nyilatkozta, hogy „erőszak helyett érvekkel kell leszámolnunk velük”, de ettől még az "iszlámlib"-ek biztonságérzete nem nőtt. Az Iszlám Főtanács, amely elítélte a liberalizmust, a pluralizmust, a szekularizációt és a vallásdialógust, megújított két 1980-ban már kimondott fatwát is: az egyik a muszlimok más vallásúakkal való házasságkötéseire, a másik az Ahmadijja-mozgalomra vonatkozik. A 19. század második felében alapította az indiai Mirza Gulam Ahmad mozgalmát, amely tagadja, hogy Mohamed lenne „a Próféták Pecsétje”, aki után új próféta már nem léphet a színre. 

A fatwák – eddig legalábbis – nem késztették visszavonulásra a Liberális Iszlám Hálózat lelkes munkatársait. Ők váltig remélik, hogy minél több polgártársukat tudják meggyőzni: csupán a liberális iszlám nyújt biztos alternatívát a szélsőséges, terrorista iszlámmal szemben.