„Basileountos tou neou kai paralabontos tén basileian para tou patros”, vagyis: „az új király atyjától átvéve a királyságot” – így kezdődik az ie. 196-ban V. Ptolemaiosz egyiptomi uralkodó által hozott rendelet, amely aztán adókról és a templomokban felállítandó szobrokról rendelkezik. De arról is, hogy a gránittömbre három nyelven kell felvésni az uralkodó döntéseit: az istenek szavaival (hieroglifákkal), a nép nyelvén (démotikus írással) és ión (görög nyelven). A Rosette-ben (ma Rashid) közel kétezer évvel később megtalált gránittömb volt a kulcs a hieroglifák megfejtéséhez és az ókori egyiptomi kultúrához.

A titkot megfejtő Jean-Francois Champollion 1790. december 23-án született Figeacban, hajdani vándorkerekedő édesapja ekkor már könyvkereskedést vezetett. Champollion, aki misekönyvekből tanult meg olvasni, a zavaros történelmi időszakban is különleges tanításban részesült, a latin és az ógörög mellett héberül is tanult, és komoly érdeklődés éledt benne az egyiptomi kultúra iránt. Tizenhárom éves korára már arabul is tudott, ismerte a cirill írást és a káldeus nyelvet, kollégistaként pedig a kínai és az etióp nyelvvel is foglalkozott. Legjobban azonban a hieroglifák izgatták, és miután egy kopt szerzetes bevezette a kopt nyelv rejtelmeibe, elkezdte kutatni a hieroglif és a kopt írás közötti hasonlóságokat. Mindössze 17 évesen tartott kutatásait összegző előadást, még ugyanebben az évben elküldte a grenoble-i művészeti és tudományos társaságnak a Közel-Keletről készített térképsorozatát. Teljesítménye annyira lenyűgözte a tudós társaság tagjait, hogy a fiatalembert levelező tagjukká választották.

Wikipédia (közkincs)

Champollion Párizsban tökéletesítette tovább arab, perzsa és kopt tudását, és alkalma nyílt tanulmányozni az 1799-ben Egyiptomban megtalált rosette-i kő másolatát – azért csak ezt, mert az eredeti gránittömböt a britek elhalászták Napóleon elől, és ma is a British Museumban látható.

Az első találkozás kudarccal zárult, a kő nem adta ki titkát a fiatal tudósnak.

Champollion, immár a történelemtudományok professzoraként, a következő éveket Grenoble-ban töltötte, lázasan kutatva a hieroglifákat. 1818-ban megnősült, három évvel később feleségével együtt visszatért Párizsba, ahol romló egészsége ellenére egyre többet foglalkozott a démotikus és a hieratikus írás, valamint a hieroglifák összevetésével.

A hieroglifák végül is 1822-ben fedték fel évezredes titkukat: Champollion a rosette-i követ és az 1815-ben felfedezett, hieroglifikus és görög szöveget tartalmazó philae-i obeliszket vizsgálva rájött, hogy a hieroglifák nem önálló szavakat, hanem betűket, jeleket jelölnek. A végső megfejtéshez az segítette, hogy rájött: a hieroglif írásban egyes jeleket egy gyűrű vesz körül, a görög szövegben pedig ugyanazon részek előtt a baszileusz (uralkodó) szó szerepel. Adódott a következtetés, hogy a gyűrűben lévő hieroglifák egy-egy fáraó nevét jelölik, ezután a Kleopátra és Ptolemaiosz neveket felhasználva sikerült meghatároznia az ezekben előforduló hieroglifák „hangértékét”. Ezek alapján már viszonylag könnyen megértette a szöveg többi részét is.

Felfedezését rögtön megosztotta a francia akadémia titkárával, a Dacier-nek küldött levélből pedig a többi tudós, és egész Európa megismerhette a felfedezést. Champollion a hieroglif ábécé összeállításakor rájött, hogy az ókori egyiptomiak nem hangjelölő írást használtak, hanem ideogrammákat, olyan képszerű jeleket, amelyek egy, két vagy három hangot is jelölhettek, a szavak végén pedig hangtalan determinatívumokat, amelyek az adott szó jelentésének meghatározását könnyítették meg, valamint piktogramokat is. 1824-ben A hieroglifák pontos rendszere című könyvében tette közzé felfedezéseit, ebben az évben született egyetlen lánya, Zoraide is.

Champollion egész életét az ókori egyiptomi kultúra megismerésének szentelte, kutatásokat folytatott Torinóban, majd X. Károly őt nevezte ki a Louvre egyiptomi tárlatának muzeológusává. 1828-ban végre Egyiptomba is eljutott, a majd két éven át tartó expedíció eredményeit az Egyiptom és Núbia műalkotásai című négykötetes művében írta le, amely azonban csak halála után jelent meg.

Hazatérését követően az akadémia tagjává választották, fogadta a pápa, 1831-ben a College de France-ban az ő vezetésével alakult meg az első egyiptológia tanszék. A kiváló tudós mindössze 41 éves volt, amikor két szívrohamot követően 1832. március 4-én meghalt, befejezetlenül maradt Egyiptomi nyelvtanát és Egyiptomi szótárát fivére adta ki. Sírja a párizsi Pere Lachaise temetőben található.

Érdekesség, hogy 2004-ben egy londoni egyetem professzora arra a következtetésre jutott, hogy arab tudósok már a 10. században megfejtették a hieroglifák egy részét, sőt Abu Bakr Ibn Wahsijah kutatásai 1806-ban Angliában meg is jelentek Egy rajongó sóvárgása a szimbólumok megértése iránt címmel. Ez azonban nem jutott el sem Champollion, sem pedig a szintén az írás megfejtésén dolgozó Thomas Young kezébe, így érdemeiket semmi sem csökkenti.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.