Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Fontos diplomáciai üzenete lehet annak, hogy melyik külügyminiszter melyik kollégájával létesít kapcsolatot egy online közösségi platformon. Már ha egyáltalán felméri ennek potenciális előnyeit, sok ország külügyi vezetője ugyanis jelen sincs a digitális diplomácia egyik legfontosabb terepén.
Remekül nyomon követhetők a diplomáciai kapcsolatok az online közösségi hálózatokon, a diplokmaták ugyanis sok esetben használják ezeket a csatornákat valós időjű információszerzésre és -terjesztésre – véli Ilan Manor, aki tavaly óta átfogó kutatásokat végez a témában. A másik fél által kommunikált dolgok azonnali megismerése – ami lehetővé teszi az azonos platformon történő gyors reakciót is – olyan komoly előny, hogy a Twitteren például sok olyan ország is rendelkezik virtuális diplomáciai kapcsolattal, melyek egyébként kifejezetten ellenségként tekintenek a másikra, és nem tartanak fenn hagyományos diplomáciai kapcsolatokat. Remek példa erre az arab témákban illetékes izraeli kormányszóvivő, aki mind az iráni elnök @HassanRouhani csatornáját, mind az iráni külügyminisztérium twittjeit követi.
A digitális diplomáciát szakterületeként választó Ilan Manor idei első kutatása során a külügyminiszterek twitteres kapcsolatait vizsgálta, és azon már az adatgyűjtés első fázisában meglepődött, hogy milyen kevés külügyminiszter aktív a közösségi csatornán – ahol a külügyminisztériumok és államfők is szívesen kommunikálnak. A hiányt jól példázza a magyar külügyminiszter is, Szijjártó Péternek nincs Twitter-csatornája (ez nem az), így aztán bele sem kerülhetett a szóban forgó kutatás összesen 50 vizsgált külügyminisztere közé.
A “ki követ kit” vizsgálata után gyorsan kirajzolódott a külügyi vezetők hálózata. Az alábbi ábra legszürkébb, legsűrűbben átszőtt része a rendszer “szíve”, ott találhatók a legtöbb kapcsolattal rendelkező diplomaták. Pirossal kiemelve konkrétan is láthatók a legtöbb kolléga által követett külügyminiszterek – mivel őket követik a legtöbben, ők tudnak legnagyobb diplomáciai körben információkat teríteni egy-egy bejegyzésükkel.
Szintén érdekes annak vizsgálata, hogy kik követik a legtöbb kollégát, ők értelemszerűen az eseményekre való általában valós idejű reakciók begyűjtésében jobbak.
A két faktort összevetve pedig meg is született a lista, hogy melyik ország külügyminiszterei a legjobb diplomaták a közösségi weben. Érdekesség, hogy míg John Kerryt az USA külügyminisztereként értelemszerűen sok kollégája követi, ő viszont keveseket követ – így kerülhetett csak a negyedik helyre. A francia Laurent Fabius bejegyzéseire viszont nem csak sokan kíváncsiak, hanem ő maga is sok más külügyminisztert követ, így végeredményben ő a legjobb Twitter-diplomata.
Ilan Manor elemzése szerint az, hogy egy-egy külügyminiszter kit követ, tekinthető politikai állásfoglalásnak is. Ezt két dologgal is alátámasztja a kutatás eredménye: a rossz viszonyt ápoló országok külügyminiszterei ugyanis nem követik egymást Twitteren, a közeli kapcsolatot ápoló országok külügyi vezetői viszont szinte minden esetben igen. (Ez utóbbi kapcsolatok már csak a másik által közölt iránti fokozott érdeklődés miatt is érthetők.)
Van ugyanakkor egy ezeknél érdekesebb következtetése is a kutatásnak. Ilan Manor szerint a digitális diplomácia a kisebb országok számára egy fontos eszköz lehet. A közösségi webes kapcsolatok, illetve az ott folytatott aktív kommunikáció által a külügyminiszterek közelebb kerülhetnek a tűzhöz, növelhetik geopolitikai befolyásukat azáltal, hogy jobban belefolynak a nemzetközi diplomáciába.
