Tudom, apróság, és szerintem is vannak fontosabb dolgok egy park sorsánál, de meglehetősen nehéz szó nélkül elmenni a dolog mellett, mert ebben a csodálatos történetben mindenki benne van az önkormányzattól a kivitelezőn át a lakókig és a közterület-fenntartóig. Ma például arra keltem, hogy utóbbi szervezet munkatársai pedánsan végezték a fűnyírást egy zsebkendőnyi területen 7 óra 0 perctől 7 óra 3 percig, majd mikor felébredt néhány ház teljes lakossága, abbahagyták az egyébként kiválóan elvégzett munkát. Mire elindultam dolgozni, már senki nem nyírt füvet.

Ismerőseim és szomszédjaim egyébként nem fűnyírásra, hanem kutyaugatásra szoktak ébredni. A kutyafuttatót ugyanis nem a park „lakatlan” részére sikerült telepíteni, hanem oda, ahonnan az ugatás behallatszik az összes lakásba. És bár a nyitvatartási idő reggeltől estig tart, környékünk lakói előszeretettel sétáltatnak kutyát hajnali kettő és hét óra között. Ha lánc van a kutyafuttatón, levágják, ha lakat, letörik, és bemennek. A kutyával persze nem törődnek, ami ezért szüntelenül ugat, aludni lehetetlen.

Építettek aztán focipályát is, ez egyébként igazán, tényleg jó ötlet volt. Most együtt játszik kicsi és nagy, cigány és nem cigány, fiú és lány – a mini focipályának komoly közösségépítő szerepe van. Csakhogy falait sikerült olyan vékony rácsokból kirakni, amelyek egy-két év használat után több helyen lettek lyukasok, mint nem. Mit gondoltak vajon, hogy senki nem fog erőset rúgni, ha gólt akar szerezni? Márpedig annak ez az egyik módja. Szerencsére van pingpongasztal is, és bár rutinos hobbipingpongosként a fémből készült hálók nagy ellensége vagyok, el kell ismernem, hogy ez nem volt rossz ötlet. Ugyanis az asztalt sokszor focipályaként használják a helyiek, és ha a „háló” nem lenne olyan strapabíró, már rég letört volna, nem csak tegnap, meg egyébként is, akkor lopható lenne.

Aztán van egy nyilvános vécé, amely néhány éves működésképtelenség – nem tudták eldönteni, kihez tartozik az üzemeltetés – után most végre örömmel várja látogatóit. Közvetlenül előtte pedig a remek ötletnek indult, aztán évi csaknem húszezer forintos költségével használhatatlanná váló Bubi-kezdeményezés biciklitárolója, ami kizárólag turistáknak megfizethető, de még nekik sem éri meg.

Nem nagy dolgok ezek, éppen csak azt szemléltetik remekül, hogyan lehet elrontani egy jónak indult kezdeményezést. Persze, hogy a happy end se maradjon el, a park azért szép lett, a játszótér kiválóan működik, és különben is, ha süt a nap, baj már nem lehet. Kivéve, ha éjjel kezdik a kutyasétáltatást és hajnalban a fűnyírást. Szóval apró dolgok ezek, nem igazán fontosak, csak éppen összeadva éppen ahhoz elegendők, hogy valami sokkal jobbat tegyenek tönkre.