Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A napokon belül induló űrszondát segítségével a NASA tudósai olyan közelről tanulmányozhatják a Napot, ahol ember alkotta objektum még nem végzett kutatásokat. A tudósok azt remélik, a Nap számos titkára megkapjuk a választ.
A Parker Solar Probe nevet viselő űrszonda augusztus 6-án emelkedik az űrbe egy – a világ egyik legerősebbikénak számító – Delta IV Heavy hordozórakéta segítségével a floridai Cape Canaveralban – közölte az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA. A szonda berepül a Nap koronájába, 6,1 millió kilométerre közelítve meg a felszínt, tehát hétszer közelebb jut, mint bármely korábbi szonda. Összehasonlításképp: a Nap és a Föld átlagos távolsága 150 millió kilométer.
A Nap légköre folyamatosan mágneses anyagot bocsát ki, amely beburkolja a Naprendszert egészen a Plutó mögötti területekig. mágneses energia tekercsei fény- és részecskesugárzás kíséretében törhetnek fel, melyek az űrön áthaladva ideiglenesen zavarokat okozhatnak a Föld légkörében, akadályozva a rádió- és kommunikációs jeleket a bolygó közelében. Eredetük megértéséhez a kulcsot maga a Nap rejti.
A Parker Solar Probe számos műszert szállít, amelyek közvetve és közvetlenül vizsgálják a Napot. Az egyik cél a napszél gyorsulása titkának megfejtése, a másik pedig a napkorona irdatlan magas hőmérséklete okának feltárása. Emellett inkább csak érdekesség, hogy a szonda több olyan érdeklődő nevét is elviszi a Naphoz, akik kérték ezt a NASA weboldalán.
Az űrhajó által nyújtott legfontosabb áttörés a csúcstechnológiás hőpajzsa. "A Thermal Protection System (a hőpajzs) egyike a missziót lehetővé tevő fő technológiáknak. Ezáltal válik lehetővé, hogy a szonda szobahőmérsékleten dolgozzon" – mondta Andy Driesman, a Parker Solar Probe projektmenedzsere. A hőpajzs egy szén-szén kompozit alkotta "szendvics", mely egy csaknem 115 centiméter vastag, 97 százalékban levegőt tartalmazó szénhabot vesz körül. Hogy milyen extrém körülményeket kell majd kiállnia a Parker-napszondának, arról itt olvashat.
További kiemelkedő jelentőségű innovációt jelent a napelemes hűtőrendszer és a fedélzeti hibamenedzselő rendszer. Előbbi segítségével a szonda energiát képes előállítani a Napból érkező forróságból, utóbbi pedig megvédi a szondát azon hosszú időszakok alatt, amikor nem lesz képes kommunikálni a Földdel.
"Ahhoz, hogy a szonda elérje a Napot, 55-ször nagyobb kilövési energiára van szükség, mintha a Marsra tartana, és kétszer annyira, mintha a Plútóra tartana" – mondta Guo Yanping, a Johns Hopkins Egyetem alkalmazott fizikai laboratóriumának munkatársa, a misszió útvonalának tervezője.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
