Több száz ősi mezoamerikai ceremoniális központot sikerült légi távérzékeléssel azonosítani Mexikóban. A kutatók az olmék kultúra egyik legjelentősebb régészeti helyszínén is találtak egy eddig ismeretlen, nagyméretű teret.
A lidar távérzékelési módszer segítségével 478 ceremoniális központot találtak a Kr. e. 1100-400 között virágzó olmék és maja kultúrának otthont adó térségben. A tudósok a Nature Human Behaviour szakfolyóiratban számoltak be az ősi mezoamerikai térségre kiterjedő, nagyszabású kutatásról, amelyet Tabasco államban, Veracruz déli részén, valamint Chiapas, Campeche és Oaxaca egyes részein végeztek.
A lidar (a Light Detection and Ranging rövidítése) pulzáló lézerrel tapogatja le a helyszíneket, felméri és három dimenzióban mutatja a növényzet alatt meghúzódó szerkezetek alakját, amelyek egyébként nem láthatók a levegőből és a talajszinten sem.
Takeshi Inomata, az Arizonai Egyetem régésze elmondta, hogy a lidar egy nagy és korábban nem ismert, négyszögletes ceremoniális központot jelzett San Lorenzóban. Az ezer méter hosszú és 275 szélességű építményt a szélein 20 kissé kiemelkedő platform veszi körbe. Feltehetően egy olyan tér lehetetett ez, ahol sok ember összegyűlt valamiféle szertartásra, a körben álló platformok pedig lakóházak lehettek Inomata szerint.
Az olmék kultúra legismertebb emlékei a 19. század végétől az 1990-es évekig feltárt hatalmas bazaltfejek. A 160-360 centiméter magas fejek súlya elérheti a 20 tonnát is. A régészek szerint olmék uralkodókat ábrázolhattak.
A kutatásban feltüntetett több száz ceremoniális helyszín sok hasonlóságot mutat a San Lorenzóban felfedezettel. „Ezek a központok valószínűleg a mezoamerikai naptárak alapfogalmainak legkorábbi megjelenítői” – magyarázta Inomata, megjegyezve, hogy a naptárak 20 napos egységen alapultak, ami megegyezik a San Lorenzo-beli ceremoniális központ körüli platformok számával.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.