Eperjes Károly. Az esztrád egyik sztárja. Nézze meg galériánkat, kattintson! © hvg.hu

hvg.hu: Nyilatkozataiban nem igazán lelkesedett a vasárnapi Fidesz-kongresszuson Orbán Viktor beszédét felvezető felszólalások iránt.

Bence György: Valóban, ezek a felszólalások nekem úgy tűntek, a politikai kabaré és a politikai okkultizmus keverékei voltak – esztrádműsor hangzott el, amely kétségtelen elérte a célját, lelkesítette az erre ráhangolódott közönséget. A „műsor” alatt legalább nyugodtan folyhatott a szavazatok összeszámlálása.

hvg.hu: Az egyik hétfő reggeli tévéműsorban keményen bírálta Mikolát is.

B. Gy.: Sajnos, ő ott folytatta, ahol az esztrád szereplői abbahagyták. Fejtegetése, miszerint „ma energiahiányos a kollektív tudattalan, vissza kellene valamilyen módon töltenünk ebbe az energiát, erőforrásokat kellene nyernünk ahhoz, hogy elindulhasson egy új nemzettudat kialakulása”, közönséges badarság. Kétlem, hogy valaki felhatalmazta volna arra, hogy kifejtse: „ha négy évre nyerni tudunk, és utána, mondjuk, az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának – 20 évre minden eldőlne ebben az országban”. Ehhez kétharmados Fidesz-többség kellene a parlamentben, ennyi pedig nem lesz. De az elképzelés önmagában is irracionális, a demokrácia alapjait vonja kétségbe: választójoggal csak azok rendelkezhetnek, akiket a kormány politikája, a törvénykezés közvetlenül érint. A határon túli magyarok, illetve az emigrációban élők ebbe a kategóriába nem tartoznak bele. Ezt a kérdést nem érzelmi alapon kell kezelni.

hvg.hu: De vannak külföldi példák is, Mikola felvetése ezek alapján nem tűnik annyira elvarázsoltnak.

B. Gy.: Kétségtelen, hogy Olaszországban Berlusconi bevezettette, hogy az emigrációban élő olaszok részt vehessenek a választásokon: felosztották a világot 6-7 választókerületre (Észak-Amerikai, Dél-Amerikai, stb.), az emigrációban élők ugyanúgy leadhatják voksukat, mintha olasz választókerületben lennének bejelentve. Szerintem ez a rendszer is kifogásolható. Van más példa is: az USA-ban, Kanadában dolgozó latin-amerikai bevándorlóknak illetve leszármazottainak – még ha az új hazában meg is kapták az állampolgárságot – megőrizhették szavazati jogukat az őshazában. Persze legtöbbjük pendlizik, kétlaki életet él, családjuk itt is van, ott is van. Mindez még nem indokolja, hogy Magyarországon automatikusan állampolgárságot kapjanak a határon túliak vagy az emigrációban élők. Különben is, honnan veszi Mikola, hogy valamennyien a jobboldalra fognak szavazni?

hvg.hu: A baloldali sajtó fel van háborodva, hogy Orbán milyen „csúnyán” nekirontott Gyurcsánynak.

B. Gy.: Ugyan már. Szerintem a legtermészetesebb, hogy a választási küzdelem szereplői aprólékosan elemzik az ellenfél személyiségét, feltárják gyengéit. Végülis a választóknak joguk van tudni, ki lesz az az ember, aki a következő négy évben a kormány élén irányítja az országot. A külföldi választási kampányokban az az egyik legfontosabb téma, hogy milyen személyiségjegyeket visel a miniszterelnök-jelölt. Az volt inkább rejtélyes, miért nem használta ki Orbán korábban ezt a ziccert, hiszen Gyurcsányon elég sok fogás esik.

hvg.hu: Most azért elég élesen fogalmazott Orbán: „Magyarországnak elege van abból, hogy a miniszterelnök mindenkit kioktat, lekezel, mindenkinél mindent jobban tud, és ha bírálattal találkozik – mint legutóbb a gazdasági kamaránál – akkor hisztivel válaszol". És nehéz félreérteni a célzást: „A végén még oda fogunk jutni, hogy a pártmunkásokból lett milliárdosok fognak nekünk leckét adni demokráciából, munkából, becsületből. Ezt nem fogadjuk el!"

B. Gy.: Ne felejtsük el, a kampányban már korábban megkezdték a politikai ellenfelek Orbán démonizálását: izgága, agresszív, zsarnok, egyeduralkodó szerepre tör, nem lehet tudni, mit kezd a hatalommal. Ezek a jegyek Gyurcsányra is ráaggathatók, igazából ő az, aki még kipróbálatlan. És valljuk meg, Orbánnak igaza van, Gyurcsány egyelőre keresi önmagát, időnként lekezelően, bántóan reagál a bírálatokra, duzzog, megsértődik, hisztizik. Azt pedig még ki sem használta Orbán, hogy Gyurcsány „à la Berlusconi,” mint dúsgazdag kormányfő, megtartva tulajdonát számos vállalatnál, csupán a menedzselést adta át – átmenetileg, és ezt tisztjével egyáltalán nem tartja összeférhetetlennek. Azt mondhatom, hogy miközben Orbán egy dumdumgolyót eresztett Gyurcsányba, egy másikkal saját magát lőtte lábon: ez volt Mikola.