Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Tényleg annál jobb egy telefon kamerája, minél több megapixeles? Vagy ez csak a marketing? Mire érdemes figyelni, ha olyan mobilt vásárol az ember, mellyel sok (jó) képet is szeretne majd csinálni?
Olvasóink közül bizonyára sokan emlékeznek még azokra a mobiltelefonokra, melyekbe elsőként került 1 megapixeles kamera. Akkoriban divat volt kinevetni ezeket a képalkotásra még csak meglehetősen szűk korlátok között használható készülékeket. Mára viszont olyannyira fejlődtek a telefonos kamerák, hogy a mobilos fotózás teljesen megfojtotta a belépőszintű digitális fényképezőgépeket. A képminőség az utóbbi időkben jelentősen megugrott, csakúgy, mint a sebesség, a mobilok fotós és videós szolgáltatási köre pedig folyamatosan növekszik. Ez eddig rendben is volna, de milyen tényezők határozzák meg azt, hogy egy okostelefon kamerája mennyire jó, vagy mennyire rossz? Mire érdemes figyelni telefonvásárláskor? A marketingszövegek sokszor tévútra vezetnek – mi megpróbálunk könnyen érthető segítséget adni.
A méret a lényeg
A telefonunk által rögzített képek minőségét leginkább az határozza meg, hogy milyen képérzékelő található a kameramodulban. Ennek kapcsán nem árt itt a cikk elején tisztáznunk, hogy egy ilyen szenzor általában akkor jó, ha nagy a mérete, tehát telefon vásárlásakor lehetőségeink szerint olvassunk utána, hogy a benne lévő lapka pontosan mekkora. A teljesen átlagos, képalkotás fronton ma már elavultnak mondható mobilokban általában 1/3,2 colos képérzékelő figyel: ez a 4,5 milliméter széles és 3,4 milliméter magas apróság alig több mint 15 négyzetmilliméternyi felülete révén örökíti meg az előtte lévő világot. Ez tehát a legalja, innen csak felfele vezet az út.
| Mihez viszonyítva? |
A legjobb telefonokban lévő (23-25 négyzetmilliméteres) megoldások igen messze vannak a belépőszintű és középkategóriás tükörreflexes digitális fényképezőgépektől, melyek 330 négyzetmilliméteres szenzorfelülettel büszkélkednek, a legjobb full frame gépek 860 négyzetmilliméteres értékéről már nem is beszélve. Azonban balgaság lenne a kamerás mobilokat a sok százezer forintos DLSR készülékekhez hasonlítani, hiszen a két termékkategóriának nagyon más a célközönsége és a felhasználási köre is. |
Amennyiben a vásárlásra kiszemelt mobilban egy 1/2,6, vagy 1/2,5 colos lapka található, akkor az már 23-25 négyzetmilliméteres felületet jelent, vagyis ez esetben kapásból 66 százalékkal többet kapunk a jóból. Körülbelül ekkora képszenzor található egyébként napjaink aktuális csúcsmobiljainak kameráiban, de néhány példány 1/2,3 colos, vagyis 28,5 négyzetmilliméteres érzékelővel büszkélkedhet, és ekkora szenzor lapul az átlagos kompakt digitális fotómasinákban is.
Kell a sok megapixel?
A fényképezőgépek piacán a közelmúltban csitulni látszik a megapixel-háború, vagyis a gyártók mostanság már egyre ritkábban próbálják azzal etetni a vásárlókat, hogy a sok megapixelnél csak a nagyon sok megapixel a jobb. Pozitívum, hogy a kamerás mobilok piacán is hasonló jelenségnek lehetünk tanúi, vagyis egyes gyártók már be merik vállalni, hogy az előző évben még 16-20 megapixeles terméküket az aktuális évben egy alig 12 megapixel modell váltsa. A leginkább ideális kombinációt az adja, ha az átlagnál nagyobb méretű szenzoron az átlagnál kevesebb képpont található, ilyenkor ugyanis az egyes pixelek nem lesznek eszméletlenül kis méretűek, és jelentősen csökkenthető a képzaj mennyisége. Hogy ez pontosan mit jelent? Nos, közérthető módon fogalmazva körülbelül annyit, hogy a fotókon kevesebb lesz a zavaró, oda nem való apró kis pötty.
És akkor vegyünk egy konkrét példát: a Samsung Galaxy S7 főkamerája 1/2,6 colos és 12 megapixeles szenzorral bír. Ez ideális párosítás, olyannyira, hogy ez a koreai készülék rendre jól teljesít a fotós tesztekben.
Több fényt!
A szenzorokat már alaposan kitárgyaltuk, azonban egy mobilkamera esetében legalább ilyen fontossággal bír az érzékelő előtt elhelyezett objektív. Ez az alkotóelem annál jobb, minél több fényt ereszt át magán, ezt pedig az úgynevezett fényerőértékkel lehet a legjobban jellemezni – ez egy f betűből és egy számból áll. A fényerő annál nagyobb (és nekünk annál jobb), minél alacsonyabb ez a szám.
A mostanság kapható csúcskategóriás kamerásmobilok esetében az f1,7 a legjobb érték, tehát, ha ezt tudja a telefonunk, akkor garantált, hogy még rossz fényviszonyok mellett is relatíve jó képeket készíthetünk. Az f1,8-1,9-es értékek még mindig igen korrektek, az f2 már csak átlagos, és az f2 feletti fényerővel rendelkező készülékeket ma már érdemes inkább elkerülni.
Látószög, zoom
Szűk beltérben történő fotózáskor igen jó szolgálatot tehet, ha a telefonunk kamerája az átlagnál nagyobb látószöggel rendelkezik. Ilyenkor ugyanis garantált, hogy a szülinapi torta mellől még a kép szélén álló nagyszülők sem maradnak le a felvételről. E tekintetben csak minimális eltérés szokott lenni az egyes készülékek között, azonban az LG idei csúcsmobilja, a G5 kivételt képez. Ebben a készülékben ugyanis egy 75 fokos látószögű normál, és egy 135 fokos ultranagy látószögű fényleső is található, melynek képére kétszer több minden fér rá az előttünk lévő történésekből.
Remek dolog továbbá az optikai zoom, ez azonban általában olyannyira megnöveli a mobilok méretét és összetettségét, hogy ritkasága körülbelül a fehér hollóéval mozog egy szinten. A Nokia és a Samsung is csinált ilyen készüléket, az ismertebb márkák közül jelenleg az Asus kínál hasonló telefont.
A stabilitás kérdése
Nincs is annál rosszabb, ha egy nevezetes esemény legjobb pillanatát csak elmosódottan sikerül megörökítenünk, de szerencsére ma már ez ellen is akad védelem. Ezt pedig úgy hívják, hogy optikai képstabilizátor: az elektronikus képstabilizátornál sokkal jobb megoldás sikerrel küszöböli ki a kezünk remegéséből vagy például a kisebb széllökésekből eredő bemozdulásokat. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy semmilyen képstabilizátor sem véd az olyan bemozdulások ellen, amikor nem maga a képalkotó eszköz, hanem a fotózni kívánt objektum mozog túl gyorsan, főleg rossz fényviszonyok mellett.
Magyarul a sötétben ugráló gyermekünk kamerás mobillal történő megörökítése továbbra is igen komoly kihívást jelent – ilyenkor esetleg a vaku lehet segítségünkre, mely megfagyasztja, de egyben fehér fénnyel meg is színezi az adott pillanatot. A segédfényforrás lehet szimpla, dupla vagy éppen tripla LED-es, a LED-ek színe egymástól eltérő is lehet. A korábban több gyártó által is használt xenon vakuk mára nagyrészt kikoptak a piacról.
Sebesség
A képek élességének állítására többféle megoldást alkalmaznak a gyártók: léteznek kontrasztérzékelős, fázisdetektálós, és ezek kombinációját használó hibrid fókuszálási technológiák is. A két éve kijött LG G3 volt a világ első lézerfókuszos kamerás mobilja, mely akkoriban igen gyorsnak számított, idén azonban piacra került a Samsung Galaxy S7, melynek Dual Pixel technológiája minden korábbinál gyorsabb élességállítást biztosít. Itt már olyan gyors a fókuszálás, hogy adott esetben észre sem vesszük a ténykedését, egyszerűen csak mindig éles az élőképen látott vizuális tartalom.
A képek elmentése ma már gyártótól függetlenül általában gyorsan végbe szokott menni. Ezzel kapcsolatban nem árt tudni, hogy a telefonok általában gyorsabban kezelik a szélsebes integrált memóriát, mint a bővítőslotba helyezett microSD memóriakártyát. Már csak ezért is jobb, ha nem nagyon kicsi (8 gigás) belső tárhellyel szerelt készüléket választunk.
Kezelhetőség
Akik a legegyszerűbb kezelhetőségre vágynak, azok nagy valószínűséggel a teljesen puritán kamera felhasználói felületű aktuális iPhone-okkal járnak a legjobban: itt az exponáláson kívül nem sok egyéb teendőnk, illetve lehetőségünk akad. Külsős alkalmazásokkal persze az iPhone-ok kamerája is sok mindenre rávehető, az androidos tábor jeles képviselői pedig a legtöbb esetben már alaphelyzetben rengeteg haladó beállítási lehetőséget vonultatnak fel. Ilyenkor általában manuálisan állítható a zársebesség, a fénymérés, a fókuszálás, a fehéregyensúly és a fényérzékenység, sőt a hozzáértők akár RAW formátumba is fotózhatnak. Utóbbi esetben a "buta" automatika nem rondít bele a fotókba, és minden egyes beállítási lehetőséget nekünk magunknak kell utólagosan elvégezni a szó szerint nyers alapanyagon.
Hasznos extra a telefon oldalán elhelyezett dupla állású hardveres exponáló gomb, melynek révén a normál fényképezőgépekéhez hasonló módon fókuszálhatunk és fotózhatunk. Ennek helyét azonban sajnos egyre több esetben átveszi a kijelzőn megjelenített virtuális exponáló gomb.
Egyre népszerűbb továbbá a HDR funkció: az enyhén alul- és felülexponált képeket egymásba dolgozó üzemmód révén rendkívül széles dinamikatartományú és igen látványos felvételek készíthetők.
Konklúzió
Aki a fenti szempontok mentén alaposan megvizsgálja a szóba jöhető telefonokat, nehezen fog melléfogni a készülék kamerája terén. De persze tudni kell helyükön kezelni ezeket a készülékeket, melyek nem a profi fényképezőgépek kiváltására hivatottak, hanem arra, hogy a zsebünkből előkapva bárhol és bármit azonnal megörökíthessünk.
Alapvetés továbbá, hogy egy talán nem éppen topkategóriás mobillal még mindig sokkal jobb képek készülnek hozzáértő kezekben, mint egy csúcskészülékkel, melyet nem annyira kreatív módon kezel a tulajdonosa. Merthogy a képek szépségét nemcsak a szemmel jól látható és akár mérhető minőség, hanem a megfoghatatlan egyedi látásmód is nagymértékben meghatározza.
Ha más téren sem szeretne elveszni a technológia útvesztőjében, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
