Együtt az ország: órákkal azelőtt, hogy Szent István ünnepén Áder János az "egymás és mások iránti tiszteletről és türelemről" beszélt, valamint arra intett, hogy "mindig csak akkor sikerült felemelnünk országunkat, ha a lelkünket is sikerült felemelnünk", Cegléden megvalósult a Szent István-i álom. Fradisták és Újpest-ultrák, gárdisták, polgárőrök és a nemzeti mozgósítás egyéb résztvevői kart karba öltve, lelküket felemelve mentek cigányokat megfélemlíteni.

Nehéz megsaccolni, hogyan végződött volna az este, ha nem fokozott rendőri készenlét védi meg a romák házait a pár tucat derék hazafi nekihevülésétől, de azt hiszem, lapunk nem túlzott, amikor "Elmaradt a pogrom Cegléden" címmel adott hírt az eseményekről. A hazafiak mondjuk nem látták annyira vészesnek a rendőri jelenlétet, őszerintük kizárólag az ő józan honpolgári visszafogottságukon múlt, hogy "a későbbiekben nem történt atrocitás".

Egészen hasonló volt a helyzet hetekkel ezelőtt Devecserben is, amikor a nemzeti plebsz féltéglákkal, kövekkel és betondarabokkal vette fel a harcot a házaikban rettegő "cigánybűnöző" férfiak, nők és gyerekek ellen, őszintén bevallva, hogy ők kezdeményezték az akciót. Sőt, ott a rendőrség leginkább passzívan asszisztált a lincshangulathoz, úgyhogy túlságosan is szerények az elkövetők, amikor azt írják, "nem rajtuk múlott, hogy egyelőre elmaradt a pogrom", mert dehogynem, úgy tűnik, kizárólag rajtuk múlt, ki tudja, mikor, melyik cigánysoron döntenek majd úgy, hogy végig is viszik, amit elkezdtek.

Devecser után kiderült, hogy a "betyáros riadólánc" maradt, és Cegléd óta is állandó a készültség a "polgárőröknél", úgyhogy ha a nemzeti plebsz kellőképpen megszervezi a munkamegosztást, akár folyamatosan, hetente is akciózhatnak. A Jobbik felállíthatja a kereszteket a romák udvarán (ebben úgyis van gyakorlata), a polgárőr előkeríti a gyufát meg, a gárdista meggyújtja azt is meg a fáklyákat is, az icipici focihuligánok meg eléneklik, hová milyen vonatokat indítson a MÁV.

Pedig a nemzeti plebsz legkésőbb Gyöngyöspata óta már elérte, amit akart: a kollektív bűnösséggel sújtott romák közül sokan rettegnek (ráadásul a céglédi polgármester el is ismeri, hogy közbiztonságilag abszolúte nincs vészhelyet), virrasztásokat szerveznek, megint gyanús fekete autókról beszélnek, "gyilkosságra, házfelgyújtásra" számítanak, mert tudják, hogy nemcsak oktatásilag vagy piaci munkahely-teremtésileg nem számíthatnak az államra, amelynek polgárai, de fizikailag sem biztos, hogy képes megvédeni őket. A romák még nyilván számíthatnak a rendőrökre, de az állomány kisszámú és passzív, a helyiek pedig baj esetén már előbb hívják a gárdistákat, mint őket.

Miközben a kormány részéről sem Balog Zoltán, sem Navracsics nem tartotta szükségesnek, hogy akár a helyszínen bizonygassa: nem azért nemzeti kormány ők, hogy a nemzet részeinek tekintett romákat magukra hagyja, egy személytelen közlemény azért csak megszületett Devecser után: "Magyarország kormánya elkötelezett az állampolgárainak védelmét illetően, függetlenül etnikai, kulturális és szociális identitásuktól és nem tolerálja, hogy a kisebbségeket és etnikai csoportokat fenyegessék" – írta a Miniszterelnökség Nemzetközi Kommunikációs Irodája.

Az apró szépséghiba az, hogy ez a "nem tolerálás" konkrétan nem igaz, és ezt a Jobbik tudja a legjobban. A devecseri és a ceglédi tüntetést is azonnal, a jogállamiság legkisebb sérelme nélkül fel kellett volna oszlatni, hiszen a szólás- és gyülekezési szabadság ott ér véget, ahol a pogromszag elkezdődik, a romák házainak közvetlen és nyilvánvaló közelében. Másrészt csak én emlékszem úgy, hogy a gárda be van tiltva? Az, amelyiknek az egyenruhája pont olyan, mint amelyik most ment riadóláncozni?

És tavaly júliusban a Fidesz (valamint az MSZP és az LMP) nem elfogadta azt a módosítást, melynek alapján három év járhat annak, aki "kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz tartozó közösség tagjaiban riadalmat keltsen"? És nem két év járhat annak, aki "a rend őrének vagy polgárőrnek adja ki magát erre való jogosultság nélkül"? De.

A tévesen csak "radikálisnak" nevezett párt persze örül, hiszen az állami inkompetencia réseibe való bekúszás az ő terepük: "Ha a rendőrség nem képes eleget tenni a feladatának, akkor a magyarság önvédelmi szerveződései a társadalom természetes immunreakciójaként hathatós választ fognak adni a bűnözés kihívásaira." Ha viszont a romák úgy érzik, csak magukra számíthatnak, akkor már az ő önszerveződésük is nyílt provokációnak számít a nemzeti plebsz szemében, amely megerősítve érzi magát azon hitében, hogy mindenhol rendet kell vágni az országban, ahol a romák szociális konfliktusok részei, akár okai, akár áldozatai a problémának.

Az "ami itt van, az nem közbiztonság" problematikája, mint emlékezetes, a Horn-érára nyúlik vissza, de végigkíséri a rendszerváltás óta eltelt teljes időszakot, beleértve azt a pár évet is, amikor a miniszterelnököt Gyurcsány Ferencnek hívták, és apparátusa képtelen volt kezelni bármit is, a Kossuth tértől kezdve a súlyos szociális konfliktusokon keresztül a romagyilkosságokig. Ez volt az az időszak, amikor Navracsics Tibor közölte: "a kormány ma nem tudja garantálni a polgárok védelemhez való jogát". Jó. És ma? Hagyjuk a Pintér-féle két hetet, eltelt két év, Tibor.

Nemcsak a Gyurcsány-korszak anomáliához képest, hanem újságírói és politikacsinálói sztenderdjéhez képest is nagyobb szerénységre és visszafogottságra biztatnánk Gréczy Zsolt kollégánkat, aki pontokba szedett blogbejegyzésében a Ceglédhez vezető út egyik állomásának tartja a következőt: "az úgynevezett liberális jogvédők úgy gondolták, és talán gondolják is: a többségi társadalom elég lesz a szélsőjobb kiszorításához, hadd legyen joguk a szervezkedés, a véleménynyilvánítás szabadsága".

Ha a liberális jogvédők úgynevezettek, akkor az színtiszta szijjártóizmus, és érvként semmi keresnivalója egy olyan párt (DK) főkommunikátorának blogjában, amely párt ezerszer elmondta, hogy a – nem úgynevezett – liberálisokat is várja soraiba. Ennél nagyobb baj, hogy az idézetben semmi nem stimmel: nincs liberális jogvédő, aki valaha azt állította volna, hogy a jogállamnak tűrnie kell polgárai megfélemlítését, pogromhangulat keltését. A szervezkedés és a véleménynyilvánítás szabadsága valóban szent, de épp a valódi liberálisok számára a legkevésbé abszolutizálható, hiszen ha valaki, akkor ők igyekeznek több mint húsz éve felskiccelni, meddig terjed az egyén szabadsága, és hol kezdődik az állam felelőssége. Nem is véletlen, hogy a rendszerváltás óta nincs és nem is volt soha liberális belügyi, igazságügyi vagy kisebbségügyi (és by the way: gazdaság-)politika. (A Gréczy-blog szerzőjének a jelek szerint továbbra is szent meggyőződése, hogy a jog eszközével minden társadalmi konfliktus kiküszöbölhető, amely szemlélet viszont szerintünk a probléma szerves része, mi több, gyökere, úgyhogy erre majd külön írás keretében visszatérünk.)

És miközben ilyeneken töprengünk, mások már rég a riadóláncokat szervezik. Valakik meg majd megint behívják őket. Aztán utánuk a fáklyás menet.