Volt-e reális esély arra, hogy a törvény által előírt határidőn belül minden feltöltőkártyás egyeztesse adatait? Azt ígérték, hogy aki nem egyeztet június 30-ig, annak végleg megszűnik a telefonszáma. Mennyire végleges ez? Az állam, a szolgáltatók vagy az ügyfelek bénáznak igazából?
Tavaly novemberben szavazta meg az Országgyűlés azt a belügyminiszter által benyújtott indítványt, amelyről már akkor megírtuk: a kormány törvényből tükröződő igazoltatási kényszere taccsra teheti az éppen felpezsdülő feltöltőkártyás piacot. A szigorítás legtöbbek által érezhető része az idéntől évenként kötelező személyes adategyeztetés, amely során minden feltöltős SIM-kártya birtokosának igazolnia kell, hogy ki is áll igazából a kártya mögött. Aki (valamelyik évben) nem igazol, annak az éves felülvizsgálati határidő elérkeztekor “végleg” kikapcsolják a SIM-kártyáját, amellyel azután már semmit nem fog tudni kezdeni. A kormány által kommunikált szándék a terrorizmus visszaszorítása.
Ettől kevesebb lesz a terrorista?
Nem túl valószínű, hogy azokat az embereket, akik olyan szinten fanatikus hittel rendelkeznek, hogy a vélt igazságukért képesek még magukat is felrobbantani, majd éppen az gátolja majd meg, hogy nehezebben jutnak használható telefonhoz. És még az sem biztos, hogy valóban nehezebben fognak.
Az esélyes, hogy (Magyarországról) nehezebben tudnak majd névtelenül SIM-kártyák tömegéhez jutni. Ismereteink szerint a hatás mértékéről nem készült-e komolyan vehető hatástanulmány. És hát lássuk be: amíg egyetlenegy ország is létezik a világon, ahol név nélkül, egy benzinkút polcáról leemelve is hozzá lehet jutni egy feltöltős SIM-kártyához, addig aligha esnek kétségbe a terroristák.
De léteznek olyan, egyébként itthonról is megrendelhető “világkártyák”, mint például az általunk is bemutatott CitySIM, amelyet pár kattintással bárki megrendelhet a cég webshopjából. Mivel PayPal-fiókból fizethet érte – vagy akár értük: egyszerre 150 darabért is –, így aztán, ha a vevő úgy akarja, lényegében névtelen maradhat a tranzakció.
Jó, akkor mi értelme van az évenkénti adategyeztetésnek?
Szerintünk nem sok ugyan, de a mögöttes logika azért nem teljesen érthetetlen. Az előfizetéses/számlás/post-paid ügyfelekről viszonylag pontos nyilvántartása van a mobilszolgáltatóknak: a szerződéskötés alapján pontosan tudhatják, hogy melyik kártya mögött ki áll. Tudni is akarják, hiszen ha nem érkezik be a mobilszámla ellenértéke, nem árt tisztában lenniük vele, hogy kin lehet behajtani. A feltöltős SIM-ek esetén ez a pénzügyi logika értelemszerűen nem áll meg, ezért nem kértek soha személyazonosítást a telkócégek. De azért nem egészen érthetetlen egy állam azon igénye, hogy minden telefonhasználó ügyféltől éppen ugyanazokat az adatokat kelljen elkérniük a cégeknek.
Mikor derült ki, hogy el kell kérniük ezeket az adatokat?
Még ha a legeslegkésőbbi forgatókönyvet is nézzük, legföljebb idén januárban az érintettek zöméhez el kellett jutnia a hírnek arról, hogy június 30-áig el kell végeznie a személyes adatok egyeztetését a szolgáltatójánál. A szolgáltatókra nem nagyon lehet panasz, hónapok óta minden létező csatornák szajkózzák, hogy tessen mindenki egyeztetni.
Mennyire életszerű ez a szűk határidő?
Teljesen életszerű. És egyáltalán nem szűk. A legrövidebb időintervallummal számolva is több hónapja volt minden ügyfélnek arra, hogy elintézze ezt a szolgáltatójánál. Ez tizenegynéhány hetet jelent, benne százhúsznál is több olyan nappal, amelyen a szolgáltatók legtöbb üzlete nyitva van.
Tényleg komolyan gondolja valaki, hogy több millió ember befér az üzletekbe ennyi idő alatt?
Tényleg. Már csak azért is, mert egyáltalán nem megy mindenki az üzletekbe. A személyes-telefonos-online lehetőségek eloszlásáról eddig csak a Telekom közölt adatot, amely alapján nála például a feltöltőkártyás ügyfelek kétharmada az interneten egyeztet. (Egyébként úgy a legegyszerűbb, itt mutatjuk, hogyan kell.) Ha feltételezzük, hogy a Telenornál és a Vodafone-nál is hasonló az arány; leszámoljuk továbbá a telefonos ügyfélszolgálaton egyeztetőket; kivonjuk még azt a faktort is, amely szerint sok olyan cég van, ahol tucatjával birtokolják a kártyákat… Szóval mindent belekalkulálva nagyjából pár százezer ügyfélnek lett volna dolga az elmúlt fél évben a személyes ügyfélszolgálatokon.
Jó, de hát mindenki tudja, hogy a határidő nagy úr.
Ez így van: rengeteg ember csak a sürgető határidő közeledtével próbálja meg megoldani az elintézendő dolgokat. Ők azok (illetve: ők is), akik most rosszul járhatnak. De hát éppen úgy elintézhették volna a dolgot március 7-én, mint június 30-án, és akkor egészen biztosan sorra kerülnek az üzletben. Egy ideje viszont biztosnak látszik, hogy nem fog tudni mindenki időben sorra kerülni. Aki úgy jár – így járt. Csak rajta múlt.
De mégis mi van a nagyon idős vagy beteg emberekkel, akik egyszerűen nem tudják megcsinálni?
Az ilyen, segítségre szoruló embereknek jellemzően eleve más intézi a mobilos dolgait, hiszen ha az adategyeztetést nem tudják sem személyesen, sem telefonon, sem interneten elvégezni, akkor feltölteni sem tudják a kártyát, amikor elfogy róla a pénz. Így aztán ez a bizonyos családtag/segítő bármikor megoldhatta volna a dolgot.
És mi lesz azzal, akinek mégsem sikerül?
Noha eredetileg arról volt szó, hogy az érintettek végleg elvesztik telefonszámukat, múlt pénteken kiderült, hogy ez mégsem így lesz. A mobilszolgáltatók közül elsőként a Telenor jelezte: július 1-jén a törvényi előírás értelmében kénytelen lesz ugyan lekapcsolni minden nem egyeztetett SIM-kártyát, de az érintettek – bizonyos feltételekkel – még hónapokon át visszakaphatják régi telefonszámukat. Nem sokkal később megtudtuk: a Telekomnál is lesz erre lehetőség. Szerdán délután a Vodafone is bejelentette: ügyfelei a július 1-jén törölt szerződéseik helyett, az adategyeztetést követően, telefonszámuk, SIM kártyájuk és egyenlegük megtartásával díjmentesen új szerződést köthetnek a 1270-es, díjmentesen hívható Vodafone ügyfélszolgálati telefonszámon és személyesen a Vodafone üzleteiben – határidőt nem szabtak.
És ezt csak most mondják?! Miért kellett akkor végleges megszüntetéssel riogatni?
A válasz röviden: pszichológia. Ha hetekkel ezelőtt bejelentik, akkor még annyi ember sem végezte volna el az egyeztetést, mint most. Ami már csak azért is veszélyes, mert hiába lesz lehetőség a visszakapcsolásra, egy új szerződés megkötéséig az adott SIM-kártya semmire nem lesz jó, gyakorlatilag úgy (nem) funkcionál majd, mintha kikapcsolták volna a telefont. Ami mindenkinek kényelmetlenséget okoz, de a fent említett idős, beteg embereknél közvetetten akár életveszélyes helyzetet is okozhat.
Szóval ha ismer a környezetében ilyen embert, vagy egyszerűen csak a saját kártyájánál nem egyeztette még az adatokat, akkor keresse fel az illetőt vagy keresse meg saját igazolványát, és most azonnal indítsa el az adategyeztetési folyamatot innen.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.