A NASA a James Webb űrteleszkóp segítségével fotózta le azt a protocsillagot, amely a kozmikus időszámításban még gyerek, alig néhány tízezer éves, és a Nap tömegének alig 8 százalékával bír.
A James Webb űrteleszkóp egyik igen fontos képessége, hogy képes átlátni a sűrű por- és gázfelhőkön, feltárva az olyan rejtett folyamatokat, mint például a csillagok képződése. A szerkezet most egy élénk és energikus környezetet figyelt meg, ahol egy protocsillagot sikerült megfigyelni.
A protocsillag nem más, mint egy kialakulóban lévő csillag. Az égitest ilyenkor gázt és port gyűjt össze a környezetétől, de még nem elég nagy a tömege és a sűrűsége, hogy beinduljon benne a magfúzió. Ha a gravitáció megfelelő mennyiségű anyagot vonzott oda, a protocsillag csillaggá alakul. Ez már önmagában véve is egy izgalmas eredmény, az pedig különösen azzá teszi, hogy a protocsillag két oldalán két hatalmas anyagkiáramlást sikerült megfigyelni.
A szóban forgó csillagképződés, a Herbig-Haro 211 a Perseus csillagképben található, nagyjából 1000 fényévre a Földtől. A Herbig-Haro (HH) objektumok világító, bipoláris gáz- és porsugarak, amelyek jellemzően újszülött csillagokhoz társulnak. Ezek az átmeneti objektumok akkor keletkeznek, amikor az újonnan létrejövő csillagok a pólusaikból hatalmas mennyiségű ionizált plazmát lövellnek az űrbe.
A NASA közlése szerint egy 0. osztályú protocsillag kiáramlását láthatjuk – magát a csillagot viszont nem.
A szervezet szerint a protocsillag olyan, mint egykoron a Nap volt, amikor még csak néhány tízezer éves volt. Jelenleg a Nap tömegének alig 8 százalékával bír, de egyszer olyan nagyra nő majd, mint a miénk.
A szakemberek szerint a megfigyelések arra utalnak, hogy egy kettős csillagról van szó, amiket a gravitációs erők tartanak egymás közelében. A mérések szerint a kiáramlás lassú, és olyan anyagokat tartalmaz, mint a szén-monoxid, a szilícium-monoxid, valamint molekuláris hidrogén. A kiáramlás sebességét 80-100 km/s-nak mérték a kutatók. Emiatt a lökéshullámok nem tudják atomokra és ionokra bontani a molekulákat.
A NASA tudósai hangsúlyozzák: az ilyen megfigyelések kiemelkedő fontosságúak, hogy megértsük a csillag keletkezését.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.