A Marco Polónak tulajdonított bibliát az 1230-as évekre datálják. A történelmi egybeesésen túl a könyvet azért is kapcsolatba hozzák a velencei utazóval, mert a könyv Kínából érkezett Itáliába. 1685-től a firenzei Laurenziana könyvtárban őrzik.

Különlegességét az adja, hogy egy 13. századi zsebkönyvről van szó: tizenhat és fél centiméter magas, tizenegy centiméter széles és ötszáz oldalas. Mégsem számít vaskosnak, mivel minden egyes lapja mindössze nyolcvan mikron vastag.

A rendkívül vékony pergamenről évszázadokon keresztül azt hitték, hogy báránymagzat bőréből készült. Tévesen azt gondolták, hogy ilyen vékony lapot semmi másból nem lehetett préselni. Ám a pergamen proteintartalmán végzett vizsgálatok kimutatták, hogy borjúbőrről van szó.

A milánói műszaki egyetem kutatói a biblia pergamenoldalain végeztek vizsgálatot, eredményeikről a Journal of Proteomics tudományos folyóiratban számoltak be.