A Norvég Sarkkutató Intézet és a Tromsöi Egyetem tudósai két évtized adatait elemezték ki, melyek a belugák vagy fehér delfinek (Delphinapterus leucas) és a gyűrűsfókák (Pusa hispida) táplálkozási viselkedését dokumentálták. A Biology Letters című szaklapban bemutatott tanulmányuk szerint az állatok alkalmazkodó viselkedést mutattak.

A kutatók a Norvégiától északnyugatra lévő Spitzbergák régiójára koncentráltak. Az ottani sarkvidéki vizeket ugyanis különösen erősen érinti a klímaváltozás. 2006-ban a régióban megváltoztak a tengerjégviszonyok, ez az átalakulás jelenleg is tart – mondta Charmain Hamilton, a kutatás vezetője. Az állatokat már 2006 előtt megjelölték, ilyen módon alaposan meg tudták figyelni őket.

Korábban mindkét faj vadászott tengerjéggel borított területeken, elsősorban tengeri gleccserek zónájában, tehát ott, ahol a gleccserek az óceánba érnek. A klímaváltozás előrehaladtával és a gleccserek olvadás okozta visszahúzódásával az állatok megváltoztatták vadászati szokásaikat. A kutatók ezt 28 fóka 1996-2003 és 2010-2016 közötti, 18 beluga 1995-2004 közötti és 16 másik beluga 2013-2016 közötti adataival bizonyították.

[Vészjósló jelentés: 11 év múlva jégmentesek lehetnek a nyarak az Északi-sarkon]

Míg 20 éve még mindkét faj ideje felét gleccserek vizében töltötte és ott sarki tőkehalra vadászott, a gyűrűsfókák egyre hosszabb ideig tartózkodtak a gleccserszirteken. A belugák ellenben gyakrabban jelentek meg a fjordokban, valószínűleg azért, mert másfajta táplálékot kerestek. Ez valószínűleg azzal áll összefüggésben, hogy a klímaváltozás más fajokat is északibb vizek felé vonzott. A fókák ellenben megszokott táplálékuknál maradtak, a vadászati időszak viszont jelentősen megnőtt.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.