Kösz, hogy észrevetted
Annyira érdekes, hogy sokan most csodálkoznak rá közállapotainkra. Hogy vannak nácik, meg hogy fölösleges szívózni az IMF-fel.
Egyetemistaként egy lepukkant uránvárosi panel volt az első albérletem. Beköltözéskor vettük észre, hogy a fürdőben az egyik csap nagyon csöpög: olyan sűrűn jöttek a vízcseppek, mint a mérsékelt jobbos portálokon a zsidózós kommentek. Meg is kértem a tulajt, hogy ugyan, javíttatná meg, és bár a fickó esküdözött, hogy két hete már roppant felkészült mesterek csinálták meg a csapot, csak rá tudtam venni, hogy hívjunk szakembert.
A Pécsi Kisokosból kiválasztottuk a legszimpatikusabb hirdetést (nem volt nagy választék), a hívásra a műfajban szokásos duó érkezett: dörzsölt, középkorú szaki és ifjú padavánja. Körbeszimatolták a csapot, nem lesz olcsó, nem lesz olcsó, de véletlenül van náluk idevaló düzni meg ketyere, megcsinálják gyorsan. Látva a profizmust, fizetéskor (számlát nem kaptam) tettem is egy szomorú megjegyzést, hogy hát ki nem találnák, de két hete már jártak itt szerelők, illetve kontárok, Mekk Mesterek, mert ez a csap elméletileg már meg van csinálva. A tanonc szólta el magát:
- Ja, hát azok is mink voltunk!
A mester, látva a kérdőjelbe rendeződött arcomat, lerakta a kenderkócot, felemelte a mutatóujját, és javított:
- Várjál, gyerek. Amikor először itt voltunk megcsinálni, akkor ez a csap még nem is csöpögött, hanem szinte folyt!
Szóval mondhatnám, hogy végtére is nagy öröm nekem, hogy immár egy-két kormányközeli fiatal, a szépen szabott öltönyében, az állami hirdetésekkel mankózott oldalukon is le-leírja, hogy talán nem kéne szórakozni az IMF-fel. Köszi, hogy észrevettétek, tényleg – bár jobb lett volna eleve így kezdeni, nem pedig lehülyézni azokat, akik ugyanezt a 2010-es „kipaterolás” óta mondják.
Roppant hálás vagyok azért is, hogy az előző kormány prominensei harcosan követelik a jelenlegi kormánytól, hogy tegyen valamit a kurucinfó ellen. Kösz, hogy észrevettétek, csak ugye, a nácik pont ugyanott, pont ugyanazt, pont ugyanilyen háborítatlanul írták már akkor is, mikor még a Gyurcsány-kormány regnált. Jaj, kérem, hát az egy amerikai honlap, nemzetközi jogsegély, külföldi szerver, nézze meg, hát szinte folyik a csap, nem megy az úgy, egyszerre. Majd egy újabb kiszállási díjért, addig még a Google-ba se írom be, hogy Varga Béla. És egyáltalán nem ujjongok, hogy először terel-nyög, adminisztratív kupeckedéssel gilisztázik a TF, ha kiderül, hogy Schmitt Páltól a Lasztovicza Jenőhöz közel álló kollégiumi szobáig úgy osztogatta a végzettséget igazoló papírokat, mint az aluljáróban az árleszállításos szórólapot szokás, és csak másodjára, kényszerből teszi a dolgát.
Elsőre kellett volna rendesen dolgozni.
Sőt, lehet, hogy évek múlva majd azt is leírja valaki, hogy jaj, igazából persze nem az van, hogy a plazmatévét áruhitelre vásároló panelprolik tették tönkre Magyarország gazdaságát (sőt, Varga Mihály pont újabb háztartási nagygépek vásárlására építené a gazdasági csodát), hanem ugye, előbb volt itt egy úgynevezett elkúrás, majd egy bizonyos Matolcsy György és az ő unortodox vízvezeték-szerelése. Utóbbinak egyébként az a lényege, hogy nem elzárni, hanem kinyitni kell a csapot, és a víz előbb-utóbb biztos kifogy a vízvezetékből. Egészen addig a pillanatig úgy fog tűnni, hogy derékig állunk a vízben, és szétázott a lakás, de ekkor hirtelen az élre ugrunk, megnyerjük a szabadságharcot. Tarlós István is csak nemrég csapott a homlokára, hogy "dejszen az Új Színházban szélsőjobboldali propaganda indult, most, itt, hirtelen!". (Zárójelben megjegyezve: azt a Budapestet se szeretem, ahol a főpolgármester egy szélsőjobboldali színházat enged útjára, meg azt se, ahol a főpolgármester "véleménye" képes befolyásolni azt, hogy egy működő színház milyen darabot ad elő.) Ja, és ha már Tarlós: az is korszakos felismerés, hogy Vitézy Dávid nem alkalmas vezérigazgatónak. Ó, bár mondta volna ezt valaki korábban! Ironizálok, igen.
A csaphoz egyébként harmadszor is hozzá kellett nyúlni; végül a lakótársam apukája, Matyi bácsi csinálta meg. Nem vízvezeték-szerelő, csak egy rendes ember, aki szeret elsőre is rendes munkát végezni.