A tények makacs dolgok, a holokauszt tagadása sem változtat annak tény jellegén, az igazság nagyon is ideát van, miért ne lehetne kétségbe vonni a nyilvánvalót, ha a kétségbe vonó amúgy nem uszít gyűlöletre – hangoztatják rendre a szólás szabadságának kevés számú, elszánt hívei, makacsul ragaszkodva ahhoz, hogy egy szabad társadalomban a rosszhiszemű, aljas állításokra sem a büntetőeljárás az adekvát válasz.

A vita azután sem nyugodott le természetesen, hogy a kétharmados kormány, sok felesleges intézkedése közül szinte elsőként, törvénybe iktatta a náci és a kommunista bűnök tagadását (ez mondjuk jogos, ha már büntetünk, ne legyen kettős mérce): "Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, büntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." A kérdés most az: akarjuk-e, hogy Németh György, az ismert szociológus-közgazdász akár három évig tartó börtönt kapjon egy nettó idiotizmus miatt?

Egy keddi konferencián ugyanis Németh nyílt színen tagadta a roma holokauszt megtörténtét. A rendezvényről megjelent beszámolóból kiderül, mire alapozta Németh az állítását: "az bizonyítja a holokauszt meg nem történtét, hogy az akkori sajtóban nem volt nyoma. És még a kiadott rendeletekben sem volt nyoma. Ne hasonlítsuk össze a zsidósággal! A nyilas pártnak is volt cigány tagozata." Amúgy meg azt javasolta a teljesen kiakadt közönségnek, hogy tegyenek feljelentést ellene, ha akarnak. Ez azóta meg is történt, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) közleményben tudatta, "holokauszttagadás miatt feljelentés tesz Németh György szociológus-közgaszdász ellen."

Tényleg? Erre van most szükség? Kevés ügy demonstrálja jobban a holokauszttagadó törvénynek és az egész, büntetésorientált gondolkodásmódnak az értelmetlenségét, mint Németh ügye.

A roma holokauszt ugyanis számos olyan kérdést vet föl, amelyről a kilencvenes évek eleje óta máig komoly kutatók vitáznak, nonszensz lenne e félresikerült paragrafus nyomán kicenzúrázni az ilyen vitákat a közéletből. És ha ennek az az ára, hogy valaki egy konferencián felállhat, és bántó ostobaságokat beszélhet, vagy ha egy miniszter nyilvánosan közli, hogy "Magyarországról nem deportáltak cigányokat a második világháború alatt", akkor ez az ára. Szabad és demokratikus viszonyok között, ha tehát mi magunk szabad és demokratikus polgárok vagyunk, a nyilvános felhördülés, a civil(izált), érvelő válasz a megfelelő reakció, nem a "feljelentjük".

És nem csak a számháborúról van szó, bár emlékszünk, hogy Karsai László anno igencsak felháborította a roma értelmiségieket, akik a néhány ezernél nagyságrendekkel több cigány áldozatról tudtak. Ne lehessen vitázni a cigány holokauszt áldozatainak számáról? Ugyan már. Ugyancsak vitát eredményezett, éspedig nem "tagadó" értelmiségiek között, hogy a porrajmos része lehet-e a holokauszt mint egyedi esemény narratívájának, hiszen a soá mégiscsak a zsidóság eltervezett és profin kivitelezett megsemmisítéséről szól. Illegitim ez a felvetés? Dehogy.

"Az exkluzivisták tagadják, eltúlzottnak tartják a romák veszteségeinek nagyságrendjét, megkérdőjelezik a nácik 'totális fajirtási célját' a romákkal kapcsolatban. Megkérdőjelezik, hogy a romák tömeges üldöztetése, pusztítása 'felsőbbrendűségi, faji alapon' történt" – írja a fentebb linkelt cikkben a kitűnő kutató, Bársony János, majd alaposan cáfolja ezeket a felvetéseket ("A nürnbergi faji törvények és rendeletek a zsidókra és a cigányokra egyaránt 'faji alapú állami ellenségképet' rajzoltak meg"). Ha azonban a tiltás filozófiájára alapozunk, akkor erről a vitáról semmit se tudnánk.

Németh György nem neonáci, nem hirdet szegregációt, számos lapban (így korábban a hvg.hu-n is) nyilván vitathatóan, de értelmesen szólalt meg a cigánysággal kapcsolatos vitákban. Legutóbbi felszólalása védhetetlen, de ez még mindig nem jelenti azt, hogy ülnie kéne. Már ha komolyan vesszük, hogy nem akarunk illiberális demokráciát.