Parti Nagy Lajosnak, szeretettel.

A nyuszika hetekig rosszul érezte magát az után, hogy a medvére rámordult: "Tudod mit, medve? Baszd meg a fűnyíródat!". Éjjelente álmatlanul hánykolódott, ráadásul a renoméja is erősen megtépázódott az erdőben, miután a medve megosztotta az esetet a Facebookon. A fél erdő rajta röhögött, mémmé vált, közösségi csoport alakult, hogy "Egymillióan a nyúl új fűnyírójáért". Ne szépítsük, megalázó helyzetbe került.

Sehogy se tudta megoldani a problémát. Egyrészt utált szívességet kérni, másrészt, bár minimálbérre volt bejelentve, saját fűnyíróra továbbra sem volt pénze. Ám a fű meg a gaz csak nőtt a kertjében, muszáj volt lépnie, már imázsilag is.

A szégyen első napjaiban még úgy látta, beleáll ezerrel a történetbe, és meghirdeti, hogy a hosszú fű, a szabadon burjánzó gaz cool dolog, olyan ökohippis: természet lágy öle, virágozzék száz virág. Aztán amikor egyik reggel kinézett az odújából, azt látta, hogy a nyakáig ér fű. "Természet, a faszom" - gondolta differenciálatlanul. Gondolkodóba esett. Pláne, hogy míg a szomszéd kertek szépségben, rendezettségben mind elhúztak mellette, őt többször is leminősítette a Szép Kert szakmagazin, plusz elmaradoztak a látogatói. De ha jöttek is, ajándékot nem hoztak, kölcsönt nem ajánlottak. A sok fű meg csak állt, mint a cövek.

És a büszkeségem, a méltóságom, az bazmeg már senkit nem érdekel? - mérgeskedett. Elhatározta, hogy átmegy offenzívába: nyilatkozatot adott ki az Erdei Hírharsonának, hogy ő ugyan hetek óta vár a medvére, ugyanakkor nem baj, ha nem jön, a piacról is meg tudja finanszírozni az új fűnyíróját. Ezt maga sem tudta, honnan vette, mert gazdag barátja nem volt, bárhogy nyalt nekik. Online bejelentkezett az összes fűnyírógyárnál, megszponzorálnák-e őt valahogy, de nem. A leveleit mindenhol spamként jelölték meg.

Aztán kiplakátolta az erdőt olyan szlogenekkel, hogy "Nem kell akárki fűnyírója!", "Le a fűnyíró-elvvel!", "Mondjunk nemet a kertészeti lobbira!", de ettől még a kertjében nőtt a fű, burjánzott a gaz, ő pedig nem találta a fél papucsát, amit nyáron a slag mellett hagyott. Flashmobot szervezett a medve háza elé, csak azt nem gondolta végig előtte, hogy ezzel felbőszíti a medvét. Ja, azt nem említettük az elején, hogy a nyuszika síkhülye volt.

Nem volt mit tenni: ha nem akart élete végéig egy kínos ingatlan tulajdonosa maradni, vissza kell kullognia a medvéhez. El kell fogadnia, hogy a medve "értékes partner" problémája megoldásához. Kezdett visszatérni a jókedve, magabiztossága. Útközben dalolgatott, antiszociális kismalac-vicceket mondogatott magának. Laza léptekkel sétált be a medve kertjébe, becsöngetett. Amikor a medve ajtót nyitott, nem frusztráltan, mint a múltkor, hanem immár derűsen és harsányan vágta a képébe: "Tudod mit, medve? Baszd meg a fűnyíródat!".