Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Remek feladat az elmúlt egy év egyik legjobban várt játékáról kritikát írni, már csak azért is, mert ehhez előbb játszani is kell vele. A szóban forgó Watch_Dogs az okosvárosok nem is olyan távoli jövőjét vetíti elénk, egy olyan világot, ahol a privát telefonbeszélgetésektől kezdve a bankszámlákon át a jelzőlámpákig mindenre rálát a város operációs rendszere. Így viszont az is, aki képes betörni a rendszerbe. Ezen a ponton jövünk a képbe mi, a kontrollerünk és egy remek játékhangulat.
A tavalyi év játékának szánt Watch_Dogs-ról októberben derült ki, hogy 2013-ban már egészen biztosan nem kapja meg senkitől az elismerést. A Ubisoft akkor arra hivatkozva halasztotta el az akkor már négy és fél éve fejlesztett játék kiadását, hogy a Watch_Dogs világa túlságosan is épít a valóságra, és nagyon rossz élmény lenne vele játszani, ha csiszolatlanul dobnák piacra. A tavaly novemberre tervezett szoftver végül május végén jelent meg, PlayStation 4-re, Xbox One-ra, PlayStation 3-ra, Xbox 360-ra és pc-re elérhető. Mi a PS4-es kiadást teszteltük, itt a kritika.
A sztori: a cél szentesíti az eszközt
Amikor egy évvel ezelőtt először írtunk a Watch_Dogs-ról, úgy fogalmaztunk: ez az a játék, amelyben Batmanről kiderül, hogy igazából polgárőr és informatikus. Nos, ez nem az a játék. Főhősünket inkább úgy lehetne összefoglalni, hogy rablóból lett pandúr, aki azért rabló. Meg pandúr.
Az egész sztori abból indul ki, hogy két hacker – Damien Brenks, illetve a mi karakterünket jelentő Aiden Pearce – éppen kirabolja a Merlaut Hotelt, amivel viszont megsértik egy náluk eggyel bűnözőbb ember érdekeit. A bosszútól félve Aiden megpróbálja biztonságos helyre vinni családját – húgát és annak két kisgyerekét –, de késő: útközben rálőnek az autóra, az egyik kisgyerek pedig meghal. Ebből a nem túl szokatlan játéksztoriból adódik aztán a feladat: Aiden bőrkabátjában megpróbáljuk felgöngyölíteni az ügyet, megkeresni a gyilkosság megrendelőjét, azt a bizonyos másik hackert. Persze nem csak egy bűnöző válik hirtelen ellenséggé: Aiden mindenkire haragszik, aki másokat bánt.
Amiért azonban Aiden mégsem Batman, és főleg nem polgárőr, az az, hogy főhősünk nem igazán tud elszakadni a rosszindulatú hackerkedéstől. A játékban folyamatosan engedély nélkül kell kölcsönvennünk más autóját (vagy a riasztót meghackelve, vagy az aktuális sofőrt az kocsiból kicibálva), pénzhez jutni pedig úgy tudunk, hogy a járókelőknél lévő okosmobilokat pár méterről feltörve megcsapoljuk a bankszámlájukat. Na, ilyen dolgokba Batman egészen biztosan nem bonyolódna. Inkább a Grand Theft Auto-szériából ismert karakterről van itt szó, aki csak mások fizikai bántalmazását nézi rossz szemmel, a lopás megítélésről viszont órákon át képes lenne Kálmán Olgával vitatkozni az Egyenes beszédben.
A játékmenet
A játékmenet alapvetően autózásból, lövöldözésből és általános ügyeskedésből áll, ezt hintették meg némi hackerkedéssel. Magyarázatra talán csak ez utóbbi szorul, ugyanis a hackerkedés csak szimbolikusan került a játékba. Értsd: legtöbbször csak egy gombot kell nyomni hozzá, ritkábban pedig logikai feladatot kell megoldani. De kódsorok írására senki ne számítson.
A hackerkedés ezzel együtt minden alapja a Watch_Dogs-ban: bezárt ajtók mögé benézni a kamerarendszerek kijátszásával tudunk, barátságosan autóhoz jutni a riasztórendszer semlegesítésével, menekülés közben pedig egy-egy kereszteződés jelzőlámpáit meghackelve vagy egy-egy hidat felnyitva tudjuk magunk mögött hagyni a minket üldözőket.
Mindezt a ctOS nevű komplex városirányító szoftvernek köszönhetjük, melynek gyanús üzemeltetőit tulajdonképpen szintén üldözzük, de egyúttal nekik köszönhetően férünk hozzá a bankszámlaadatoktól a jelzőlámpákon át a térfigyelő kamerákig mindenhez a játék helyszínéül szolgáló Chicagóban.
A helyszín, a mai világunkhoz közeli hangulat, a modern eszközökkel való (vissza)élés kétségtelenül jó hangulatot teremt, ami 30 órán át élvezhető – és tényleg élvezhető.
A játékidő a mellékküldetésekkel együtt egészen 100 órára tornászható fel, és a 32 fogas, büszke polgárőri mosoly megvillantására igazából csak itt van lehetőségünk: az arc- és viselkedéselemző képességgel is rendelkező ctOS szerveire csatlakozva láthatjuk, ha a környékünkön veszély fenyeget, majd a megfelelő pillanatban közbeavatkozva meghiúsíthatjuk a bűntényt és elkaphatjuk a majdnem-elkövetőt. És bár szép dolog a batmani szerepkör, de a Watch_Dogs 100 órásra duzzasztása miatt nem érdemes szabadságot kivenni, a sidequestek ugyanis hamar unalmassá, repetitívvé válnak.
Valóság
A Watch_Dogs fejlesztői a játék európai bemutatóján nagy hangsúlyt fektettek a játék élethűségére. Sőt, olyannyira fontosnak tartották a valósághoz való közelítést, hogy a féléves csúszás egyik okaként is azt hozták fel: a tavaly őszi kiadást a Watch_Dogs világának valószerűsége bánta volna, szükségük volt még időre a csiszoláshoz.
Az ígéret szerint a fejlesztők olyan apró részletekre is odafigyeltek, mint a videojátékokban általában nem túl sok vizet zavaró szél. A Watch_Dogs-ban viszont fúj a szél, ráadásul ahogy a természetben is, változó helyeken változó intenzitással. Ha a folyónál éppen erősebben fúj, akkor bizony nagyobbak a hullámok. Ha elhaladunk autóval egy ilyen, szeles terület mellett, akkor pedig érezhetjük vezetés közben a légáramlatot – ahogy a való életben is.
A víz azonban hiába fodrozódik az aktuális széliránynak megfelelően, ha hősünk egy liftre feljutva is inkább telefonjával hackeli meg a szerkezetet, mintsem megnyomná a tőle 10 centire lévő nagy piros gombot. És realitásérzékünk azt sem vette jó néven, hogy egy-egy városi ámokfutásunkra akkor sem reagál a rendőrség, ha a villanyoszlopok mellett az embereket is kikapjuk a helyükről. (Egyedül a forgalomban haladó autók megállítása-eltulajdonítása esetén fordul elő, hogy az exsofőr hívja a 911-et.) A néhol kevésbé, néhol jobban zavaró hibákat nem sorolnánk tovább, nagyjából teljes körű bemutatót ad belőlük az alábbi videó.
Verdikt
Félreértés ne essék, a Watch_Dogs egyáltalán nem rossz játék. Érzésünk szerint olyan, mint az első iPhone, amiből ugyan rengeteg funkció hiányzott, de már látszott rajta, hogy ebből egy-két generáción belül minden idők egyik legjobb mobilja lehet. Hogy folytatás lesz, az a Watch_Dogs esetében is biztos, és a végjáték tükrében izgalmasnak ígérkezik.
Aki az elmúlt hónapokban előkerült információk alapján egy tökéletes játékra számít, annak egészen biztosan csalódás lesz a Watch_Dogs. Aki viszont első nekifutásra megelégszik egy hangulatos bemelegítéssel, az jól el fog szórakozni vele, és várni fogja a következő részt. 10-ből 8 pont – mi várjuk.
A többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a hvg.hu Tech rovatának facebookos oldalát.
