Napi kampányadag

Március 7.: Lezsák: "Az MDF-ről jót vagy semmit, vagy inkább semmi jót" Március 6.: Zsidózás-e a díszzsidózás? Március 4.: MDF zu Hause Március 3.: Csak Bagó lépett rá a gereblyére? Március 2.: "Egyezményes kézmozdulat" Március 1.: Új Magyarország, régi trükk Február 28.: A jövőről? Veled? Ugyanitt?

Bár a hírek szerint a Fidesz mindent megtett, hogy számára kedvező feltételket teremtsen szerda estére (az MTV nem vághatott be KSH-adatokat, és az ellenzéki párt még "saját adásrendezőt" is adhatott), nem volt könnyű dolga Áder Jánosnak a druszájával folytatott szerda esti viadalban. A frakcióvezetőnek azt kellett bizonyítani, hogy rosszabbul élünk, hogy legjobb elfelejteni az elmúlt négy évet. Ennek megfelelően kisemmizett, elesett emberek lakossági fórumokon elhangzott panaszaiból idézett. A borút metakommunikációja is igyekezett alátámasztani: komor tekintet, szomorkás, időnként kényszeredett mosoly, lassú, megfontolt beszéd. Valahogy túl jól sikerült az alakítás: nem az az Áder volt, akit megszoktunk a Napkeltében. Ott akár három újságíróval is könnyedén elbánik, ott harcosan, gyorsan reagál, kapásból idéz statisztikai adatokat, és mint debattőr, tiszteletet parancsol még a legtámadóbb zsurnalisztában is. Szerda este is próbált támadni, de Kókában emberére akadt.

A „liberális politikus”, ahogy magát a vita során gyakran aposztrofálta, habozás nélkül riposztozott, ha kellett, a jereváni rádió viccének módszerét idézve (Amerikai munkások megkérdezik a szovjet vezetést: nálunk két havi bérből lehet autót venni, hát nálatok? Hosszas hallgatás után a válasz: nálatok viszont ütik a feketéket…). Nos, amikor Áder Medgyessy négy évvel ezelőtti ígéreteit kérte számon, miszerint nem lesz gázár-, nem lesz gyógyszeráremelés, Kóka válaszában bocsánatkérést sürgetett a szerverbotrány miatt. Később csak annyit mondott: ugyanannyival, 28 százalékkal növelte a Fidesz kormány a gázárat, mit a szocialista kormány, holott az utóbbi négy évben kétszeresére-háromszorosára nőtt a gáz világpiaci ára. Ezután összecsaptak az álláspontok, gázszámlát idéztek gázszámla ellenében. Áder a villanyáram drágulását is Kóka szemére vetette, ám a gazdasági miniszter ismét csak a világpiaci áremelkedésre hivatkozott.

Szóba került a távfűtés, Áder ismét egy számlát lebegtetett meg, egy szegény panellakó most tízezer forinttal többet fizet, mint négy éve. Kóka szerint viszont a Fidesz alatt pazarlóan kiengedték a házakból a meleget, a szocialisták viszont nagyszabású takarékossági programot kezdtek. Tévedés, a panelházak felújítását már a Széchenyi terv keretében megkezdték, cáfolt a frakcióvezető, majd még egy statisztikával jött elő: Az energiaárak – mondta Áder – az elmúlt négy évben az inflációnál jóval gyorsabban emelkedtek, míg a Fidesz kormányzat alatt csupán követték az inflációt. Ezután mindketten kölcsönösen kétségbe vonták egymás érveit, Kóka újra és újra emlékeztetett a világpiaci trendekre.

Jöttek a gyógyszerárak. Kóka készséggel elismerte, az ingyenesség értelmetlen, a rászorulóknak, a közgyógyellátásban részesülőknek kell több támogatást adni. Kóka egy kisebb labdát is feldobott: azt hitte, hogy az övéi kötöttek megállapodást a gyógyszergyártókkal. Rosszul emlékszik miniszter úr – élénkült fel rövid ideig Áder –, Mikola miniszter kötötte meg a megállapodást, és Kökény , a szocialista utód volt az, aki felrúgta. Kóka gyorsan javított: a Fidesz alatt kétszeresére nőttek a gyógyszerárak, a mi négy évünk alatt csak 25 százalékkal. „Ne menjen el nyugdíjas fórumra ezzel a véleményével, na , váltsunk témát – sóhajtott fel Áder.

Ez a családtámogatás volt. „Önök szétverték ezt a rendszert, valójában a gyermekek után járó adókedvezményt, a gyermekvédelmi támogatást megszüntették, a 13. havi családi pótlékkal együtt” – így Áder. „Szó sincs róla, rosszak a számai, csúsztat, megduplázódott a családi pótlék” – replikázott Kóka. Majd folytatta: „Talán a családoknak, ha 3 százaléka nem jár jobban. Önök mindig meg fogják találni azt a pontot, ahol belénk köthetnek. Pedig jobb a helyzet, mint négy éve, ezt így látja az emberek többsége.”

Kókának az a kellemes helyzeti előnye volt, hogy neki jókedvet, eredményességet kellett sugallnia: szélesen mosolygott, és ugyan a dübörgés ezúttal elmaradt, nem mulasztotta el figyelmeztetni partnerét, ne a múltról elmélkedjen, hanem tervezzék együtt a napfényes jövőt, hiszen gyarapodik az ország, jól mennek a dolgok, aki pedig hiányt szenved, azt a kormány megsegíti. Még arra is volt energiája, hogy en passant néhány gyomorütést mérjen Áderre. Emlékeztetett: volt ő vállalkozó, tudja, mit jelent embereknek munkát adni, fizetést adni hónapról-hónapra. Ezután odavetette, volt-e már ön hasonló helyzetben? Köztudott, hogy nem. Áder profi politikus, végzettsége szerint jogász, dolgozott szociológusként 1986-90 között Bihari Mihály mellett, de speciel vállalkozó nem volt.

Áder a vita vége felé a 400 ezer új munkahelyről szóló MSZP-s ígéretet elevenítette fel. A miniszter szerint a ciklus végéig létre is jön ennyi, igaz, megszűnik több mint 300 ezer. Szerinte ez normális folyamat, ma 50 ezerrel többen dolgoznak, mint négy éve. Áder viszont egy másik adattal operál: az Orbán-kormány alatt százezerrel csökkent a munkanélküliség, az utóbbi négy évben ugyanennyivel nőtt. Kóka ezt is megmagyarázza: a kormány erőfeszítéseinek hála, azok is regisztráltak munkanélkülinek, akik addig inaktívak voltak, így ma 130 ezerrel többen keresnek munkát, mint négy éve. Emellett a sorkatonaság eltörlése miatt 20 ezer fiatal kerül ki évente a munkaerőpiacra.

„Minden erőnkkel munkahelyeket szeretnénk teremetni, ezért támogatjuk a vállalkozásokat, 570 milliárdot adtunk erre a célra a kis- és közepes vállalatoknak, nyolcszor annyit, mint amennyit a Fidesz a Széchenyi-terv keretében, amit ráadásul a kegyelteknek osztottak ki” – jelentette ki Kóka. Áder – akit hidegen hagyott Kóka érvelése – megjegyezte: „ha nyolcszor akkora pénzt adtak a vállalkozásoknak, akkor hogy nőhetett százezerrel a munkanélküliek száma, miként van az, hogy minden ötödik pályakezdő munkanélküli?"

Az utolsó téma az otthonteremtés volt. Áder próbálta a vitát elmozdítani a maga javára: míg a Fidesz alatt, otthonteremtési támogatás révén 270 ezer hitelszerződést kötöttek, az utóbbi négy évben csak 21 ezret. Nem csoda, hiszen felére csökkentették a felvehető hitel összegét, emelték a kamatokat, megkurtították a futamidőt. De még mielőtt ez megtörtént volna, néhány kormánytag még az eredeti feltételek mellett kaphatott hitelt. Na kicsoda? – kérdezett rá Kóka. Kovács, Kökény Magyar – sorolta Áder. Kókát nem lehetett leállítani: „Soha nem épült annyi lakás, mint ma, amikor önrész nélkül lehet lakáshoz jutni. Igaz viszont, nem finanszírozzunk luxuslakásokat.”

A végén egy szlogenben mégiscsak egyetértettek: „Ma rosszabbul élünk, mint négy év múlva” – Abban viszont már nem volt összhang, hogy ez majd kinek lesz köszönhető.

rR