Egy egykori pártirodából és egy fészerből indult, de húsz év alatt közel 10 milliárd forint éves forgalmú céggé fejlesztette a vállalkozását Bodrogai Ferenc, a Forest-Papír tulajdonos-ügyvezetője, aki az elején a közelébe sem akart menni a papíriparnak. A cégvezetőnek sarkos véleménye van szinte mindenről. Mérges a kereskedelmi láncokra és az ügyeskedőkre, az áfával trükközőkre, szerinte az Európai Unió egy katyvasz, amellyel szemben Magyarország pénzügyi forgalma negatív, állítja, a hipermarketeknek erősen leáldozóban van, a politikához pedig nem szabad dörgölőzni.
hvg.hu: Az ön cégének termékei, a szalvéták, a zsebkendők és a papírtörlők széles körben ismertek, a Forestről azonban sokan nem tudják, mi fán terem, és ön sem ad gyakran interjút. Hogy jut valakinek eszébe 1994-ben, hogy éppen papíripari üzletbe fogjon, és éppen Lábatlanban?
Bodrogai Ferenc: Ezt a vállalkozást a véletlen és a kényszer szülte. A Piszkei Papír Rt.-t, ahol én korábban végigjártam a ranglétra szinte minden fokát, szerencsétlen körülmények között privatizálták, és csak egy percet dolgoztam az új tulajdonossal, de már biztos voltam benne, hogy a papíripar közelébe többet nem megyek. Aztán 3-4 hónap alatt a kollégák megdumáltak, és négyen mégis belevágtunk. Halálugrás volt az indulás, nem volt ugyan tartozásunk, de tőkénk sem, csak a kapcsolati hálónkra és a szakértelmünkre támaszkodhattunk.
hvg.hu: Egy gyár nem nő ki csak úgy a földből, ehhez azért mégiscsak kellett pénzt szerezniük valahonnan.
B. F.: Néhány faluval arrébb volt egy kis egykori pártiroda, azt béreltük ki, ez volt a központi irodánk. Volt hozzá egy nyitott fészer, az volt a logisztikai központunk. Megterveztettük az arculatot, és a szakmai kapcsolataink révén kerestünk olyan partnereket, akik legyártják nekünk a saját elképzeléseink szerinti papírtermékeket. Ezekkel kezdtünk kereskedni, de kezdetben gyakorlatilag semmink nem volt. Amikor pár százezer forint összegyűlt, vettünk egy kis barkácsgépet, és elkezdtünk termelni, majd még egyet, és így fejlődtünk, lépésről lépésre. Nem volt hitelünk, nem is lehetett, mert nem tudtunk mögé fedezetet tenni.
hvg.hu: Minden forintot vissza kellett forgatni?
B. F.: Olyannyira, hogy a családnak volt egy kis szabadidő-horgászboltja, és abból szerettünk volna profi horgászbolt-üzletláncot fejleszteni, ez részben meg is valósult, és a család ebből élt még évekig, nem a papírgyártásból. A szakmai tudás mellett szerencsénk is volt. Egy olyan iparágba sodort az élet, amely abban az időben nagyot fejlődött, a papíripart még a 2008-as válság sem tette tönkre, legfeljebb megtorpanásról beszélhetünk. Reálisan kellett felmérnünk a helyzetünket, hogy a rendelkezésre álló szűkös erőforrásokat jól használjuk. Nagyon erős a vízióalkotó képességünk, jól olvasunk a jövőből, ezért nálunk nagyon kevés a mellényúlás. A háztartási termékeknél az innováció elképesztően fontos.
hvg.hu: Mondana erre egy konkrét példát?
B. F.: Egy kilogramm szalvétát ma a gyártók átlagosan 420-430 forintért tudnak átadni a boltoknak, a mi átlagáraink azonban 800 forint felett vannak. Azért, mert olyan egyrétegű szalvétát készítünk, amelynek a minősége, a használati és esztétikai értéke egyenlő a két vagy háromrétegű szalvétákéval. Ilyet ma sehol nem csinálnak a világon, ezt a termékkategóriát mi találtuk ki, mert Kelet-Európában az emberek nem csupán szájtörlő papírnak veszik a szalvétát, hanem az asztal dekorációjának is. Ettől kezdve nem elsősorban az ára, hanem a mintája alapján választják. Nyugaton nem foglalkoznak ilyennel, ott megveszik a sima fehéret szájtörlésre, a drágább, akár négyrétegű szalvétát pedig dekorációs céllal. Nekik a mi piacunk nem pálya, nekünk azonban jó lehetőség.
| A Forest-Papír Kft. |
| A céget négy egykori papíripari szakember alapította 1994-ben, minimális indulótőkével. A stratégia szerint olyan rétegigényeket kiszolgáló saját termékek fejlesztésébe kezdtek, amelyeket a multinacionális versenytársak nem tudnak hatékonyan gyártani. Hitel nélkül, a bevételeket visszaforgatva fejlődött a cég, amely hamar ráállt a saját gyártásra, 2008 után pedig regionális szereplő lett. A magyar piacon jelenleg közel 30 százalékos részesedéssel rendelkezik, éves árbevétele 2013-ban 9,5 milliárd forint volt. A 11 tagúvá nőtt cégcsoport mintegy 300 embert foglalkoztat. |
hvg.hu: Azt mondta, hogy a válság kevésbé viselte meg a céget, mégis látszik a számokból, hogy 2009 óta a bevétel növekedése lelassult, illetve az export fontosabb lett. Mi történt?
B. F.: Horizontálisan növekedünk, azaz egyre több piaci szegmensben jelenünk meg. Mindig is ez volt az elképzelésünk. Ma már 11 cégből áll a Forest-csoport, és határozott marketingstratégia szerint haladunk előre. Nem sokan tudják ezt, de ma Magyarországon a cégek 80 százalékának nincs öt évre szóló marketingstratégiája. Felfoghatatlan, hogy még nagy cégek is spontán módon mennek előre.
hvg.hu: Ön szerint miért?
B. F.: Mert ma a világban semmi nem az, aminek látszik. Megy a porhintés, kevés korrekt információhoz lehet hozzáférni, de sokan nem is törődnek ezzel, rengeteg a szerencsejátékos a mi szakmánkban is, ahonnan az elmúlt években 50 milliárd forint tűnt el.
hvg.hu: Ezt hogy kell érteni?
B. F.: Elsikálták. A Piszke Papír Rt. például a magyar papíripar gyöngyszeme volt. A privatizáció után az új tulajdonos két marékkal hordta ki a pénzt, nem forgatta vissza, és leamortizálta olyan szintre, hogy amikor elfogyott a likviditás, akkor bedőlt az egész. Itt hagyott 10,5 milliárd forint tartozást, és több mint egymilliárdos környezeti kárelhárítást. Lelépett, következmények nélkül, pedig a gyár ma is regionális piacvezető lehetne. Hosszan tudnám még sorolni a hasonló történeteket, a csődbe vitt cégeket, az áfával való trükközéseket, ahol jelentős összegek tűntek el. Hogy az arányokkal tisztában legyen: ennek az iparágnak az éves árbevétele körülbelül 30 milliárd forint. Szerintem az egész üzlet 30 százaléka nem tiszta.
Az áfával trükközés uniós probléma. Az állampolgárok, illetve zsurnaliszták többsége sem akarja látni, hogy az Európai Unió egy virtuális katyvasz, átgondolatlanul, hevenyészve van összerakva. A legelemibb kérdéseket nem szabályozták, más dolgokat pedig túlságosan is, pedig ezek határozzák meg a működését. Az unió mára elvesztette a versenyképességét, a technológiai innovációban és a bérköltségben is jelentős hátrányban van. Tőlünk nyugatra a bérköltségek, nálunk pedig a béreket terhelő költségek vannak az egekben.
hvg.hu: A cégcsoportja 300 embert foglalkoztat Magyarországon. Ilyen bérköltség mellett itt tudja tartani a termelést, vagy el kell vinnie egy olcsóbb országba?
B. F.: Természetesen maradunk, a saját dolgaimat illetően optimista vagyok. A nagy munkával összerakott modellünk ebben a környezetben működőképes. A háztartási higiéniának 500 kilométeres a hatósugara, az ezen kívüli szállítást a logisztika nem bírja el, nem is mehetnék ennél messzebb. Furcsa is lenne pont tőlem, aki hosszú ideje dolgozom azon, hogy a patrióta gondolkodásmód – nemzetközi példák alapján – itthon is teret nyerjen.
Egyébként soha nem tartoztam semmilyen politikai tömörüléshez, és egészséges társadalmi helyzetben erre vállalkozóként nem is lenne szükség, csak azt szeretném, hogy hagyjanak dolgozni.
hvg.hu: Gondolom, hogy ha ilyen rossz véleménnyel van az unióról, akkor a cégcsoportja nem is vesz igénybe semmilyen támogatást.
B. F.: De, igénybe vesz. Ez első látásra faramuci, de ha nem kellene évente a bevételünk majd 20 százalékát átadnom az üzletláncoknak ilyen-olyan jogcímen, akkor nem is lenne szükségem egyetlen vas uniós forrásra se. Bonyolult a kép. Nagyon nagy tévedés szerintem, hogy az unióval való viszonyunkban a pénzáramlás egyenlege számunkra pozitív. Ha azt számoljuk, hogy mennyit fizetünk be és mennyit kapunk, akkor tényleg pozitívban vagyunk, csakhogy ez nagyon egysíkú gondolkodás. Magyarországot átszövik a globalizált világ pénzszerző mechanizmusai. Ilyenek például a közművek és a kereskedelmi láncok. Példaként említhető, hogy a profitmegosztás a gyártók és a kereskedők között teljesen felborult a kereskedelem javára, és mivel ezek nem kis hányada külföldi kézben van, szerintem ezt is bele kellene számolni az egyenlegbe.
| Bodrogai Ferenc |
| A Forest-Papír egyik alapítója, tulajdonosa, és ügyvezetője. A dunaújvárosi Papíripari Technikum elvégzése után a budapesti Könnyűipari Főiskolán szerzett mérnöki diplomát 1980-ban, majd a Piszke Papír Rt.-nél végigjárta a teljes üzemi ranglétrát. Gépkezelőként kezdte, és kereskedelmi vezető volt, amikor a céget 1994-ben privatizálták. Ekkor három társával együtt megalapította saját cégét, a Forest-Papír Kft.-t. |
hvg.hu: Ezek a cégek tőkét hoztak ide beruházás formájában, embereket foglalkoztatnak, tehát van egy befelé áramló pénzfolyamuk is.
B. F.: Ez is csak félig igaz. A kereskedők például nem túl sok tőkét hoztak, és mielőtt bejöttek volna, a jelenleginél többen dolgoztak a kereskedelemben, mint ma, tehát az általuk adott és tönkretett munkahelyek egyenlege erősen negatív. Emellett a termelő beruházásra érkező pénznek többféle sorsa volt. Jelentős összegek tűntek el korrupciós csatornákon, nem kevés ment olyan beruházásra, ami nem lett produktív, csak viszi a pénzt, és csak a harmadik kupac fordítódott valós értékteremtésre. De még ezen belül is, az elmúlt 10 évben a nagy nyugati cégek az idetelepülő beszállítóikat hozták helyzetbe, vagyis saját maguknak adták oda a pénzüket. Ezért persze nincs értelme kárhoztatni őket, mert ez a gazdasági rendszerünk logikája, csak meg kell találni az egészséges védekező mechanizmusokat, amelyekkel mi magunkat hozzuk helyzetbe.
Én mindig azt mondtam, hogy nem kell elvenni a pénzt az emberektől, és akkor nem is kell odaadni nekik. A jelenlegi pénzforgalom nagyon torz gazdasági helyzetet hozott létre, mert a magyar cégek nem arra fejlesztenek, amire szükségük lenne, hanem arra, amire éppen van elérhető uniós forrás. Szerintem ott kell hagyni a tőkét, ahol keletkezik, és az majd megtalálja azt a formát, ahogyan fialtatni lehet. Nem az unióra vagy a csodára kell várni, és egyáltalán várni sem szabadna, hanem megkeresni azokat az együttműködési formákat, amelyekkel saját erőből is képesek lehetünk javítani a helyzetünkön.
hvg.hu: A cégcsoport újabb lába a funkcionális élelmiszer fejlesztése. Ez hogyan jön a papírhoz?
B. F.: Úgy, hogy a mai elosztási rendszerek jelentős átalakulás előtt vannak. A nagy alapterületű üzletek lényegesen vissza fognak szorulni, és a kereskedés egyre jelentősebb része az internetre megy. A 25 év alatti generáció ma már nem hipermarketben vásárol, és ők nagyon hamar 30 évesek lesznek. Egyre több gyártó utasítja vissza, hogy bevigye a termékét a hipermarketbe, a korábban említett felborult profitmegosztás, és az ebből következő kiszolgáltatottság miatt. Inkább megpróbálja kiépíteni a saját értékesítési csatornáit, ilyen például az ismertebbek közül a Lipóti pékség vagy a Cserpes. Számunkra az a kérdés, hogy ebben az új helyzetben hol adjuk el a háztartási higiéniai termékeinket. Saját webes rendszert erre a körre nem lehet illeszteni, de a funkcionális élelmiszerre igen. Nagyon hiszek ebben a sztoriban, mert amit ma élelmiszer gyanánt megveszünk a boltokban, az sokszor csak annak látszik, és Magyarországnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy a funkcionális élelmiszerben nagyot alkosson. Ebbe az üzleti elképzelésbe, amelyet más üzletemberekkel közösen építünk, már be tudom fűzni a papírt is, a két sztori jól kommunikálható, ezen a ponton összeér majd.
