A kutya a szagok világában él és az orrával gondolkodik, ellentétben az emberekkel, akik elsősorban a látásukra hagyatkoznak. Ezt az általánosan elfogadott vélekedést cáfolják, de legalábbis árnyalják magyar kutatók, az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársai. Az ötletet személyes megfigyelés adta Gácsi Mártának, a kutatás vezetőjének. Kedvenc kutyájának a lakásba bejutva mindig első dolga, hogy őt megkeresse. Gácsi azt vette észre, hogy ha elbújik a fürdőszoba nyitott ajtaja mögé, akkor a kutya elrohan az ajtó előtt, többször körbeszalad az összes helyiségen, tanácstalanul megáll, és csak ezek után kezd el szimatolni.

„A kérdés tehát nem az, hogy képes-e a kutya megérezni a gazdája szagát, hanem az: gondol-e egyáltalán arra, hogy használja az orrát egy ilyen helyzetben. Láthatóan nem, hiszen jó sokáig a szemével keresett, és amikor így nem sikerült megtalálnia, akkor kapcsolt át orrüzemmódra, mint aki másik gombot nyom be a rendszeren” – mondja Gácsi.

A kísérletsorozat egyik fejezetében a családi kutyáknak három, vékony lepedővel letakart ember közül kellett kiválasztaniuk a gazdájukat. A feladatot megismételték három lefordított virágcseréppel is, amelyek egyikébe virslidarabot rejtettek. Előbb azonban próbaként a letakart gazda egyedül ült a teljesen üres szoba közepén, és szólította kedvencét. „Az első meglepetés ekkor ért minket – idézi fel nevetve az etológus. – A kutyák elhúztak a lepedős kupac mellett, és a szemközti ajtón akartak kimenni, gondolván, hogy odakintről jött a hang. Úgy hívtuk vissza őket.” Már ez is jelezte, hogy a kutyák nem szaglásznak folyamatosan.

Ezután következtek a választásos tesztek. A kutyák egészen közelről azonnal rátaláltak a gazdára is és a virslire is, de három méterről már sem az embert, sem a virslit nem szúrták ki. Hogy miért, annak eldöntéséhez újabb próbákat végeztek, újabb házi kedvencekkel. Ezúttal csak két ember közül kellett választaniuk, és csak három méterről. Tíz próbát tartottak, és a kutyák választása teljesen véletlenszerűnek tűnt. Amikor azonban próbánként kezdték elemezni az eredményeket, izgalmas felfedezésre jutottak. Az első próba nagyon sikeres volt, a második feltűnően gyenge eredménnyel zárult, majd a vége felé ismét megnőtt és jóval a véletlen fölé emelkedett a találatok száma.

A következtetés: tanulási folyamat zajlott. A legelső alkalommal sikeresen használták az orrukat, azaz mégiscsak képesek három méterről kiválasztani a gazdát. A kutyák – csakúgy, mint a legtöbb ragadozó – megjegyzik a sikeres vadászat színhelyét. Ezért másodszorra is azt az oldalt választották, amelyik elsőre bevált, csakhogy ekkor már más ember ült ott. Eleinte ez elbizonytalanította az állatokat, és csak később jöttek rá, hogy újra meg újra az orrukra kell hagyatkozniuk.

„Az eredményeink sokkal érdekesebbek, mint amit vártunk. Kiderült, hogy a kutya ilyen szempontból is komplex jószág. Nem olyan egyszerű a képlet, hogy egy ragadozó mindenképp az orrával oldja meg a feladatokat. Sokkal több minden ketyeg az agyában, képes változtatni a stratégiáján.”

Ez kis kitérő volt, a kísérleteket eredetileg azért kezdték, hogy objektív, könnyen használható módszert dolgozzanak ki a kutyák szaglóképességének mérésére. Általában ugyanis nem a legjobb orrú kutyákat használják szagmunkára (például kábítószer vagy robbanóanyag keresésére, emberek mentésére), hanem a jól dolgozókat, amelyek szívesen együttműködnek az emberrel, jól képezhetők, kitartóak. Nagyon nehéz elválasztani a motivációt a valódi fizikai képességtől, és – laikus szemmel bármennyire meglepő is – a világszerte eddig végzett ilyen mérésekben ez nem is történt meg.

„Olyan tesztet próbáltunk találni – mondja Gácsi –, amelyben az állatok magát a jutalmat keresik, és nem feladatot végeznek jutalomért.” Az állatoknak először nyitott, aztán lefedett, de lyukas, végül teljesen zárt négy edény közül kellett kiválasztaniuk az elrejtett nyers pulykahúst tartalmazót. A különbség a zárt edényeknél mutatkozott meg, vagyis akkor, amikor tényleg csak az orr volt fontos. A teszt, amelynek leírását a kutatók nemrég tették közzé, bevált. Előnye, hogy egyszerű, nem kellenek hozzá speciális laboratóriumi körülmények, mint az eddigi hasonló vizsgálatokhoz, nem igényel előzetes kutyaképzést, és egyedi mérésre is alkalmas.