Ugyan 2024-ben az európai vadmacska (Felis silvestris) lett az Év emlőse Magyarországon, sok ok nincs az örömre: a rejtőzködő, fokozottan védett, ám kevéssé ismert vadonélő macskaféle már teljesen,vagy csaknem eltűnt Európa országainak jelentős részéből.

Itthon még komolynak mondható populációval rendelkezik, azonban többségük az ember által erősen bolygatott, feldarabolódó élőhelyeken kénytelen boldogulni. A vadmacskákat országúti elütésből, illegális vadászatból származó veszteségek tizedelik az élőhelyvesztés hatása mellett.

Az ELTE kutatói hangsúlyozzák: ezeken túl van még egy kevésbé köztudott, de jelentős veszélyforrás is: a szabadban kóborló, illetve elvadult házi macskák. A Magyarországon közkedvelt házikedvencek nemcsak táplálék-konkurensei a vadmacskáknak,

de velük hibridizálva a vadmacska állomány genetikai feloldódását is okozzák.

A Biological Conservation folyóiratban frissen megjelent kutatásukban az ELTE Etológia Tanszék (Pongrácz Péter, Dobos Petra), a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet (Turi Luca, Schally Gergely és Biró Zsolt), valamint a Budakeszi Vadaspark (Burányi Virág) kutatói egy eddig példátlan vizsgálat elvégzésre vállalkoztak.

Mintegy 1300 hazai válaszadó, köztük közel ezer macskatartó megkérdezésével kutatták a magyarok ismereteit a vadmacskákat fenyegető veszélyekről, valamint felmérték a résztvevők tudását a felelősségteljes macskatartásról és arról is, vajon milyen módon és elvek szerint tartják ténylegesen a macskáikat.

A tudományos cikk kiegészült egy vadbiológiai esettanulmánnyal is a vadmacskák hazai előfordulásáról, illetve a vadgazdálkodási jelentések szerinti országos házi macska elejtési számokról. Mivel Magyarországon nincs egyéb hatékony intézkedés a természetes élőhelyeken kóborló, illetve az ott élő elvadult házi macskák korlátozására, a megmaradt vadmacska-állomány házimacskák elleni védelmében csak a legális vadászatra lehet számítani jelenleg – írják.

A tanulmány eredményei szerint a kóborló házi macskák eltávolítása pont azokon az (apróvadas) vadászterületeken a leggyakoribb, ahol amúgy kevés vadmacska él. A nagyvadas, zárt erdős vadgazdálkodási területeken kevés házi macska elejtését jelentik, pedig itt él a vadmacskák számottevő része. A helyzet ugyanakkor a kutatók szerint összetett, hiszen a fokozottabb házimacska-kontroll árthat is a vadmacskáknak.

„Fogyóeszköznek” tekinti a macskákat a magyar

A kérdőíves felmérés aggasztó jelenségre világított rá: a magyar macskatartók éppen a házi macska jelentette veszélyt tartották a legelhanyagolhatóbbnak a vadmacskákat fenyegető tényezők sorában.

Nemtörődömség is tetézi az ismeretek hiányát: a válaszadók jelentős hányada a házi macskát még mindig „fogyóeszköznek”, ház körüli egerészőnek gondolja. Ehhez kapcsolódóan nem tesznek lépéseket sem saját macskáik biztonsága, sem pedig a vadvilág, benne a vadmacskák megőrzésének érdekében.

Még a biológiai és vadgazdálkodási ismeretekkel rendelkező válaszadókra is igaz, hogy bár tisztában vannak azzal, hogyan kellene a macskákat felelősségteljesen tartani, a gyakorlatban ennek ellenkezőjét teszik.

A közlemény ezen a ponton egy kifejezetten erős gondolatmenettel folytatódik:

„Ezt a „bort iszik, vizet prédikál” hozzáállást elősegítheti napjaink jellemző vélekedése, mely a társállatokat humanizált státuszba emeli és nekik emberszerű gondolkodási képességeket tulajdonít”.

A tanulmány szerzői mind a vad- mind a házi macskák viselkedésének és ökológiájának realisztikusabb és mélyebb megértésére buzdítanak, ami segítheti magasabb állatjóléti standardok kialakítását, továbbá a vadmacska állomány hatékonyabb védelmét is.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.