A gyerekek telefonfüggősége, az idősek történelmi félelmei, a közösségi média képernyőhöz szögezési mechanizmusai – csupa olyan tényező, amely a fogékonyaknál lelki bajokat okozhat az újabb közel-keleti válság napjaiban. Traumaszakértő pszichológust kérdeztünk.
Tudja-e, mi az a doomscrolling? Ha nem tudja, nem baj, de ha nem tudja, és mégis csinálja, akkor érdemes megfontolnia a szakember tanácsait. A szokás szerint angol szócsinálmánnyal illetett jelenség az, amikor valaki vég nélkül görgeti maga előtt, a kijelzőn a baljós híreket. Márpedig ez sokakat hatalmába kerít napjaink balsorssal (angolul: doom) terhelt világában, különösen most, amikor a Covid okozta halálozások és bezártság, majd az ukrajnai háború után újabb kiszámíthatatlan fenyegetést jelent az immár sokadik közel-keleti háború.
Laikus fejjel úgy gondolhatnánk – és a sajtó szóhasználata is gyakran ráerősít erre –, hogy sokan traumaként élik meg a távoli fenyegetéseket. Valójában ez nem egészen így van, de nem is áll teljesen távol az igazságtól. Létezik másodlagos traumatizáció is – világosít fel Richter Júlia klinikai szakpszichológus, a budapesti Traumaközpont szakmai vezetője. Olyankor lehet szó erről, amikor valaki nincs életveszélyben vagy más, esetleg traumát okozó helyzetben, viszont beleérzi magát mások fenyegetettségébe, és ezért éli meg a félelmet, tehetetlenséget.
Nem túl magas a kockázata a fotelből történő izgulásnak, bármennyire heves is a hírfogyasztó megrendülése. Ennek ellenére reális veszélyt jelent a mentális egészségre a háborús hírfolyam állandó követése.
Hogy milyen veszélyek számolhat egy otthon ülő hírfogyasztó, és mit tehet saját maga racionális megnyugtatása érdekében, arról a pszichológus tanácsait elolvashatja a HVG csütörtökön megjelenő számában és hétvégétől a hvg360-on.