Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Panasonic fényképezős portfóliójának zászlóshajója a profiknak szánt Lumix S1R-t, benne sok olyan fejlesztéssel, melyet ez a szegmens megkövetel. Leteszteltük, mire képes.
A fényképezőgépek gyártói számára évek óta komoly problémát jelent, hogy az okostelefonok (főként a csúcskategóriás modellek) egyre jobb fotós képességgel rendelkeznek. Bár nehezen vitatható ellenérvük az, hogy a mobilok kisebb mérete miatt lehetetlen, hogy ugyanolyan tudású legyen a beépített kamerarendszer, mint egy hagyományos fényképezőgépé, a mobilos technológia elég fejlett már ahhoz, hogy megnehezítsék a kameragyártók eladásait. Az pedig további intő jel lehet, hogy például a Huawei P30 Próban már egy 10x-es hibrid zoom kapott helyet, amiről meg pontosan láttuk, mire képes. A napokban piacra dobott Samsung Galaxy Note10+ pedig még arra is rátesz egy lapáttal.
A fotógépes cégek kénytelenek "előre menekülni", és ott keresni a profitot, ahol a telefonok még nem tudnak labdába rúgni: a profiknak kínálnak minél jobb technológiát. Ezt tette meg tavaly a Panasonic is: a 2018-as Photokina rendezvényen a cég képalkotásért felelős vezetője, Yosuke Yamane mutatta be a két új csúcsmodellt, a Lumix S1-et és az annál is erősebb S1R-t. A két készülék 2019 tavaszán került fel a boltok polcaira, mi pedig most kézbe vettük az utóbbi modellt, hogy megnézzük, hogyan is muzsikál az eszköz.
Külsőre
Aki nem különösebben ismeri a fényképezőgépek világát, valószínűleg az is első ránézésre megmondaná a Lumix S1R-ről, hogy egy profi géppel van dolga. A tükör nélküli (MILC) készülék váza szinte teljes egészében magnézium ötvözetből készül, ami nem csak határozott megjelenést, hanem strapabíróságot is biztosít.
Bár a külsőt látva az ember már számít arra, hogy nem egy pehelysúlyú versenyzőről van szó, minket mégis némi meglepetésként ért a tömegérzet, amikor kézbe vettük a masinát. Csak a fényképezőgép, valamint a hozzá tartozó akkumulátor alatt 1016 grammot mutatott a mérleg, amihez még hozzá társult a 704 grammos, 24-105-ös objektív is.
Az egész konfiguráció – memóriakártyával és objektívsapkával – összesen 1722 grammot nyomott – amit kézben tartani ugyan nem volt nehéz, de egész nap cipelni már fárasztó lehet. Ráadásul mi csak egy objektívvel dolgoztunk, egy profi fotós viszont ennél jóval több felszerelést visz magával, így nem mindegy, mekkora az alapsúly.
Mindennek ellenére meglepően kényelmes a Lumix S1R használata. A markolatát nagyon jól alakították ki, szépen "bele lehet kapaszkodni" a gépbe, és az exponáló gomb is kézre esik.
Az egyetlen konstrukciós hibát az objektív és a váz illeszkedésénél észleltük. Néha ugyanis olyan érzésünk volt, mintha a foglalat nem fogná rendesen az objektívet: időnként a milliméter tört részével "fordult el" a vázon. Ehhez ugyan hozzá lehet szokni, de az első néhány alkalommal meglehetősen ijesztő volt, mert olyan érzést keltett, mintha le akarna esni a vázról az objektív, mert nem "csatoltuk fel" rendesen. (Tegyük hozzá: ebben az árkategóriában nem szívesen szokik hozzá az ember semmiféle apró kényelmetlenséghez.) A jelenség teljesen véletlenszerűen jelentkezett, így nem tudtuk kideríteni, hogy pontosan mi okozhatja.
A Lumix S1R egy méretes, 3,2 colos multitouch LCD-kijelzőt kapott, ami összesen 2,1 millió képponton jeleníti meg a képeket. Elforgatni igen, kihajtani viszont sajnos nem lehet teljesen a panelt.
Kijelzőből azonban nem ez az egyetlen, a gép tetejére is pakoltak egyet a fejlesztők. A legfontosabb információkat megjelenítő LCD háttérvilágítást is kapott, így éjszaka is könnyen leolvashatók róla a szokásos értékek, például a töltöttség szintje vagy a még készíthető képek száma.
Profi gép lévén jó néhány dedikált gombot kapott az eszköz, ezek szintén könnyen elérhetők, kényelmes a használatuk és gyorsan hozzá lehet szokni a "vakon állítgatáshoz" is. A ki-bekapcsoló gomb használata viszont némileg kényelmetlen, mert egy ujjal legfeljebb akkor lehet eltekerni, ha épp állványon van a szett. Hasonló a helyzet akkor, ha a fotózási módot akarjuk átállítani. Ezt csak úgy tehetjük meg, ha a tárcsa közepén lévő gombot lenyomjuk, ami szintén egy két kezet gényel.
A géphez természetesen tartozik egy vaku/mikrofon papucs, csatlakoztathatunk hozzá külső mikrofont és fülhallgatót is, de van rajta HDMI- és USB-C-port egyaránt. Ez mind az eszköz bal oldalára került, míg a jobb oldalon behelyezhetjük az XDA- és az SD-kártyát is. Előbbit elsődleges, utóbbit másodlagos tárhelyként kezeli. Az elrendezés egyébként azért is örvendetes, mert így úgy tudjuk kicserélni a memóriakártyát, hogy nem kell hozzá leszerelni a masinát az állványról.
Belsőre
A Lumix S1R egy 47,3 megapixeles full-frame (36×24 milliméteres) CMOS-szenzort kapott, de akár a 187 megapixeles felbontást is előcsalogathatjuk belőle. A gépen az érzékenységet ISO100 – 25 600 tartományt állíthatjuk be, de a megfelelő beállítással ez ISO50 – 51 200-ig tolható ki.
A Panasonic alapból egy 24-105-ös (f/4-es értékű) objektívet pakol a csomagba, amit már az új fejlesztésű L-bajonettel lehet a géphez csatlakoztatni. Hogy az objektív mekkora távolságot tud befogni, az az alábbi két képen látszódik.
A fényképezőgép egy 3050 mAh-s akkumulátort kapott, ami viszonylag jól bírja szuflával. De amikor lemerül, tölteni nem annyira egyszerű. Tesztünk során a töltőfoglalat nem mindig érzékelte, hogy betettük az egységet, így nagyon figyelni kellett a kontroll lámpákra, hogy tényleg megkezdődött-e az akkumulátor felpumpálása. Mi praktikusan este kezdtük el tölteni, de volt olyan reggel, amikor a fényképezőgépbe betéve meglepve tapasztaltuk, hogy nem került bele semennyi energia.
Amit ezen a téren még hiányoltunk, az az, hogy a fényképező rendszere megmutassa, egy megkezdett munkafolyamatot be tudunk-e fejezni rendesen. Az egyik éjszaka például az éjszakai égboltról szerettünk volna egy 10 másodperces timelapse-videót készíteni – ennek elkészítése órákig tart –, de az adott töltöttségi szinttel csupán egy 6 másodperces anyag jött össze. Erre pedig csupán reggel döbbentünk rá, ami kissé bosszantó volt.
Az akkumulátort egyébként az USB-C-n keresztül is tölthetjük, ami nagy könnyebbség akkor, ha az embernek nincs ideje azt cserélgetni (mert nem akar a témáról lemaradni). Ez a fajta töltés azonban nem mindehol megoldható, így például a fent vázolt példa esetében sem volt opció.
A Lumix S1R menürendszere elsőre bonyolultnak tűnhet, de némi gyakorlás után már logikusnak hat minden. Intenzív használat mellett néhány napba telhet, mire kiismerjük, a legfontosabb beállításokért hová kell nyúlni.
És ha már menü: külön plusz pont jár a Panasonicnak azért, mert beállítható a fényképezőgépen az éjszakai mód. Ilyenkor a kijelző megvilágítását vörösre váltja a rendszer, így sokkal kevésbé zavaró, ha például a természetben szeretnénk minél jobban észrevétlenek maradni.
Fotózni egyébként viszonylag alacsony fény mellett is jól lehet.
A gép a sorozatfelvételek terén sem vall szégyent: a nagy felbontás ellenére 3, 5 de akár 9 kép is készíthető másodpercenként, ami igen szép teljesítmény. Az átmeneti adattárolója egyszerre 47 JPEG, 40 RAW, valamint 35 RAW+JPEG fotót képes elbírni. Az értékek persze változhatnak annak függvényében, hogy 4K-s vagy 6K-s fotókat szeretnénk készíteni.
Videó
Profi gép lévén a Lumix S1R-rel természetesen nemcsak kiváló minőségű fotókat, videókat is készíthetünk. A mérnökök a profi full-frame MILC-gépeknél már alapelvárásnak mondható 5 tengelyes képstabilizálást építették a vázba, emellett pedig az objektív is kapott egy külön képstabilizáló funkciót. Ez így működik, amikor minden képstabilizátor be van kapcsolva:
És így, amikor ki:
A videósok szempontjából a legfontosabb tulajdonság talán az, hogy a kamera képes a 4K-s videó rögzítésére, amit képes 60 képkocka/másodperc sebességgel megtenni. Fontos ugyanakkor, hogy míg Full HD-ben nincs időkorlátozás, UHD felbontás esetén egyszerre legfeljebb 15 percnyi anyagot rögzíthetünk.
A kamerával slow motion és timelapse videó is készíthető. Utóbbiról fentebb már mutattunk egy példát, előbbiről pedig annyit érdemes tudni, hogy legfeljebb 180 képkocka/másodperc sebességgel tehetjük meg.
Összegzés
+: jó kialakítás, strapabíróság, gyors fókusz, tűéles képek. –: kisebb konstrukciós hibák, magas ár, elsőre bonyolult menürendszer, nagy súly. |
A Panasonic nagyon igyekezett, hogy egy olyan csúcskategóriás fényképezőgépet tegyen le az asztalra, ami minden igényt kielégít, és ez szemmel láthatólag sikerült is nekik. A tesztben említett apróbb problémák ellenére a masina tökéletes élményt nyújt, és mind a fotósok, mind a videósok számára tökéletes társ lehet a munkához.
Hangsúlyozzuk ugyanakkor, hogy ez egy profiknak szánt gép, amit egyébként az ára is mutat: a Panasonic által javasolt bruttó fogyasztói ára a 1 499 990 forint, ettől azonban a piaci ár természetesen eltérhet. Emiatt is emelnénk ki: a Lumix S1R nem kezdőknek való.
Többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni ezekről, kövesse a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.
