A Szovjetunió és az Egyesült Államok a második világháború után kezdte el a legnagyobb titokban, de gőzerővel kifejleszteni az űrtechnikát, elsősorban nem tudományos, hanem katonai céllal. Az amerikai programot a náci Németországból "importált" Wernher von Braun, a szovjetet Szergej Koroljov vezette, a fő cél az atombombák célba juttatására alkalmas interkontinentális rakéták kifejlesztése volt, s mindkét oldalon alkalmaztak a háború után "megszerzett", a német rakétaprogramban részt vett tudósokat.

Egy idő után felmerült – a "jelentéktelen kísérletet" ellenző katonák ellenkezését legyőzve – a tudományos célú mesterséges hold Föld körüli pályára állítása is. Eisenhower amerikai elnök 1955-ben jelentette be, hogy az 1957. július 1-jén kezdődő nemzetközi geofizikai év során mesterséges holdat akarnak fellőni, mire a szovjet kommunista pártvezetés egy héttel később jóváhagyta Koroljov fél éve benyújtott, hasonló értelmű javaslatát.

NASA

A kivitelezés 1956 januárjában kezdődött öt minisztérium és a Szovjet Tudományos Akadémia bevonásával. A rendkívül nagyratörő kezdeti tervek a határidő közeledtével sokat egyszerűsödtek, mert a politikai vezetés mindenáron meg akarta előzni az amerikaiakat (a műszerekkel felszerelt, komplex műholdat 1958-ban, Szputnyik–3 néven lőtték fel). Végül úgy döntöttek, hogy egy viszonylag könnyen előállítható, egyszerű felszereltségű szatellitet indítanak útnak. A katonai célokra fejlesztett hordozórakétát először 1957 májusában tesztelték, de ez balsikerrel végződött, éppúgy, mint a második és a harmadik próbálkozás. Az augusztus végi és a szeptember eleji fellövés azonban már sikeres volt, s Koroljovnak sikerült meggyőznie a pártvezetést, hogy engedélyezzék a startot.

Az elsőség így a szovjeteké lett: 1957. október 4-én, 22 óra 28 perckor az "1. számú kilövési területről", a mai Bajkonurból felbocsátott, kétfokozatú R-7 8K71 hordozórakéta pályára állította a világ első mesterséges holdját. A Szputnyik-1 (magyarul útitárs) polírozott alumíniumötvözetből készült, 58 centiméter átmérőjű, 83,6 kilós gömb volt, négy csuklósan kinyíló, 280 centiméter hosszú antennával. Repülési pályája a földfelszín fölött 228 és 947 kilométer között húzódott, a Földet mintegy 29 ezer kilométeres óránkénti sebességgel 96,1 percenként kerülte meg. A Földről is látható volt, rádióadói két frekvencián (20 és 40 ezer MHz) 1 watt teljesítménnyel adtak, a jellegzetes "bip-bip" hangot amatőr rádiósok is foghatták.

A műhold 92 nap keringés után, 1958. január 4-én égett el a légkörben, de adatokat akkumulátorai lemerülése miatt csak 21 napig sugárzott. Az igazsághoz tartozik, hogy a szputnyik érzékelőkkel nem volt felszerelve, azaz a szerkezet maga új ismeretekre nem derített fényt, de megfigyelése és tanulmányozása értékes információkkal szolgált a tudósoknak, optikai megfigyelése tette lehetővé az első geofizikai méréseket a felsőlégkör sűrűségére vonatkozóan. A fellövés inkább a "szovjet szocialista tudomány" fölényét volt hivatva demonstrálni az imperialista amerikai fölött.

Az amerikaiakat sokkolta a hír, Teller Ede például így nyilatkozott: "Nagyobb és fontosabb csatát vesztettünk el, mint Pearl Harbornál". Az Egyesült Államok ugyanis nemcsak presztízsveszteséget szenvedett, hanem biztonsági pozíciói is megrendültek, mert a szovjet atomfegyverek immár közvetlenül elérhették az amerikai nagyvárosokat. A szovjet és a szocialista sajtó viszont diadalünnepet ült, a Népszabadság szerint "a vörös csillag sohasem ragyogott ilyen erősen 900 kilométerre földgömbünk felett".

A Szputnyik–1 tiszteletére kiadott szovjet bélyeg

A Szovjetunióban egy hónappal később, 1957. november 3-án fellőtték az első űrbiológiai mesterséges holdat is: a 162 napig keringő Szputnyik–2 kabinjában indult a világűrbe az első élőlény, Lajka kutya. A cél az volt, hogy teszteljék: túlélhető-e a földi légkör elhagyása, a súlytalanság állapota. A Moszkva utcáin begyűjtött kóbor állat – a hivatalos változat szerint – hét napig szorongott a kis helyen, végül utolsó adag tápjával idegmérget kapott. (Ma már tudjuk, hogy szerencsétlen Lajka stresszes állapotban indult az űrbe, és néhány órával később megfulladt a túlhevült kabinban.) A Szputnyik–3 már "igazi", komplex műszerekkel felszerelt mesterséges hold volt, az 1327 kilogramm súlyú, napelemekkel is ellátott szerkezet 1958. május 15-től 692 napig keringett a Föld körül. A Szputnyik–1 eredetileg több példányban készült el, de ezekre már nem volt szükség: a "felesleg" múzeumba került, illetve árveréseken értékesítették.

A szputnyik-sokk után az Egyesült Államok minden erejét az űrtevékenység addig alábecsült területeire összpontosította, míg a Szovjetunió igyekezett megőrizni megszerzett előnyét. Washington 1958. október 1-jén állította fel az amerikai Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Hivatalt (NASA), nyolcezer alkalmazottal és 100 millió (akkori) dolláros költségvetéssel. Az első amerikai műhold, az Explorer–1 fellövésére 1958. február 1-jén került sor, a kis gömb átmérője 15 cm, tömege alig 14 kilogramm volt. Az első ember a világűrben 1961-ben a szovjet Jurij Gagarin volt, a Holdra viszont az amerikai Neil Armstrong lépett elsőként 1969-ben. A versengést mára együttműködés váltotta fel, a nemzetközi űrállomást már közös erővel működtetik az űrhatalmak.

És hogy hol tart most az űrkorszak? Nos, Elon Musk éppen azt tervezgeti, hogy hamarosan a Földön bárhova elutazhassunk 60 perc alatt azzal a technológiával, amelynek nagyobb szabású változata hozzásegítheti az emberiséget ahhoz, hogy állandó bázist létesítsen a Holdon, azután pedig eljussunk a Marsra.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.