Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Klasszikus értelemben nem vezetékkel működik, de mégis: a vezetékest helyettesíti, otthoni készülékként is funkcionál a Panasonic hibridtelefonja. Hogy ennek mennyi létjogosultsága van ma, azt néztük meg tesztünkben.
Telefonálni alapvetően háromféle módon tudunk. Vannak, akik még a vezetékes telefonra esküsznek, de már régóta sokkal népszerűbb a mobil, az újdonságokra nyitottabbak pedig már jó ideje ingyenes vagy sokkal olcsóbb VoIP megoldásokban gondolkoznak. Magyarországon a körülbelül 10 millió lakosra nagyjából 11,7 millió SIM-kártya jut. Ahogy ez az érték növekedett, úgy csökkent a vezetékes előfizetések száma, sok új építésű ingatlanba már be sem viszik a vezetékes telefont. Ettől függetlenül az NMHH legfrissebb adatai szerint a magyar háztartások vezetékestelefon-ellátottsága közel 64 százalékos. Van tehát a mobil és van a vezetékes, de mi lenne, ha a kettőt kombinálnánk egymással? A Panasonic pontosan ezt tette.
Dupla térerő
A Panasonic KX-PRX150 típusjelzésű készüléke lényegében teljesen ugyanúgy néz, mint napjaink bármelyik alsó-középkategóriás androidos okostelefonja, és körülbelül ugyanazt is tudja, mint azok. Azonban némi gyanakvásra ad okot, hogy a kijelző felső szekciójában nem egy, hanem két térerő ikont láthatunk, noha ez nem egy dupla SIM-slotos készülék. A megoldás roppant egyszerű: a második térerő piktogram azt mutatja, hogy mennyire erős az otthoni bázisállomás jele. Merthogy ez a Pana nemcsak a mobilhálózatra, hanem a lakásunkban lévő vezeték nélküli DECT hálózatra is felcsatlakozik.
Mire jó?
Amennyiben az otthonunktól távol tartózkodunk, akkor a készülék pontosan úgy viselkedik, mint egy átlagos okostelefon, és értelemszerűen csak az egyik térerő piktogramján van élet. Amint azonban a nap végén hazatérünk, rögtön feléled a második térerő jelzés is, és innentől kezdve mobilként és vezeték nélküli otthoni vezetékes telefonként egyaránt használható a készülék. Hívásindításkor a telefon mindig megkérdezi, hogy mobil, vagy vezetékes hívást szeretnénk kezdeményezni, fordított forgalomnál pedig a mobil és vezetékes bejövő hívásoknak más-más csengőhangot lehet beállítani. Arra is lehetőség van, hogy az egyetlen otthoni bázisállomás egyszerre több kézibeszélőt szolgáljon ki, egész konkrétan maximum hatot, és ezek között természetesen ingyenesen tudunk beszélni, mondjuk a konyha és a garázs között. Fontos kényelmi szempont, hogy a vezetékes hívásokhoz ugyanazt a remek Google névjegyzéket használhatjuk, mint mobilozás esetén.
Mit kapunk hozzá?
A bázisállomás egy 119x88x45 milliméter méretű, illetve 120 gramm tömegű, elegáns megjelenésű kis fekete dobozka, melybe belemegy a telefonvezeték és az adapter felől érkező tápkábel. Kapunk még a csomagban egy valamivel kisebb dokkolót is, melybe bármikor egyszerűen bele tudjuk csúsztatni a telefont, ha tölteni szeretnénk. A készülékkereső funkció sem hiányozhat –a dokkolón lévő gombot megnyomva a lakásban valahol elkallódott telefon egy hangjelzéssel ad jelt magáról –, no és persze üzenetrögzítő funkciót is kapunk.
A készülék beüzemelése gyerekjáték, hibázni gyakorlatilag lehetetlen.
Mobil értékek
Az oldalt fényes díszcsíkot, a hátlapján pedig kellemes tapintású, puha műanyagot felvonultató Panasonic minőségére egyetlen rossz szavunk sem lehet, semmi sem nyiszeg-nyöszög, és az illesztési hézagok is mindenhol egyenletesen vékonyak. A Panasonictól mondjuk nem is várnánk mást. Az viszont már enyhén lelombozó, hogy a 14 milliméteres vastagsága révén igencsak duci készülék előlapjára egy mai szemmel nézve már elég kicsi és elavult érintőkijelző került. A 3,5 colos képátló nemcsak a phablet-őrültek, hanem még a 4 colos iPhone-hoz szokottak számára is kicsi lehet, ráadásul a kapacitív TFT panel 480x320 pixeles felbontásától és mindössze 165 ppi-s pixelsűrűségétől sem estünk hanyatt.
Használhatóság
A felhasználói felület abszolút nincs túlbonyolítva: aki látott már androidos készüléket, az ezzel a modellel is gyorsan meg fog barátkozni. Az alapképernyőn öt slide fogad, melyek között vízszintes irányban lehet lapozni, az alsó öt ikon közül pedig a középsőre kell rányomni ahhoz, hogy a 4x4-es felépítésű főmenübe jussunk.
A névjegyzék három szekcióra van bontva: csoportok, kontaktok és kedvencek. A default böngésző mellett Chrome-ot is kapunk, valamint említést érdemel még a naptár, a számológép, a diktafon, az ébresztőóra, a Google-féle térkép és navigáció, valamint a Movie Studio nevezetű egyszerű videós alkalmazás. A zenelejátszó alapvetően jól teljesít, a videólejátszó viszont nagyon finnyás, sajnos elég kevés formátumot támogat. Ez utóbbi probléma persze a Play Áruházban lévő alternatív lejátszók begyűjtésével könnyen orvosolható.
Az operációs rendszer viszont már jóval kötöttebb, és sajnos elég régi is. Az Android 4.0.4-es (Ice Cream Sandwich) nem éppen mai fejlesztés, és egyelőre nincs hír arról, hogy a Panasonic a közeljövőben esetleg Jelly Beanre vagy KitKatre frissítené a telefont.
Hardver
Egy biztos: a Real Racing 3 autós játék 3D-s grafikájának szépségét nem ezen az alsó-középkategóriás droidon fogjuk megszeretni. És nemcsak azért, mert a kijelző ugyebár nem túl nagy felbontású, hanem amiatt is, mert a processzor egy régi motoros, egymagos 1 GHz-es példány. Félreértés ne essék, a hétköznapi gyakorlat során, ha főleg csak kommunikálni szeretnénk vele, egész korrekt sebességet produkál a mindössze 512 MB RAM-os telefon, de a kicsit is komolyabb alkalmazások könnyen meg tudják akasztani.
A belső tárhely 4 GB kapacitású és ebből alaphelyzetben 2,5 GB szabad, de szerencsére adott a microSD memóriakártyás bővítési lehetőség.
A memóriabővítő slot és a normál SIM-eket fogadó foglalat az akkumulátor alatt kapott helyet, mely egyébként 1450 mAh kapacitású, és a relatíve visszafogott fogyasztású készülék számára mintegy 1,5 napos használati időt biztosít. Tisztán GSM módban egyébként 290 órás készenlétről tesz említést a gyártó, ha pedig GSM+DECT készülékként használjuk, akkor ez az idő 180 órára mérséklődik. Wireless fronton be kell érnünk a nem túl erős 3G-vel, tehát HSPA-ról és LTE-ről ne is álmodjunk, ezenkívül pedig b/g/n szabványú wifit, Bluetooth 3.0-át, illetve GPS-vevőt is kapunk a pénzünkért. A 0,3 megapixeles frontkamera és a 2 megapixeles fixfókuszos főkamera egyaránt igen gyatra minőségű, az FM-rádió pedig csak akkor lehetne jó, ha beszerelték volna, de kimaradt a telefonból.
Verdikt
Amennyiben pont egy GSM és DECT funkcionalitást egymással kombináló, alapvetően remek minőségű telefont keresünk, akkor a Panasonic KX-PRX150-et nekünk találták ki. A hibrid funkcionalitás előnyei mellett azonban komoly hátrány, hogy ez a készülék az androidos mobilok között ma már túlhaladottnak tekinthető.
És hogy mennyiért vesztegetnek egy ilyen különleges telefont? Nos, tesztalanyunk ára 45 ezer forint, de ha beérjük egy SIM-slot és kamera nélküli butább, de még mindig androidos verzióval, akkor már 35 ezer forintért a miénk lehet egy Panasonic KX-PRX110. Ha a mobil részben beérjük nem okos verzióval is, akkor 28 ezer forintért beszerezhető a Panasonic KX-PRW110 modellje is.
A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a hvg.hu Tech rovatának facebookos oldalát.
