A banki elemzők szívesebben keménykednek pár százezer nyomorgó éhezővel, mint az Első Szurkolóval.
Jó lett a kormány legújabb megszorító csomagja - mondják a banki elemzők, ami egyáltalán nem meglepő, mert egy ideje erős versenyben vannak a politológusokkal a melyik a legirritálóbb szakma címért folytatott küzdelemben.
A politológusok általában tudják, hogy nem értenek semmihez, értelmes kérdésekkel deklaráltan nem foglakoznak, ehelyett azokat a politikai beszédeket elemezgetik kedélyesen, amelyeket többnyire ők írnak, szóval nem sok vizet zavarnak. A banki elemzők viszont simán nyilatkoznak az egészségügyi rendszertől kezdve az oktatáson át az önkormányzatokig bármiről, hiszen vettek már állampapírt és adtak el forintot, tehát értenek az államigazgatáshoz, a költségvetés-készítéshez és a szerkezeti reformokhoz is. Mivel kereskedtek már légitársaságok részvényeivel, repülőgépet is tudnak vezetni.
Most például arra jutottak, hogy ez a megszorító csomag, amely nekünk, hozzá nem értőknek egyszerre tűnik pénzügyileg elhibázottnak és erkölcstelennek, csupán azért marad el a várakozásaiktól, mert nem csökkenti még jobban a szociális kiadásokat. Suppan Gergely szakértő megfogalmazásában: "a segélyplafontól várt 8-10 milliárd forintnál nagyobb megtakarítást is el lehetett volna érni, ha alacsonyabb összegnél húzzák meg ezt a plafont". Nem rossz gondolat, ha nem lenne az az aprócska probléma, hogy a kormány alig költ szociális kiadásokra, egészen konkrétan a közmédiára is többet költ. Így hát, ha nem csökkentenék, hanem egyenesen megszüntetnék az összes segélyt, akkor is olyan messze volnánk az elérendő hiánycéltól, mint a magyar gazdaság a hétszázalékos növekedéstől.
Az persze érdekes, hogy miért nem amiatt fejezik ki csalódottságukat a banki elemzők, hogy a kormány nem vonja meg a köztévé és közrádió finanszírozását (70 mrd), ha már itt tartunk. Egy nap alatt megszavazható, társadalmi költsége nulla, és hétszer akkora az egyenlegjavító hatása, mint a segélyplafonnak. Aztán ott van a profi futball (értsd: Felcsút) támogatása (20 mrd), ami legalább két segélyplafonnyi kiesést okoz a költségvetésnek, és ebben a stadionépítés benne sincs, ám a banki elemzőknek ez a számtani összefüggés vagy nem ismert, vagy szívesebben keménykednek pár százezer nyomorgó éhezővel, mint az Első Szurkolóval.
A TEK bezárása is jelentene akkora megtakarítást (10 mrd), mint amennyit a szociális kiadások tervezett lefaragása, igaz, akkor meg kellene fosztani a miniszterelnököt másik kedvenc játékszerétől, ennyire pedig egy banki elemző nem szőrösszívű. Ahogy magával szemben sem, mert még egyetlen nagy tudású yuppie sem állt elő azzal, hogy a nehéz helyzetre tekintettel vezessenek be inkább ingatlanadót (150 mrd), vagy második kulcsot a magasabb jövedelmekre (250 mrd), valahogy mindig a segélyek jutnak eszükbe. Ez éppúgy a szakmai identitás része, mint az adriai vitorlázás és a squash bérlet.
Ezért annyira nem is furcsa, hogy a tudományos fideszizmusnak, azaz a nem matematika alapú közgazdaságtannak vannak még hívei, bár egy ideig úgy tűnt, mintha Bayer Zsolt lenne az utolsó megmaradt rajongó. De nem. Előbb Patai Mihály, a Bankszövetség elnöke fejezte ki a kormány gazdaságpolitikája iránti csodálatát, majd Barcza György bizonyította a Matolcsy-féle új közgazdaságtan iskolateremtő erejét: "Lehet azt gondolni, hogy a valutaalap biztonsági hitelkeretével könnyebb lenne, és akkor is megmaradhatna a gazdaságpolitika önállósága, meg lehet azt gondolni, hogy nem, akkor mondjuk gyorsabban ki kellene vezetni a különadókat, és más intézkedésekkel kellene helyettesíteni. Mivel ez a kormány arra kapott felhatalmazást, hogy a háztartásokat érintő megszorításokat ne vállalja, ezért ez nem lenne a mostani kormány szempontjából járható út."
Ezt persze egy banki elemzőnek nem kell tudnia, de az elmúlt két évben a következő megszorítások érintették a háztartásokat, a teljesség igénye nélkül: áfaemelés, mindenféle hatósági díjak emelése, az autópálya-használati díjának emelése, iskolai étkezési díjak emelése, jövedelemcsökkenés a lakosság jelentős részénél az "adócsökkentés" és a felpörgetett infláció miatt, a segélyek összegének csökkentése, a fizetős felsőoktatás kiterjesztése, a gyógyszerkassza megfelezése, pénzkivonás az oktatásból, a banki költségek emelkedése a különféle adók miatt satöbbi, satöbbi.
Akkor inkább napi három Török Gábor.