Orbán Viktor a 'koalíciós párzó játékról' (1994)

Tizenkét éve a választások előtt valódi kormányváltó hangulat uralkodott az országban. Holtbiztos volt a Boross-kormány bukása, annál talányosabb volt azonban, hogy miféle koalíció veszi át az ország irányítását. A szocialista párt és az SZDSZ hónapról hónapra erősödött, a Fidesz pedig gyengült. A négy liberális szervezet (az Agrárszövetség, a Fidesz, az SZDSZ és a Vállalkozók Pártja) szövetsége ugyan elvileg alternatívát kínált a kormányváltást akaró választóknak, de az együttműködés egyáltalán nem volt szoros, kölcsönös gyanakvás gyengítette, és az MSZP még időben világossá tette a választók előtt, hogy koalíciót akar kötni az SZDSZ-szel. A Kuncze-Pető-tandem a választások előtt semmiképpen sem akarta magát elkötelezni az utódpárt mellett.

Orbán Viktor 1994. április 26-án közönségét és önmagát is biztatja, amikor azt állítja: a közvélemény-kutatásokban előrevetített szocialista áttörésre nem kerül sor. A Fidesz-elnöke – Pető Ivánt idézve – provokációnak minősíti az SZDSZ és az MSZP közötti koalíciós tárgyalás hírének kiszivárogtatását. „Ahhoz, hogy velük megállapodjanak, először bennünket kellene elárulniuk, aminek ára van” – fogalmaz vészjóslóan Orbán.

Szóba kerül az MDF is, amely a Fidesz elnöke szerint 1994 tavaszára lényegében megszűnt létezni „kérem tisztelettel”.

Aztán jöttek a választások. Az 1994-es szavazáson az MSZP a mandátumok 54 százalékát elnyerve abszolút többséghez jutott a parlamentben. A Fidesz pedig eddigi történetének legrosszabb eredményét produkálta: 5,18 százalék a listákon és 20 parlamenti mandátum. A 69 mandátumhoz jutó SZDSZ végül koalícióra lépett az MSZP-vel, és magalakult a Horn-kormány.