Az ezredfordulóig a lemezkiadások munkafolyamata meglehetősen egyszerű volt. A többsávos keverés után a „masterből” hanglemez, kazetta vagy – 1982-től – CD lemez lett, és az eredeti szalagok általában raktárba kerültek – emlékeztet a Mixonline. Az ezredforduló táján az 5.1-es térhangzású kiadások (Surround Sound) megjelenésével, majd 2005-ben a Guitar Hero videojáték debütálásával a dolgok kezdtek bonyolulttá válni.

Amikor a jogtulajdonosok elmentek a trezorokhoz, hogy átvigyék, újrakeverjék és újrahasznosítsák katalógusszámaikat ezekre az új platformokra, felfedezték, hogy egyes szalagokon leromlott a minőség, míg mások egyenesen lejátszhatatlanokká váltak. Persze nem minden eszközt tároltak optimális körülmények között, és néhány felvétel elavult gépeken készült, olyan formátumban, amelyet már nem lehetett könnyen lejátszani.  A zeneipar ezután arra összpontosított, hogy szalagos archívumát digitális hordozóra, például merevlemezekre helyezze át.

Azonban ez sem jelent jó megoldást, ugyanis, akárcsak a szalagos meghajtók, a merevlemezek is romlanak, a legtöbb kereskedelmi forgalomban kapható meghajtó csak néhány évig használható. Még ha a legoptimálisabb állapotban is tárolják ezeket, egy idő után tönkre mennek. Sokszor csak akkor nyitja meg archívumát egy stúdió, ha eredeti mastereket kell keresnie kereskedelmi használatra, és könnyen lehet, hogy ilyenkor már túl késő lesz a meghajtó helyreállításához, ami egyúttal azt is jelenti, hogy elveszett a rajta lévő összes információ.

Minderre az iratkezelésre, információ-megsemmisítésre, adatmentésre és adat-helyreállításra szakosodott Iron Mountain hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy annak ellenére, hogy a kiadók annak idején követték az ajánlott legjobb gyakorlatot, ezek az archivált meghajtók (vagy legalábbis egy részük) nem játszható le könnyebben, mint egy 40 éves szalag. És nem véletlenül állítják ezt: a médiaipartól szervizelésre kapott merevlemezek egyötöde ugyanis teljesen használhatatlan.

„Szomorú látni, hogy egy stúdió projektje egy vadonatúj merevlemezre kerül, amit szépen felcímkéztek, sőt egy biztonsági másolat is van mellette. Úgy tűnik, minden rendben, azonban amikor előveszik, kiderül, hogy mindkét lemez használhatatlan” – fogalmaz Robert Koszela, az Iron Mountain vezető szakértője.

A kutatók folyamatosan dolgoznak különféle archív adathordozókon, amelyek megbízhatóbbak a merevlemezeknél, sőt a szilárdtestalapú meghajtóknál is (amelyek csak korlátozott számú olvasási és írási műveletet tesznek lehetővé). Itt van például a kerámia alapú adattárolás, amely azt ígéri, hogy ötezer évig megőrzi az adatokat, vagy említhetnénk a Microsoft megoldását (Project Silica), amely üveget használ, és tízezer évnyi megbízható tárolással kecsegtet. Ezek persze egyelőre még csak kísérleti fázisban vannak, legfeljebb prototípus készült belőlük. Így ezeknek az eszközöknek a megfizethető áron való megérkezéséig csak annyit lehet tenni az adatarchívum megőrzése érdekében, hogy három-ötévenként biztonsági mentéssel teljesen átírják őket újabb médiumokra.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.