„Az antibiotikumok egy része hosszú távon nemcsak hogy hatástalan lesz, de még veszélyes is lehet, mert olyan baktériumokat hoznak létre, amelyek nemcsak rezisztensek, de még a fertőzőképességük is nagyobb” – mondta el az mta.hu-nak adott interjújában Pál Csaba, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának tudományos tanácsadója.

Pál Csaba nemrég nyerte el negyedjére az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatását: most a zsűri a vezető kutatóknak szóló Advanced Grant kategóriában ítélte támogatásra érdemesnek a pályázatát, és ennek keretében vizsgálja a baktériumok antibiotikum-rezisztenciáját.

Elmondása szerint az antibiotikum-rezisztencia világszerte hatalmas problémát jelent, olyannyira, hogy a tőkeerős gyógyszercégek inkább kivonulnak az antibiotikumpiacról, aminek sok esetben az lehet az oka, hogy maguk sem bíznak abban, hogy az új készítményeik hosszú távon működni tudnak majd.

Ráadásul a legsúlyosabb problémáról, azaz az általuk fejlesztett gyógyszerek potenciális kártékonyságáról a gyógyszercégek valószínűleg nem is tudnak. Pál szerint a szegedi intézet az utóbbi években rendkívül speciális tudást halmozott fel az antibiotikumokkal kapcsolatban, ami sok tekintetben egyedülálló a világon, hiszen ők az elmúlt 10-15 évben kifejezetten az antibiotikum-rezisztencia feltérképezésére specializálódtak.

Persze ezen a területen sem minden fekete és fehér. Egyes új generációs antibiotikumokról a szegedi intézet is kimutatta már, hogy képesek legyűrni a rezisztenciát, de Pál Csaba úgy véli, az egyes készítmények ellenőrzésénél sokkal fontosabb, hogy megtalálják azokat az általános elveket, amelyeknek köszönhetően egy antibiotikum működik. Ezt viszont nagyban nehezíti, hogy a baktériumoknak szinte nincs olyan tulajdonságuk, amit ne tudnának valamilyen módon átalakítani. Ezért sem lehet könnyű terepnek nevezni az antibiotikum-fejlesztést, ugyanis a legtöbb antibiotikumnak egy adott célpontja van, de ezt a stratégiát mutációk révén vagy egy új gén beszerzésével a baktérium ki tudja játszani. Érdemes ezért olyan antibiotikumokat tervezni, amelyek legalább két célponton támadnak. Ezek hatásosabbak, hiszen kisebb a valószínűsége, hogy a mutáció mindkét támadási pontot semlegesíti, de még ezeket sem lehet csodaszereknek nevezni.

Nagyobb baj, hogy az ellenálló képességet okozó, laborban kialakult mutációk jelentős részét már felfedezték kórházakban is. Tehát ezek elterjedése nem egy potenciális jövőbeli fenyegetés, hanem a jelen.

Persze amíg nincs jobb megoldás, lehet versenyt futni a baktériumokkal, ahogyan most is teszik, tehát, mire kialakulna a rezisztencia egy típusú gyógyszerrel szemben, addigra gyorsan be lehet dobni a helyére egy másikat, de ez egyfelől roppant drága, másfelől pedig a korábbi korok eltúlzott antibiotikum-használata a multirezisztens törzsek megjelenésével a későbbi kutatásokat is megnehezíti.

„A legfontosabb stratégiai cél, hogy az általunk és mások által kidolgozott eljárásokat már az antibiotikum-fejlesztés korai fázisában alkalmazzák. Tehát már a fejlesztés legkorábbi szakaszában fontos szempontnak kell tekinteni, hogy rezisztenciabiztos lesz-e a molekula” – mondta Pál Csaba.

A kutató beszélt arról is, hogy ez a helyzet nem csak azért állt elő, mert az egészségügyi problémákat mérlegelés nélkül antibiotikummal kezelik.

„Vannak olyan kozmetikumba (például szappanokba) kevert antibakteriális szerek, amelyeket nyakra-főre használunk, és sokkal többször találkozunk velük, mint az antibiotikumokkal. És ezek is kitenyészthetik a multidrogrezisztens baktériumokat” – mondta.

De ugyanilyen hatása lehet a nehézfémszennyezésnek is, hiszen ezekhez is alkalmazkodnak a kórokozók, és ezen alkalmazkodás mellékhatása lehet a rezisztencia kifejlődése is. És akkor arról még nem volt szó, hogy az állattenyésztésben is rengeteg antibiotikumot használnak, ami szintén táptalaja lehet a rezisztencia elterjedésének.