Mi lesz, ha az amerikaiak nyomására Európa nem lesz hajlandó tudomásul venni az új, keleti világrendet, és csökönyösen ragaszkodik a liberális értékrendhez, amelynek pedig nyilvánvalóan leáldozott? Mi lesz, ha utolsó leheletével megvonja a pénzügyi támogatásokat Hazánktól, ahogy azt az amerikaiak parancsolták?

Nem lesz semmi akkor sem, ha valóban lennének ilyen következményei annak, hogy Orbán Viktor nyíltan vállalta a liberális államszervezés tagadását. Rajongói számára ugyanis a pénzügyi szankciók csak annak újabb bizonyítékai lennének, hogy a Nyugat, amely már annyiszor cserbenhagyott minket (holott mi megvédtük őket a törököktől, tatártól), igazságtalanul büntet, és megfoszt a német adófizetők pénzétől, pedig az nekünk ősi jussunk.

A választási szempontból releváns tömegek számára annak felismeréséhez, hogy Orbán Viktor nem mond igazat, amikor tagadja a liberális államszervezés létjogosultságát, a mindennapok gyakorlatán keresztül vezet az út, nem a külső támogatások elapadásán.

A napi gyakorlatban kell megtapasztalni a liberalizmus mibenlétét, illetve hiányának fájdalmát. Akkor, csakis akkor fogják átérezni, hogy liberális államban élni jobb, mint nem liberálisban. És akkor fogják megérteni azt is, hogy ha egyesek vissza is élnek a szabadságjogaikkal, attól még nem magukat a szabadságjogokat kell korlátozni vagy felszámolni.

A liberális államberendezkedés ugyanis azt jelenti, hogy az állam számára a legszentebb kötelesség az emberi méltóság védelme, nem pedig önmaga hatékonyságának minden áron való növelése. Ahol az emberi méltóság a legfőbb parancs, ott joguralom van, annak összes gyakorlati következményével együtt.

Ahol ugyanis joguralom van, ott például a mindennapi megélhetés sem attól függ, hogy ki mennyire dörgölőzött a hatalomhoz, hanem attól, hogy a mindenkire egyformán érvényes szabályok között ki tud jobb terméket olcsóbban adni. Igen: az emberi méltóság, a joguralom, és a szabályozott, de szabad piaci verseny szorosan összefügg, egymást feltételezi. Ami azt is jelenti, hogy az, aki cikkekben, tévében, rádióban, Facebook-on hangosan tiltakozik a liberalizmus és a szabad verseny ártalmai ellen, természetesen megteheti, hogy miután kifújta magát, a Fény utcai piacon átmegy a szomszéd zöldségeshez, ha ott olcsóbb vagy jobb árut talál.

És ahol joguralom van, ott annak sem kell félnie, hogy megfosztják megélhetésétől, aki nem vesztegeti meg a pályázat elbírálóját. Sőt még annak sem, aki jelenleg jóban van a hatalommal, de bármikor kegyvesztetté válhat. Mert a joguralom hiányában még a csókosoknak is a hatalom mondja meg, meddig lehetnek azok.

Ahol az állam liberális alapon szerveződik, ott nem csak az mondhatja el szabadon a véleményét anélkül, hogy hatósági úton el akarnák hallgattatni, aki szerint például a jelenlegi kormány rengeteg kárt okoz az országnak, hanem az is, aki szerint kiválasztott nép vagyunk. Éppen azért, mert ezt a szabadságot nem az állam biztosítja, hanem velünk született.

És ahol az állam az emberi méltóság és szabadság őrzőjeként működik, ott nyilvánvalóan szükséges a hatalom korlátozása, hatékony bírósággal és alkotmánybíráskodással, mert a hatalom intézkedései még azok jogait is sérthetik, akik egyébként világnézetileg egyetértenek az aktuális hatalommal. Volt trafikosok, földbérlők vagy éppen a különadóval sújtottak között is nyilván vannak Fidesz-szavazók.

De mindezt még meg kell élniük, sok-sok keserűség, anyagi veszteségek és a szabadságuk csorbulása árán meg kell tapasztalniuk azoknak is, akik a jelenlegi hatalom elkötelezett hívei. Ez lesz az az áldozat, amelyet a szabadság és a jogállamiság, a normális élet e két garanciája megkövetel magának, nem a brüsszeli pénzügyi szankciók.