Tech hvg.hu 2014. december. 08. 09:01

Emlékszik rá? 10 éves a világ egyik legnézettebb videója

A YouTube indulása előtt elképesztően nehéz volt egy videónak több százmilliós nézettséget elérnie, de a 2000-es években ennek a webkamerás felvételnek sikerült. Egy 19 éves fiú táncolt az akkori nagy slágerre, most pedig az évforduló miatt visszatért és új videót készített.

Bizonyára sok olvasónk emlékszik rá, hogy 2004 nyarán a moldovai O-Zone együttes Dragostea din tei című száma volt a slágerlisták élén. A szám hosszú távon is világhírű maradt, ugyanis abban az évben még december elején egy 19 éves amerikai fiú  felvette webkamerájával, ahogy a gép előtt ülve táncol az akkor már majdnem elfeledett nótára.

Pár hónappal később már milliós nézettsége volt, majd főhősünk, Gary Brolsma sorra kapta az interjú-felkéréseket az Egyesült Államok legnagyobb tévécsatornáitól, mindezzel "Numa Numa Guy" néven vált ismertté. 2006-ban, a YouTube indulása után egy évvel, már 700 milliónál járt a videó nézettsége, a Star Wars Kid című videó mögött pedig a YouTube előtti korszak második legnézettebb videója lett. Ennél is megdöbbentőbb, hogy ezzel (illetve az azóta YouTube-on is szerzett több tízmillió lejátszással) még ma is beférne a világ 10 legnézettebb videói közé, így még most is egy lapon említhető Justin Bieber sikereivel, vagy a YouTube-ot kiakasztó Gangnam Style klippel. Gary Brolsma megünnepelte világhírt hozó videója 10. születésnapját: természetesen ezúttal is slágerekre táncolt a számítógépe előtt.

Ha kedve támadt nosztalgiázni a Numa Numa videó zenéjével, akkor ezt a klipet elindítva megteheti:

Ha ez érdekes volt, hasonlókért lájkolja a hvg.hu Tech rovatának facebookos oldalát.

hvg360 Pálúr Krisztina 2025. január. 06. 19:30

„Nem tudtam, mi a baj velem” – sok nő számára jött el a megváltás azzal, hogy kiderült, az ADHD nem válogat a nemek között

Bár úgy tűnhet, hirtelen mindenki figyelemzavarral küzd, a nők a valóságban gyakran aluldiagnosztizáltak és -kezeltek, ha ADHD-ról van szó. Ennek rengeteg oka van, az egyik az, hogy esetükben a tünetek radar alatt maradnak, ők pedig csendben szenvednek, és igyekeznek megküzdeni az elvárásokkal, amelyek az iskolában, majd a munkahelyen, illetve családban nehezednek rájuk.