Tech Balogh Csaba 2021. szeptember. 20. 12:03

Mi történik, és mi nem, ha berögzítem a telefonomba a bankkártyámat?

Balogh Csaba
Szerzőnk Balogh Csaba

Ha valaki mobiljával vagy okosórájával szeretne fizetni, előbb digitalizálnia kell hagyományos bankkártyáját. Félni és megijedni is felesleges.

Idő kellett hozzá, hogy az emberek többsége belássa: a bankszámlán tárolt pénzt ugyan nem tudja úgy megfogni, mint az otthoni szekrényben lévő készpénzt, de egy plasztiklappal hasonlóan könnyen tudja használni a pénzét, mintha készpénzben tartaná. Sőt, úgy még biztonságosabb is. Az idő eltelt, az emberek pedig hozzászoktak: a Mastercard Digitális Fizetési Index kutatása szerint a felnőtt lakosság (14-69 év) körében az aktív kártyák aránya 90 százalékos; a K&H által közzétett adatok szerint pedig a múlt évben a magyarországi kibocsátású kártyákkal összesen közel 970 milliószor, napi átlagban 2,65 millió alkalommal fizettek belföldön. Az is beszédes, hogy 2020 végére a felvett készpénz mennyisége majdnem megegyezett a kereskedőknél kártyával elköltött mennyiséggel.

Hasonló módon idő kell a mobilfizetés elterjedéséhez is, és ha a módszer még nem is tart ott, mint a kártyás fizetés – nyilván mert fiatalabb is annál –, azért itt is látszódnak már a népszerűség jelei: tavaly év végéig az emberek negyede legalább egy mobiltárcát kipróbált már.

A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a mobilalkalmazásokba regisztrált bankkártyák száma az év végére meghaladta a 815 000 darabot.

A mobilfizetésnél a kényelem a legfontosabb ösztönző erő, olvasható ki a Digitális Fizetési Index jelentésből. Ilyenkor ugyanis elég csak az egyébként is szinte mindenhova magunkkal hordott mobilt elővenni, sőt újabban már elég csak az óránkat a terminálhoz tartani – az idézett jelentés válaszadóinak 9 százaléka már az utóbbi módon is fizetett.

K&H Bank

Hogy kerül a kártya a telefonba?

Ahhoz, hogy ez működjön, a hagyományos bankkártya digitalizációjára (virtualizációjára) van szükség, azaz létre kell hoznunk a kezünkben létező eszköz virtuális mását. Amikor ezt kezdeményezzünk – például a mobilbanki appban vagy készülékünk operációs rendszerének vonatkozó menüpontjában –, akkor nem egyszerűen arról van szó, hogy a hagyományos kártyánk adatait eltárolja az okostelefonunk. Sőt, erről konkrétan szó sincs, ilyen nem történik. Helyette a kártyaadatainkat egy véletlenszerűen generált bonyolult sorszámmal helyettesítik, ezt a számsort pedig a tokenszolgáltatónk (bankunk vagy éppen az Apple) köti össze a hagyományos bankkártyánkkal. Amikor mobilunkkal fizetünk, akkor nemhogy a kereskedőhöz nem jut el az eredeti bankkártyánk száma, még saját mobilunk sincs tisztában vele, csupán a tokenünk említett, random generált számsorát ismeri, és a tokenszolgáltatónk segít neki a két adat összekötésében.

A fizikai kártyánk virtualizációjához mindenképpen szükség van netkapcsolatra, magához a fizetéshez azonban már nem feltétlenül. A fizetéshez szükséges kódsorozatokból élő netkapcsolattal többet is eltárolnak a mobiltárcák. Ezért nem minden egyes fizetéshez kell netkapcsolat, ám időnként muszáj nethez jutnia a mobilunknak, hogy betárazzon a kódsorokból.

Na jó, de biztonságos mobillal fizetni?

Könnyen belátható, hogy a bankkártyánkhoz képest az okostelefonunk nemhogy kevesebb, hanem több biztonsági megoldást vonultat fel.

A mobilfizetéshez ugyanis szinte sosem elég csak úgy érintgetni a készüléket. Időnként szükség van például a fent említett online kapcsolatra, ami biztosítja, hogy digitalizált kártyánk – a fizikaitól eltérően – időnként online kapcsolatba kerüljön a központtal. Az is fontos, hogy okoseszközeinken arcfelismerő, ujjlenyomat-leolvasó működik – ezeket a komolyabb készülékeken jóval nehezebb átverni, mint adott esetben a négy számjegyű PIN-kódunkat megszerezni, kilesni.

Piqsels / fancycrave1

Jó példa a biztonságra az Apple saját fizetési rendszerét (Apple Pay) használható Apple Watch megoldása. Első látszatra az okosórával történő fizetéshez elég csak kétszer megnyomni a jobb alsó gombot – ezt tulajdonképpen az is megteheti, aki lekapcsolja az óránkat vagy elveszi, amikor az asztalon hagyjuk. Ám ez nem elégséges: ha ugyanis az óra érzi, hogy lekerül a csuklóról, akkor hiába veszi vissza bárki, addig semmilyen fizetési tranzakció nem bonyolítható vele, amíg a tulajdonos az órához tartozó kóddal nem azonosítja magát.

Mindezeken felül a kártyás, mobilos és órás fizetések mögött is működik egy másik, kevésbé ismert védvonal is, melyről itt olvashat.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.