A történelmet jórészt fecnikből ismerjük.

Fecnik a forrásaink, meg más fecnik, amiket a fecnikről összeírtak, és ezekről magunk is fecniket írunk.

Némely fecnik külön nevet kapnak. Illusztris közfecnik. Corpus Iuris. Aranybulla. Magna Charta. Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata. Párizsi Békeszerződés. Magyarország Alaptörvénye (jó, ez gránitszerű anyagában eltér a legtöbb fecnitől, nevezzük talán Fecznynek).

Más fecnik hivatali, ügymeneti, vagy akár magánfecnik.

Nekem most egy elhíresült – bár kissé félremagyarázott – privát fecni jut eszembe. Mikor a jó XVI. Lajos király – érdekesek ezek a lajosok, akárcsak a fecnik, újra és újra feltűnnek a történelemben – 1789. július tizennegyedikén ennyit írt naplójába, amit vadászzsákmányairól vezetett igen precízen: "Rien".

"Semmi".

Franciaország királya, aki szenvedelmes vadász volt és ügyeskezű lakatosmester (ezt a két dolgot szerette az életben; a felesége lenézte, az uralkodáshoz pedig sem kedve, sem tehetsége nem volt) aznap nem ejtett szarvast, nyulat vagy fácánt (érdekesek ezek a fácánok, akárcsak a lajosok, újra és újra feltűnnek a történelemben).

Semmi – írta a király a francia forradalom kitörésének napján, és egy fecni megőrizte véleményét. Pedig még pecsét sem volt rajta, vagy fejléc.

Kicsi, érdektelen, pedánsan száraz fecni volt, helyenként némi fácánvér pettyezte.

Na, gondolhatta Lajos, mikor csinos kacskaringót kanyarított az "n" betű farkára, erre a napra sem érte meg az időt pazarolni. És fáradtan kimosolygott a szép, pedáns versailles-i kertekre.

Néhány kilométerre tőle, Párizsban a tömeg döngetni kezdte a Bastille kapuját.