Régóta ismert tény, hogy az emberiség rendkívül nagy mértékben változtatta meg a bolygó ökoszisztémáját – elég csak a monokultúrás növénytermesztése, az erdőirtásra vagy épp az állattenyésztésre gondolni. Az emberi tevékenység konkrét hatását azonban nehéz elképzelni, ezért egy 24 tudományos intézmény kutatóiból álló csapat a madarakra összpontosítva igyekezett megmutatni, milyen lehet a teljes kép – írja az IFLScience.

Az a tény, hogy a dodó madár a felfedezése után 70 évvel kihalt, megdöntötte azt a sokáig létező meggyőződést, miszerint a fajok jelenléte állandó. A szakemberek szerint ugyanakkor nem ez volt az első olyan madár, aminek kihalása az emberhez köthető.

A valaha élt legnagyobb madarak közül néhányat – mint például az új-zélandi moa és a madagaszkári elefántmadarak – nem sokkal azután haltak ki, hogy az emberek elérték a szigeteket. A fajok kihalása ugyan természetes folyamat, de a madarak elvesztésének üteme az utóbbi időben teljesen más ütemben zajlik.

A kutatócsoport 610 olyan madárból – papagájból, galambból és más madárrendből – álló adatbázist vett alapul, amelynek tagjai észrevétlenül, de az emberi tevékenységhez kötődően haltak ki. A szakemberek szerint ez csak a jéghegy csúcsa lehet, hiszen létezhettek olyan fajok is, amelyek még azelőtt kihaltak, hogy az ember felfedezte volna őket.

Tom Matthews, a Birminghami Egyetem kutatója szerint látni kell, hogy minden egyes kihalt faj egyedeinek fontos szerepe van az ökoszisztéma egészét nézve. „A rovarevő madarak a kártevőket tizedelik, a dögevő madarak az elhalt állatok tetemét „hasznosítják újra”, mások gyümölcsöt fogyasztanak és a magokat szétszórva segítik a növények terjedését. De érdemes megemlíteni a kolibrit is, ami egy nagyon fontos beporzónak számít. Amikor ezek a fajok kihalnak, az általuk játszott fontos szerep (a funkcionális sokféleség) velük együtt vész el” – nyilatkozta a szakember.

A kutatók szerint mindez nem csak elmélet: a kártevő rovarok elszaporodását, a növények pusztulását és az erdők regenerációs képességének csökkenését mind a madarak megszűnésének közvetlen következményeként figyelték meg.

A Science című tudományos folyóiratban közzétett publikáció szerint volt olyan kihalt madár is, ami az adott területen az egyetlen olyan volt, ami az adott ökoszisztéma szempontjából a fontos feladatot el tudta végezni. Ugyanakkor – jegyezte meg Matthews – még ha nem is ez volt a helyzet, akkor is elmondható, hogy a Föld történetének egy fontos része elveszett.

„A funkcionális diverzitás mellett minden faj az evolúció egy bizonyos mértékű történelmét is hordozza, ezért amikor az a faj kihal, az alapvetően olyan, mintha levágnánk egy ágat az életfáról, így az ahhoz kapcsolódó filogenetikai sokféleség is elveszik” – emelte ki az IFLScience-nek a szakember.

A kutatók megpróbálták azt is kiszámolni, hogy mekkora evolúciós idő veszett el. A szakemberek szerint a kihalt fajok átlagos jelenléte a Földön 5 millió év volt – vagyis jóval az ember előtt megjelentek –, így a teljes veszteség összeadódva elérte a 3 milliárd évet. Ez majdnem annyi, amennyi ideje élet van a Földön.

A veszteség üteme eközben felgyorsult a globális felmelegedés, az erdőirtás és az invazív fajok elterjedésének együttes hatása miatt. A szakemberek szerint a fentiek miatt rendkívül fontos lenne, hogy mielőbb megállítsa az emberiség a globális felmelegedést, még mielőtt annak beláthatatlan következménye nem lesz.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.