Mark Showalter, a kaliforniai Seti Intézet kutatója és munkatársai 2013-ban fedezték fel a Hubble űrteleszkóp segítségével a Neptunusz csatlósát. Showalternek és csapatának csak egy speciális elemzési módszerrel sikerült 2013-ban felfedezni a miniholdat a Hubble felvételein, amelyek 2004-ig nyúltak vissza. A 2016-ban végzett további megfigyelések is megerősítették a csatlós felfedezését.

A minihold az S/2004 N 1 katalógusnevet kapta. A görög mitológiában szereplő félig ló, félig hal lényről Hippokamposznak nevezték el.

A bolygó 14. holdjának átlagos átmérője 34 kilométer.  A kis égitest röppályája mindössze 12 ezer kilométerrel a Neptunusz második legnagyobb holdja, a Próteusz pályáján belül halad. A Próteuszon található egy szokatlanul nagy becsapódási kráter, a Pharosz, amelyből valószínűleg nagy mennyiségű kőzet csapódott az űrbe.

A két hold közelségét tekintve a kutatók azt feltételezik, hogy a Hippokamposz ezekből a törmelékekből képződhetett. A kis hold térfogata a kráterből hiányzó anyag két százalékának felel meg.

A Voyager-2 amerikai űrszonda 1989-ben a Neptunusz meglátogatása során felfedezte a gázbolygó hat belső holdját, a hetediket, a kis Hippokamposzt azonban valószínűleg "elnézte".

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.