A most felfedezett energianyaláb két hatalmas "tölcsért" hozott létre, amelyek áthasítottak a Tejútrendszeren, és otthagyták a nyomukat az úgynevezett Magellán-áramláson, amely a közeli Nagy Magellán- és a Kis Magellán-felhő nevű törpegalaxisoktól a Tejútrendszer déli pólusáig terjedő hosszú, nagy sebességű gázfelhőkből álló "szalag". Az áramlás átlagosan 200 ezer fényévnyire halad a Tejútrendszertől.

Az ausztrál-amerikai kutatócsoport szerint a kitörés túlságosan nagy volt ahhoz, hogy bármi másból származhatna, mint a galaxisunk közepén lévő nagyon nagy (szupermasszív) tömegű fekete lyukkal kapcsolatos nukleáris tevékenységből. A Sagittarius A* nevű óriás fekete lyuk több mint négymilliószor nagyobb a Napnál.

[Valami érthetetlen történik: magasabb fokozatba kapcsolt a Tejútrendszer közepén lévő fekete lyuk]

"A kitörés olyan lehetett, mint egy világítótorony fénycsóvája. Képzeljük el a sötétséget, amiben valaki egy kis időre felkapcsolja a jelzőfényt" – magyarázta a BBC-nek Joss Bland-Hawthorn asztrofizikus, a kutatócsoport vezetője, a Sydney-i Egyetem professzora. A Hubble űrteleszkóp adatait elemezve a tudósok azt kalkulálták, hogy a mindez valamivel több, mint hárommillió évvel ezelőtt ment végbe, ami galaktikus mércével mérve "döbbenetesen közeli múlt". Ugyanebben az időben a Földön már 63 millió éve becsapódott az aszteroida, amely a dinoszauruszok kihalását okozta, az emberi faj egyik ősi elődje, az Australopithecus pedig már létezett Afrikában.

A tudósok becslése szerint a kitörés nagyjából 300 ezer évig tartott, ami galaktikus viszonyok között rendkívül rövid idő.

A tudományos felfedezés részletes bemutatása – amely cáfolni látszik a Tejútrendszerről korábban kialakult, inaktív képet – az Astrophysical Journal című szaklapban jelenik meg rövidesen.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.