A kutatásokat segítő számítógépeknek egyre több információt kell feldolgozniuk, ami folyamatosan növeli a műveleti időt, éppen ezért olyan megoldásra volt szükség, ami hosszú távon is hatékony segítséget nyújt az adatok kezelésében. A ’90-es évek végén indult be az első olyan projekt, melyben saját számítógépének erőforrásait felajánlva bárki csatlakozhat a különböző kutatásokhoz. Az 1999-es indulás óta számos hasonló projekt jelent meg, napjainkban pedig már a mobilunk és táblagépünk segítségével akár a buszon utazva is segíthetünk megtalálni a rák vagy az AIDS ellenszerét.
Az ezredfordulón a kaliforniai Berkeley Egyetem professzorai ismerték fel elsőként a problémát, mely szerint a technológia fejlődésének köszönhetően akkora adatmennyiség állt a rendelkezésükre, hogy azt saját erőforrásból már nem tudták (időben) hatékonyan feldolgozni. Mivel az újabb szuperszámítógépek csatasorba állítása rengeteg pénzt emésztett volna fel, ráadásul csak ideig-óráig nyújtottak volna megoldást, olyan rendszerre volt szükség, amely olcsó, ugyanakkor hosszú távon fenntartható.
Az internet analógiájára jött a hálózatos ötlet, hogy az átlagfelhasználók számítógépeit vegyék igénybe. Igaz, ezek számítási kapacitása jóval kisebb, mint az egyetemen használt, kifejezetten a kutatásokhoz készített társaik teljesítménye, ugyanakkor ha megfelelő mennyiségű gépet sikerül csatasorba állítani, a feldolgozás jóval hatékonyabbá válhat. A szakemberek ezt a logikát követve dolgozták ki a nyílt hálózati számítási infrastruktúrára alapozó BOINC projekt, melynek kliensszoftverét bárki könnyen telepítheti számítógépére. A kutatók a mobileszközök terjedését sem hagyták figyelmen kívül, így a program már androidos mobilokra és táblagépekre is letölthető.
Persze amellett, hogy a kezdeményezés kutatói oldalról támogatásra talált, a felhasználókat is érdekeltté kellett tenni abban, hogy beszálljanak egy-egy projektbe. Mivel pénzügyi forrás nem állt rendelkezésre, ezért a rendelkezésre álló lehetőségekkel kellett operálni a Berkeley-n: a szoftver egy egyszerű (és látványos), bárki számára könnyen megérthető és kezelhető felületet kapott, első projektnek pedig olyat kellett választani, amire könnyen mond igent bármelyik júzer. Így esett a választás a SETI-re, a SETI@home projektben a világűrből fogott rádiójeleket analizálásában segédkezhetünk. A BOINC-on belül ez mindmáig az egyik legnépszerűbb projekt – elvégre ki ne akarná, hogy éppen az ő számítógépe találjon meg egy idegen civilizációt?
A siker láttán elindult a többi projekt is, jelenleg 43 kutatás közül választhatunk, melyek közt ott van az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete (SZTAKI) által gründolt kihívás is. A magyar matematikai kihívás mellett segíthetünk megtalálni a malária ellenszerét, csatlakozhatunk klímakutatáshoz, de választhatunk olyan matematikai témájú kutatást is, mint például az ABC-sejtés.
Játék határok nélkül
A BOINC sikereit és a program iránti érdeklődést kihasználva számos olyan projektet találhatunk, amelyekhez kapcsolódva segíthetjük a kutatók munkáját. A rákkutatással foglalkozó brit Cancer Research az Amazon, a Facebook és a Google szakembereivel közösen játék formában fejlesztett le egy olyan alkalmazást, ami nagyban megkönnyíti a kutatás során felgyülemlett adatmennyiség feldolgozását. Így született meg a Play to Cure: Genes in Space nevű mobilos játék, amely iPhone-ra és iPadre valamint androidos készülékekre is letölthető, használatával pedig mi is segíthetünk a kutatóknak, például úgy, hogy a buszon, utcán, étteremben, várakozás közben játszunk néhány percet. Míg mi a világűrben lövöldözünk, a mobilunk a háttérben a több ezer tumorból származó genetikai adatokat segít feldolgozni.
A 2013-ban Németországban elindított Loss of the night program is hasonló, közösségi alapokon nyugszik. A kutatás az adott környezet fényszennyezettségét méri, ezzel együtt pedig azt kutatja, hogy ennek milyen hatása van a környezetre és az emberre egyaránt. Az azonos nevű androidos alkalmazást letöltve azt vizsgálhatjuk meg, hogy a tartózkodási helyünkön hány csillag látszódik az égen – figyelembe véve természetesen azt, hogy épp borult, vagy esős az időjárás, illetve, hogy a Hold fénye mennyire befolyásolja a láthatóságot. Az így megkapott adatokat a GPS-koordináták alapján tárolja a rendszer, így a kutatók biztosabb információhoz jutnak, hogy a világ mely részén milyen mértékű a fényszennyezés.
Amellett, hogy az alkalmazással a felhasználó segítheti a kutatást, tanulhat is, a mobil ugyanis az éjszakai égbolt iránytűjévé válva mutatja meg, melyik csillagképet épp hol kell keresnünk, illetve az adott helyen állva épp milyen csillagokat láthatunk.
Tessék vigyázni
De a mobil eszközök esetében is van néhány dolog, amire jó, ha figyelünk. Mivel a háttérben dolgozik a hardver – ez megfelelő beállításokkal kiküszöbölhető –, így a készenléti idő is drasztikusan csökkenhet, ráadásul az appok használata jelentős adatforgalommal járhat, így attól függően, hogy milyen mobilos internetcsomaggal rendelkezünk, érdemes előtte letesztelni, mekkora adatforgalmat bonyolít a program.
Aktív pihenés
Aki a gépének/mobiljának élettartama miatt aggódik, és ezért gondolkodik azon, hogy szerepet vállaljon a különböző kutatásokban, azoknak jó hírünk van: nemcsak erőforrással, a saját időnkkel is segíthetjük a tudósok munkáját. A citizen science kifejezésre keresve számos olyan projektet találunk a neten, ami a több szem többet lát elven alapul, és nem hardver, csupán emberfüggő. Ezeknél egy bizonyos szabályrendszer alapján kell megfigyelni a kutatás különböző elemeit (például egy felvételt a világűrről, a Napról stb.), majd ha úgy érezzük, a megfigyelési szempontok alapján valamit látni vélünk, azt jelezhetjük a projekt gazdájának. Ezekben természetesen nem feltétlen hisznek el nekünk mindent – az alapszintű rostálással egyszerűen rengeteg időt és energiát spórolhatunk egy-egy kutatásnak –, de mivel a rendszerek több felhasználónak mutatják ugyanazokat a mintákat, többen nézik át ugyanazt az adatot, nagyobb eséllyel lehet pontos az eredmény is.
Az egyik legtöbb projektet tömörítő oldal a Zooniverse, ahol kedvünkre választhatunk az űrrel, a klímaváltozással, a régészettel, a természettel és a biológiával foglalkozó kutatások közül. Egy rövid regisztráció után kiválaszthatjuk a nekünk legjobban tetszők projektet, majd az indítást követően a segédletet végigolvasva mi is megkezdhetjük a vizsgálódást. A Hold felszínén például a krátereket kell megjelölni (egy-egy adott képen), de kutathatjuk a Mars felszínét is – itt ráadásul magyar nyelvű segédletet kapunk. Sajnos a kutatási oldalak többsége egyelőre nem mobilbarát, ezeket csak számítógépről tudjuk használni.
A gyűjtőoldalak mellett természetesen külön-külön is kereshetünk magunknak projektet. Választhatjuk például a napfoltok kutatását, ahol két napfolt közül kell eldöntenünk, melyik a komplexebb, de kutathatjuk az óceán mélyét is, ahol az adott képen nekünk kell bejelölnünk, hogy mi látható rajta (hal, kagyló, tengeri csillag, rák stb). Mivel az ilyen projektek laikusok számára készültek, ezért a segédleten kívül arra is lehetőségünk van, hogy a többi felhasználóval vitassunk meg egy-egy képet, amelynél esetleg kevésbé vagyunk biztosak felfedezésünkben.
Aki esetleg a természetet érintő kutatások iránt érdeklődne, annak a WildlifeLog gyűjtőoldalt ajánljuk jó szívvel, de létezik nyelvészeti projekt is, egy egyszerű jelölős játék segítségével pedig az agykutatóknak nyújthatunk nagy segítséget.
Ha ez a cikk érdekes volt, hasonlókért lájkolja a hvg.hu Tech rovatának Facebook-oldalát.