"Ez a történet arról is szól, hogy a tájékoztatás hitelességét nem ajánlatos pusztán a hírt adó médium és a kormány közötti távolsággal mérni." (Borókai Gábor, Heti Válasz)

"...kötelességemnek érzem, hogy ezt a videót közzétegyem. Hiszek abban, hogy minden disznóságnak nyilvánosságra kell kerülnie, és hiszek abban, hogy talán lesz pár ember, aki pont e videó hatására kedvet kap ahhoz, hogy világba kürtölje a saját disznóóljában megtapasztalt disznóságokat. Ha mindenki így tesz, talán egy jobb, őszintébb hely lehet ez a Magyarország" – kommentálta közzétevője nem a bajai videót, hanem egy választás körüli, khm, visszásságokat valóban dokumentáló kisfilmet, tavaly decemberben.

Ez volt az első olyan videó, amit halál komolyan "oktatófilmnek" nevezett a politika és a média. A "Kubatov-lista a gyakorlatban" címmel megosztott, belső használatra szánt, eredetileg "A győzelem stratégiája" című videó nem kevesebbet bizonyított, mint azt, hogy a 2009-es pécsi időközi polgármester-választáson a Fidesz bevetette csodafegyverét: mindenre kiterjedő, megkérdőjelezhető törvényességű adatbázisát. Ennek létét a Fidesz még akkor is tagadta, amikor egy náci portál a 2010-es kampány végén közreadta azt a két hangfelvételt, amelyeken Kubatov Gábor elismerte, nemcsak saját szavazóikról tudnak mindent: "Meg tudom mondani most a városban, hogy kik azok a komcsik, akik egyébként elmentek szavazni, és nem a Pávát vagy nem a Fideszt támogatták."

A rendszerváltás óta számos párt számtalan választási csalásának megannyi variációját láthattuk már, a választópolgárok konzervvel, gulyással, pénzzel, síppal, dobbal, nádihegedűvel történő megvásárlásától kezdve tömeges utaztatásukig; mégis, abból a felvételből van most a legnagyobb balhé, amelyen semmi ilyesmi nem történik.

Azzal együtt, hogy Baján speciel az ellenzék panasza nyomán bírósági ítélet született a szavazók szervezett szállításáról (épp eme videó miatt kellett megismételni a választást az érintett körzetben), és a Fidesz stábja volt az, amely folyamatosan vegzálta, követte, videózta a baloldal csapatát, valamint választási törvényt szegve sértegette az ellenzéki jelöltet. Most arról nem is beszélve, hogy Zuglóban is kitört egy, a fideszes polgármestert igencsak érintő felvételgate, amely ügyben nem egy cigányoknak kiosztott pár tízezres tételről, hanem úgy százmillió visszaosztott forintról beszélünk. De nem, ez a jelek szerint mindegy, a bajai videó a gond.

Ez persze főként a mi hibánk: nem kellett volna valós bizonyítékként közzétenni ezt a rejtett kamerás leleplezést imitáló "oktatófilmet", amellyel nyilván borsodi romáknak akarták bemutatni, hogyan szerezzenek pénzt a Blair Witch Project folytatására. Ebből lett az, amit hol "súlyos politikai botránynak", hol "videóhamisítási botránynak" neveznek; az első komoly aránytévesztés, a második teljes nonszensz, hiszen a felvétel legfeljebb konstruált, beállított valóság, nem létezik olyan "valódi" verziója, amelynek ez a hamisítása lenne.

Amit a hvg.hu a bajai videó közlésének módjával elkövetett, azt úgy hívják, hogy nagy hiba, se kevesebbről, se többről nincs szó. Minden más, ami politikailag rárakódott: műbalhé, teljes aránytévesztés, nettó hatalmi és médiacinizmus, és természetesen nem véletlenül volt a hatalom első reakciója az újságírók preventív célzatú megfélemlítése. Az ügytől nem omlott össze a sajtószabadság (ill. nem ettől került mostanság veszélybe). Sem nálunk, sem más lapoknál nem szűnt meg a tényfeltárás lehetősége. Erősen valószínűtlen, hogy hirtelen köddé válnak a lapok háttérbeszélgetői, informátorai, megszűnik a leginkább kölcsönös érdekek mozgatta kiszivárogtatások rendszere (amely nem pártszékházakhoz kötött, amióta feltalálták a mobiltelefont, a kávézót, a parlament folyosóit és a köztéri parkokat).

A hvg.hu tanult a hibából, portálunk főszerkesztője a magyar kultúrnemzet szokásától eltérően vállalta az ügyért a felelősséget, a lapnak pedig újra, ill. továbbra is meg kell küzdenie olvasói bizalmáért. Ezt meg úgy hívják, hogy kihívás. A lap komoly árat fizet ezért a hibáért, jó ideig együtt kell élnünk hitelességünk, függetlenségünk megkérdőjelezésével, halmazati büntetésül pedig a nemrég Magyar Érdemrend Tisztikereszttel (polgári tagozat, mi más) kitüntetett Borókai Gábor szelíd erkölcsi útmutatásaival, például.

Ahogyan viszont a magyar törvényhozás többsége reagált a bajai videóügyre, az csak orosz, fehérorosz, ill. zimbabwei relációban értelmezhető. A Fidesz lényegében kilövési engedélyt adott újságírókra, bloggerekre, és csak a nagylelkűségüknek köszönhető, hogy végül nem fogják lecsukni a gondatlan információközlőket is.

Tíz nappal a videó közzététele után Rogán Antal sajtótájékoztatón jelentette be, hogy szigorítani fognak a Btk.-n, a becsületsértő céllal készített, ill. nyilvánosságra hozott videókat is büntetni fogják. Az indoklás a legszebb: a "bizonyítékhamisítási botrány" szerinte "mélyen aláásta a demokratikus intézmények működésének normális rendjét, veszélyezteti a demokrácia intézményeinek stabil működését." Tehát nem a kormányzat eddig látott működése veszélyezteti az intézmények normális működését, nem az intézményesített lopás, hazudozás és a hatalommal való totális visszaélés a káros, hanem ez a tízperces amatőr felvétel, ez bizonytalanítja el az állampolgárt, ez ássa alá az intézményrendszert.

A "Lex Gavra" felpuhítása azonban véletlenül sem jelenti azt, hogy az újságírói szakma fellélegezhet, hogy a nyilvánosságon nem keletkezett külsérelmi nyom. De, keletkezett. Leginkább azzal, hogy bármikor még tovább szigoríthatnak. Polyák Gábor találó kifejezésével a "nem bántunk, ha nem akarunk" elv erősödött tovább.

Lehet örülni annak, hogy a jövőben egy év börtönt kaphat, aki "mások becsületének csorbítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú hang-, illetve képfelvételt készít", két évet kaphat, aki ezt elérhetővé teszi, és akár három évet, aki "nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős érdeksérelmet okozva" követi el a bűncselekményt. Lehet örülni, hogy a gondatlan nyilvánosságra hozatalt végül kivették – de a szigorítás így is annyira homályos kategóriákkal dolgozik, hogy szabad kezet ad az önkénynek.

Mi számít becsületsértő céllal felvett videónak, hangfelvételnek? Honnan tudja a rendőrség, ügyészség, hogy én egy adott, megszerzett videót milyen szándékkal publikáltam? Roppant életszerű, hogy azt majd nyilván jól be is vallom, hadd csukjanak le. Hogyan magyarázzuk majd el, hogy egy viccesen szinkronizált kisfilm, internetes mém, egy YouTube-ra feltöltött paródia nem becsületsértő, csak kritikus? Ki dönti el, mi számít jelentős érdeksérelemnek? Ráadásul, mint arra Schiffer András felhívta a figyelmet, "a rendvédelmi szervek bűnmegelőzési céllal is zaklathatnának szerkesztőségeket, ha tudomásukra jut, hogy egy videofelvétel eljutott oda."

Mindezek fényében igen vicces látni, hogy Rogán szerint "a szigorítás alkalmas arra, hogy többé olyan eset, mint a bajai bizonyítékhamisítási ügy, ne fordulhasson elő" (holott az pont a gondatlanság minősített esete volt), a szocik meg örülnek a puhításnak, és nem a "Lex Gavra" ellen szavaztak, hanem csak tartózkodtak a végszavazásnál. Megállapíthatjuk tehát: kormány és ellenzéke többé-kevésbé elégedett annak a médiának a megrendszabályozásával, amelynek éppen az ő ellenőrzésük a feladata.

A jelek szerint az ügy eddigi egyetlen nyertese a szocialista Vincze Géza, aki lapnyilatkozatban fejezte ki örömét afelett, hogy így legalább mindenki számára kiderült: az MSZP-nek van sporttagozata. Már megérte.